Amióta léteznek videojátékok, az embereket mindig is foglalkoztatta, hogy meddig lehet elmenni az erőszakosságot vagy a szexuális tartalmakat tekintve. Hol húzódik az a határ, amit már nem lehet bemutatni egy videojátékban sem? A DOOM-ot rengeteg kritika érte annak idején túlzottan véres játékmenete miatt, a Mortal Kombat pedig az elhíresült kivégzései miatt került tiltólistára több országban, de a Postal 2 (amit direkt nem tettünk ebbe a listába, mert túl lusta húzás lett volna!) is kapott hideget-meleget annak idején. Mi most öt olyan videojátékot szedtünk össze, amiket inkább kerülj, ha a szüleid is látják, hogy épp mivel játszol!
Manhunt 2
Egyből ugrunk a mélyvízbe. A játék sztorija katasztrofálisan sablonos, de mondjuk az első részt sem nevezhették volna forgatókönyvírói Oscarra. Egy titkos kutatólaboratóriumban folyó még titkosabb, valamiféle drogalapú fegyverek kifejlesztésére folytatott kísérlet, a Pickman Project kudarcba fullad, és csak két ember, Daniel Lamb és Leo Kasper marad életben. A projekt gazdáinak innentől kezdve az a dolga, hogy ezt a két fickót is kinyírja, nehogy az igazság felszínre kerüljön. A játék elképesztően véres és brutális tartalommal lett megtöltve. A fegyverek között ismét megtaláljuk a jól bevált nylon-zacskót, üvegszilánkokat, pisztolyt, gumibotot, kétcsövű puskát, és ezek mellé csatlakozik például az injekciós fecskendő és a golyóstoll. A PC-s vágatlan-verzió volt a legkeményebb és a hideg kiráz minket, ha visszagondolunk azokra a kivégzésekre! Természetesen a Rockstarnak egyből szembe kellett néznie a cenzúrával, és jelentős változtatásokat kellett eszközölnie, hogy elkerülje a "csak felnőtteknek szóló" besorolást az Egyesült Államokban.
Agony
Az Agony-ban egy emlékeit vesztett lelket alakíthatunk, aki valamiért nem léphetett át a mennyország kapuján, a lift ugyanis lefelé vitte. Hős lelkünk képes másokat irányítani, sőt, még egyszerűbb démonokat is megszállhat. Eme képesség lesz az egyik segítsége a pokolban, ahonnét természetesen szökni akar. És miközben felfedezi új, ámbátor ellenséges lakhelyét, rájön, hogy onnan csak egyetlen módon juthat ki: ha találkozik a misztikus Vörös Istennővel. Az Agony elég nagyot bukott, viszont elérhető belőle az Unrated-verzió, ami kicsit közelebb áll ahhoz, ami a készítők eredeti szándéka volt. Magyarul ez azt jelenti, hogy a játék tocsog a vérben és a gore-ban, valamint persze az erőszak-mérőt is maximumra csavarták, némi szexuális tartalommal megfűszerezve. Az Agony bukása nem vette el a Madmind kedvét a játékfejlesztéstől, sőt, még az univerzumtól sem, mert elkészítették a folytatásának is beillő spin-off epizódot, a Succubus-t. Ebben a helyszín az Agony-ban megismert pokol, és a főszereplő is ismerős lehet.
The Punisher
A Marvel meglehetősen széles hős-palettáján kevés sötétebb háttérrel rendelkező karakter található, mint a jellegzetes halálfejes felsőt viselő Megtorló. Míg társainak többsége valamilyen kémiai vagy genetikai befolyásnak köszönheti emberfeletti képességét, addig Frank Castle-t, az egykori katonát inkább személyes motiváció hajtja: miután családját kivégzi a maffia, egyszemélyes hadseregként áll bosszút New York bűnbandáin, a jog és a törvény nyújtotta kereteket meglehetősen egyénileg értelmezve. A 2004-es The Punisher szintén a kivégzései miatt híresült el, ezek ugyanis felettébb durvára sikeredtek egy Marvel-játékhoz mérten. Rá is nyomták a KIZÁRÓLAG FELNŐTTEKNEK jelzést, úgyhogy a fejlesztőcsapatnak változtatásokat kellett eszközölnie, hogy ne legyen kereskedelmileg bukta a játék. Végül konzolokon M (Mature – 17 éven aluliaknak nem ajánlott) korhatár-besorolást kapott, bár ezt is úgy érték el, hogy a kivégzés-animációkat fekete-fehérré változtatták. Ezzel a The Punisher nem lett teljes mértékben megcsonkítva, hiszen a durvább részek ugyanúgy benne maradtak, csak épp a színeiket vesztették el.
Doki Doki Literature Club!
Lefogadom, hogy ezt nem láttad jönni. Mi a frász ez? – kérdezhetnéd. Ez a randiszimulátor elhiteti veled, hogy aranyos anime-lányoknak fogsz udvarolni. A valóság viszont az, hogy egész szépen behúz a csőbe, mielőtt traumatizáló képekkel szembesülnél. Miután csatlakozol egy iskolai könyvklubhoz, minden egyes taggal eltölthetsz némi időt. A játék felénél egyikük öngyilkos lesz, és te találod meg a holttestet. Ez elég nagy csavar, ahogy az is, hogy a játék ezután úgy kezdődik elölről, hogy a karakter már eltűnt. Furcsa glitchek és zavaros, olvashatatlan szövegek jelennek meg, egészen addig, amíg egy másik lány le nem szúrja magát előtted. Mint megtudod, Monika megváltoztatja és "törli" a többieket, amíg csak te és ő maradtok – rendkívül nyomasztó.
Phantasmagoria
1995-ben jelent meg a Phantasmagoria, mely példaértékű interaktív kalandként lett számon tartva (négy hónapon át közel kétszáz ember forgatta hozzá a jeleneteket, melyekből mintegy nyolcszáz került felhasználásra), illetve az sem elhanyagolható tényező, hogy megjelenésekor potom hét CD-n (!) terpeszkedett, nyilván a filmes FMV-átvezetők (full motion video) mérete miatt. A játékban egy ihletét veszített írónő a férjével egy világtól elzárt házba költözik, azonban egyre furcsább események veszik kezdetüket az ősrégi falak között. Mind a főszereplő, mind a férje szépen lassan kezdenek becsavarodni, a Phantasmagoria pedig közvetlenül olyan borzalmas halálnemekkel sokkolt, hogy némelyiktől az ember gyomra rögvest mocorogni kezdett. Emlékezetes jelenet például a túlvilági démon megjelenése, aki éles karmaival végez nem túl szakszerű arcmasszázst, vagy épp a halálos csapdaként funkcionáló, jókora bárd, mely a plafonról lecsapódva nagyanyám paradicsomos gombócához hasonlatossá formálja át hősnőnk fizimiskáját.
Persze kimaradt néhány fontosabb cím, mint például a Soldier of Fortune 2 vagy az Outlast (az első és a második rész is felfért volna), de ezúttal csak öt résztvevőre korlátoztuk ezt a listát. Viszont kommentben nyugodtan írd meg, hogy szerinted melyik a legbrutálisabb videojáték a piacon, amit biztos, hogy nem pörgetnél, ha a szüleid is ott lennének veled a szobában!
