Top 5: Játékok, melyekből film készülhetne

3. Brothers in Arms

A filmek és játékok világában alaposan kiaknáztuk a második világháborúban rejlő lehetőségeket; minden jelentős csatát legalább kétszer mi magunk is átélhettünk, s bejártuk valamennyi frontot nyugatról keletre, oda s vissza. Mindezek ellenére azonban sokaknak még most is nagyon hiányzik egy minőségi játék/film/sorozat ebben a témában, hiszen nem mindenkit fogott meg a modern hadviselés, mely rövid úton teljesen átvette a főszerepet.

Én nem tartozok azok közé, akik visszasírják a régi szép időket, mikor mozdulni sem lehetett egy újabb második világháborús játéktól, de fontosnak tartom leszögezni, hogy habár semmi kedvem nincs ismét elfoglalni Berlint, vagy már megint partra szállni, nagyon is szívesen megnéznék egy jó drámát ebben a témában. Itt jön képbe a Brothers in Arms, ami alapjában véve egy nagyon jó történet, és éppenséggel a második világháború kellős közepén játszódik -- de akár a modern hadviselés is lehetne a téma, ugyanis nem a körítés, hanem a karaktereken van a hangsúly, s az általuk átélt borzalmakon. Egyszóval egy Elit Alakulat-típusú filmet látok magam előtt, ami egyszerre előny és hátrány, hiszen ez a kiváló sorozat adta a játék inspirációját, így nem volna nehéz megragadni a hangulatot, de félő, hogy csak egy ismétlést kapnánk.

A siker kulcsa itt nyilván az volna, hogy ne az Elit Alakulatot másolják le, elsőre nagyon is szembetűnő hasonlóságok ide vagy oda. Észre kell venni a két szellemi tulajdon közötti komoly különbségeket: az HBO díjnyertes alkotása egy teljes osztagra koncentrál, míg a Brothers in Arms alapvetően Matt Baker története; ez szolgáltathatná az alapot, amire építkezni lehet. Kizárólag a „hős” szemszögén keresztül bemutatni az eseményeket, s nem nagy a csatákra fókuszálni, hanem arra, hogyan hat a szereplőnkre, mint emberre mindez. Egy nagyon jó személyiségdrámát lehetne ebből összehozni, ami bemutatná, ahogyan pár hónap alatt lelkileg leépül a katona, mikor otthonától távol idegeneket kell megölnie, s elesett társait gyászolnia.

A Gearbox nagy csöndben, de már készíti a Brothers in Arms-széria következő részét. A korábban bejelentett Furious 4 végül egy önálló projekt lesz. 

2. BioShock

A BioShock-játékokkal kapcsolatban nekem nem a játékmenet volt az elsődleges szempont, ami miatt ezekkel leültem játszani. Az igazság az, hogy a sorozat nem igazán kiemelkedő, ha az akcióról van szó. Semmiképpen sem rossz, de nem is egy olyan forradalmi alkotás, amire évek múlva is emlékeznénk -- működik, szórakoztató és kész, egyszerűen ellátja a feladatát. Az igazi sztár az én szememben a helyszín és a történet, ezen a téren pedig egyik játék sem jelentett csalódást, még a kicsit feleslegesnek ható második rész sem, hiszen legalább kaptunk egy jó indokot arra, hogy újra a víz alá merüljünk abba a bizonyos városba.

Aki egy kicsit is játszott a sorozat első részével, s nem az akció miatt jött, azt minden bizonnyal hatalmába kerítette a helyszín sűrű atmoszférája. A folyosók és a lepukkant termek nagy gondossággal készültek el, odafigyelve a részletekre is, így aki veszi a fáradságot, az mindenféle apróságokkal lepheti meg magát, melyek csak tovább mélyítik az élményt. A sietségben eldobott hangüzenetek, a törött üvegek, a félbehagyott ünnepségek és a rothadozó hullák egy egykoron nyüzsgő városról mesélnek, ami érkezésünkkor már nem is hasonlít régi önmagára; az új úr a kegyetlenség, s bárki, aki belép, annak a farkastörvények szerint kell élnie, ha ki akar kerülni a lebilincselő, titkokkal teli városból.

Egy ilyen felütés alapján jogosan merül fel a kérdés, hogy ugyan miért nem tettek már komolyabb lépéseket egy filmmel kapcsolatban, mikor az ezredik sótlan vígjáték azonnal és gondolkodás nélkül zöld lámpát kap; a BioShock friss levegő lenne a sok-sok folytatás tengerében. Tökéletesen adja magát egy minőségi thrillerhez, olyanhoz, amit már rég láthattak a moziba járók -- ám még véletlenül sem szabad egy horrort készíteni, annál érdekesebb az alapanyag, mintsem hogy céltalanul, hírtelen éles hangokkal ijesztgessenek minket, bármennyire is kézenfekvő lenne a splicereket nézve. Nem, ide a stílus egyik hozzáértő rendezője kell, aki meg tudja ragadni azt a hangulatot, amit az eredeti BioShock áraszt magából, nem csak egy felületes átiratot készít, az első negyedóra játékmenete alapján.

Ken Levine állította le a film készítését, miután pénzügyi okokból elveszítették az eredetileg kiszemelt Gore Verbinskit.

1. Call of Duty

A második világháború szinte teljes leköszönése a játékvilág palettájáról elsősorban a Call of Duty-sorozat negyedik részének köszönhető, ugyanis a fejlesztők éppen időben vették észre, mennyire kifáradt és lerágott a téma. Az egyetlen ésszerű döntés a modern hadviselés bemutatása volt, természetesen nem nagyon törődve a realitással vagy hihetőséggel; egy idealizált háborút mutattak be, melyben -- akárcsak a sorozat és a legtöbb hasonló témát boncolgató játékban -- az amerikai hadsereg katonái lehetnek a hős megmentők, akik az örökzöld terroristáktól, az oroszoktól, esetleg a kínaiaktól védhetik meg a szabad világot.

A Call of Duty, és ha már itt tartunk, a legtöbb modern hadszíntéren játszódó lövölde történetét nem szabad komolyan venni, mert igazából a fejlesztők sem tették. A cél az, hogy a játékos egy hős lehessen, aki minden erejét latba vetve, lehetőleg magányos farkas módjára rendet tesz. Ennek a célnak az elérése érdekében az írók minden komolyabb témát boncolgató elemet félredobnak, s csak arra koncentrálnak, hogy a konfliktusok gazdag, tényleg izgalmas akciójelenetekkel legyenek megtömve. Ritka az, mikor egy AAA-kategóriába tartozó lövölde mondani is akar valamit a témában. És tudjátok mit? Ez egyáltalán nem baj! Aki a Call of Duty-típusú játékkal ül le szórakozni, annak nem igazából megengedett, hogy a banális történet, az egysíkú karakterek és a lehetetlen akciójelentek miatt panaszkodjon, hiszen a trailerek után a vak is látja, hogy mire ült be -- nevesen Michael Bay és társai munkásságának bitbe öntött megfelelőjére, egy ilyen könnyed akcióorgia pedig filmért kiált.

Ebben az esetben abszolút semmi komolyra nincs szükség, inkább egy, a B-kategóriát súroló, de mégis nagy költségvetésű, ismert sztárokkal megtömött nyári akciófilmre, vagy legalábbis illene fontolóra venni ezt. A Halálos Iramban-széria például tökéletes példa arra, miként lehet hihetetlen akciójelenteket fapofával, komoly hangvételben eladni; igen, az „ínyencek” nevetnek, meg legyintenek a látottakon, de nem is nekik szól, hanem azoknak, akik csak egy kis agyatlan kikapcsolódásra vágynak. Erre a célra tökéletesen megfelelne a Call of Duty, sőt egy pazar filmsorozat lehetne a jó kezekben.

Idén jön a Call of Duty-sorozat következő része, a Ghosts.

Ez természetesen csak öt példa volt és még van száz másik, amit jó ötlet lenne. Biztos vagyok abban, hogy nem egyszer elmerengtetek már azon, melyik kedvenc játékotokat látnátok szívesen a nagy vásznon. Ne legyetek hát restek, osszátok meg velünk is, hogy mit találtatok ki!