Ha valaki esetleg kételkedett volna abban, hogy tudunk-e titkot tartani, az most alaposan megbizonyosodhat arról, hogy a válasz határozott igen. Bármennyire is szerettünk volna ugyanis már az előző számban beszámolni arról, hogy mire számíthatunk a Total War-franchise jövőjét illetően, a Sega egészen szeptember közepéig lakatot tett a szánkra – meg persze mindenki máséra is. Így hát hiába mutogatták zárt ajtók mögött az új játékot már az augusztusi gamescomon, a hivatalos leleplezésre egészen mostanáig kellett várni.
Persze már a kölni rendezvény előtt is volt némi sejtésünk arról, hogy mi lehet a titokzatos „új Creative Assembly-játék”, hiszen hetekkel korábban felröppentek a pletykák egy bizonyos Total War Saga: Troy védjegyről. Mostanra pedig mindez már valóságnak tekinthető: tényleg jön az új Total War, tényleg a Total War Saga-vonalat fogják vele folytatni, és a játék tényleg a trójai háborút fogja feldolgozni. Nézzük, mennyit tudunk jelenleg róla!
FIKTÍV TÖRTÉNELEM
A trójai háborúról mindenki hallott már, ha máskor nem, hát az általános iskolás irodalom- és történelemórák során egészen biztosan, de a téma többek között a filmiparon is ott hagyta már a kéznyomát. Mindezek ellenére egy egészen különleges, máig tisztázatlan eseményről van szó, miután a mai napig rengeteg a kérdőjel a történet körül, ami egyszerre áldás és átok, hiszen aki feldolgozásban gondolkodik, annak egyszerre adatik meg a „lyukak” által megteremtett kreatív szabadság, illetve a bizonyos részletek hiányából adódó bizonytalanság. Az A Total War Saga: Troy fejlesztéséért felelős szófiai Creative Assembly-részleg (a csapat nem is olyan régen még Black Sea néven futott) is pontosan tisztában volt ezzel a kettősséggel, miután azonban a Total War-széria számára mindig is rendkívül fontos volt a történelmi hitelesség, ezért az alkotók megpróbáltak mindent úgy megteremteni, hogy az a lehető leginkább valóságosnak tűnjön. Innen ered a játék jól hangzó szlogenje is: „az igazság a mítosz mögött”.
Ez utóbbira a legjobb példa a Minótaurosz. A görög mitológiából – és ezáltal a számtalan ezen alapuló játékból és filmből – mindenki jól ismeri ezt a hatalmas termetű, félig ember, félig bika lényt, melyet a legenda szerint Kréta királya, Minósz rejtett el a szigeten, egy óriási labirintus mélyén, hogy senki ne találjon rá. Nos, úgy tűnik, hogy a Creative Assembly csapatának mégis sikerült, hiszen a minotaurusz (ahogy a köznyelvben inkább találkozni szoktunk vele) bizony az új Total War-játékban is szerepelni fog, ám a csavar az, hogy nem mint torz teremtmény, hanem mint katonai egység: egy méretes, baltával felfegyverkezett harcos lesz, a fején egy félelmetes, valódi koponyával, rajta szarvakkal és mindemellett tényleg bikához méltó erővel, amivel szépen oda tud majd csapni az ellenséges seregeknek. De akadnak erre egyéb példák is, mint mondjuk, a kentaurok, akik jelen esetben nem félig ember, félig ló kreatúrák lesznek, hanem elit lovas egységek, akik lóhátról szórják majd az égi áldást íjaikkal – és az sem véletlen, hogy kitüntetett névvel rendelkeznek, ebben a korban ugyanis még egyáltalán nem volt ez elterjedt, inkább a lovaskocsikat preferálták a háborús divatban. Nagyon kreatív és izgalmas megközelítése ezen megoldások összessége a mitikus háttérnek, amit jól mutat, hogy nagyjából mindenki a minotauruszt hozta fel elsőként, amikor szóba került a Troy, így mindenképpen jár a virtuális pacsi az ötletgazdának. Kíváncsian várjuk, hogy milyen egyéb ötletek pattantak még ki a bolgár fejlesztők fejéből.
EPOSZI KELLÉKEK
A valóságosságra törekvő megoldások ellenére természetesen felbukkannak majd a játékban mindazok az alakok, akiket Homérosz is megénekelt az Iliászban, ami a Total War Saga: Troy egyik legfőbb forrása volt a Creative Assembly számára. Összesen nyolc frakció lesz a játékban, négy-négy a görög, illetve a trójai oldalról, melyek élén jól ismert karakterek állnak majd, mint Akhilleusz vagy Hektór. Mindegyikük más és más egyedi képességgel lesz felvértezve, melyeket aztán a harcok során is bevethetnek, ezzel is meghatározva az általuk képviselt stílust, meg persze stratégiai lehetőségeinket a csatákban. Ezek a kiemelt figurák akár össze is csaphatnak, és bár olyan látványos párbajokra nem számíthatunk, mint a Total War: Three Kingdoms esetében, azért így is kiemelt figyelmet kapnak, így a háború hevében elcsíphetjük majd ezeket a viadalokat.
A játékban felbukkannak majd az istenek is, szám szerint heten: ők Arész, Héra, Pallasz Athéné, Apollón, Aphrodité, Poszeidón és Zeusz lesznek. Persze ne valami olyasmire számítsatok, hogy egy ikonra kattintva egyszer csak megjelennek az Olümposz uralkodói, és egy csapásra villámokkal vagy hullámokkal árasztják el a csatateret (bár kétségkívül menőn hangzik – csak nem feltétlenül egy Total War-játékban). A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy különféle cselekedetekkel, illetve feltételek teljesítésével elnyerhetjük az istenek kegyeit, ami nyilvánvalóan valamiféle jutalomban testesül majd meg. És természetesen ez oda-vissza igaz, vagyis ha „rosszalkodunk” és magunkra haragítjuk az isteneket, akkor bizony jócskán meg is nehezíthetjük a saját dolgunkat. De a lényeg az, hogy ténylegesen nem manifesztálódnak majd meg a csatatéren, inkább különféle módokon az egységeink moráljára lesznek hatással.
Játékmenet szintjén mindenképpen említést kell még tenni az erőforrásokról, melyek fontos szerepet játszanak majd az építkezés és a terjeszkedés során. Összesen ötfélére számíthattok belőlük, méghozzá három kategóriába sorolva: az „alap” osztályt az étel és a fa alkotja, a „fejlett” csoportba a bronz és a kő sorolható, illetve lesz egy „speciális” is, az arany, amely mindezek felett áll, egyfajta univerzális kincsként – ennek megfelelően mennyiségben is kevésbé támaszkodhatunk rá. Ezen erőforrások menedzselése kiemelt fontossággal bír. A gamescomos bemutatóban láthattuk emellett a terepviszonyok hatását is a csatákra. A mocsaras vidékeken például jóval lassabban tudnak haladni az egységek, a magas fű ellenben akár segítségnek is bizonyulhat, ha seregeink el tudnak rejtőzni, és ezáltal lesből tudnak támadni az ellenfélre.
NAGYÍTÓ ALATT
A Thrones of Britannia után a Troy a második felvonása lesz a Total War Saga-vonalnak (illetve a Total War: Shogun 2 egyik DLC-je, a Fall of the Samurai utólag is megkapta ezt a titulust, nem is olyan régen, különálló játékként), mellyel a Sega és a Creative Assembly azt tűzte ki céljául, hogy jóval fókuszáltabb, a történelem egy-egy kiragadott eseményére koncentráló játékokat fognak ezen belül alkotni. A trójai háború és a kapcsolódó mondakör pedig bőségesen tartogat alapanyagot mindehhez, hiszen már az eddig látottak és hallottak alapján is érződik, hogy a készítők alaposan beleásták magukat a részletekbe, olyan mélységekig (mint például a karakterek és a mitológiai teremtmények egyedi feldolgozása), amire egy hagyományos Total War esetében nem feltétlenül lett volna lehetőség. Mindemellett a látvánnyal is igyekeztek megidézni a kor szellemét: a térképek, azon belül is az eget díszítő különféle motívumok, illetve maga az ábrázolási stílus például ismerős lehet a különféle ókori műtárgyakról. De ott van a fog-of-war megvalósítása is, amely egy égő effekt kíséretében száll tova, ahogy feltérképezzük az ismeretlen területeket. Az ilyen figyelmes és hangulatos részletek pedig remekül megágyaznak az erőteljes atmoszférának. Ja, igen, és ha már térkép: a Total War-széria eddigi legnagyobb területére számíthatunk, ha hihetünk a fejlesztőknek.
A Total War Saga-vonal, bár jó lehetőség a Sega és a Creative Assembly számára, hogy a köztes években is vadul fejhesse a Total War-szériát, amikor épp nincsen „nagy” játék, egyáltalán nem érződik erőltetettnek, a Troy esetében legalábbis semmiképpen. Sőt, talán még azt is mondhatjuk, hogy a fejlesztők meglehetősen nagy fába vágták a fejszéjüket, hiszen egy olyan történelmi játékról beszélünk, aminek az egyik első számú forrása valójában egy irodalmi mű Homérosztól – aki egyébként a narrátor szerepében is jelen lesz a Troyban. Az eddig látottak alapján azonban a készítők mindent megtettek annak érdekében, hogy a realitás talaján maradjanak, amennyire csak lehet, így eleget téve a hardcore rajongók kívánságainak és elvárásainak. A mítosz által lehetővé tett kreatív megoldások, és ezáltal talán kevésbé „száraz” alapanyag, a megkapó téma pedig egy remek beugrási pontot teremthet azok számára, akik ezidáig nem kifejezetten érdeklődtek a grandiózus stratégiák iránt.
