Ezen a héten elmaradt a Top 5 rovat, Obo pedig pihent kicsit (és pihenésképp megírt vagy ezer hírt, klassz vagy, Obo!), így úgy gondoltam, átveszem a stafétát, és a rendszertelenül jelentkező, kicsit mindig személyesebb témákat boncolgató Top 5 Extra keretén belül bemutatom az öt legnagyobb csalódást keltő folytatást. Figyelem: nem a legrosszabb játékokat, mert azokkal tele a padlás, mindenki tudna mondani pár siralmasan gyenge címet, és különben is, minek emlékezzünk egy csomó szemétre, amik csak felejtést érdemelnek? Kizárólag olyan programok jöhetnek szóba tehát, amik valamiért csalódások voltak elődeikhez képest. Mivel a lista a játékvilág 30 évére vetítve kicsit inkonzisztens lenne, 2000-nél meghúztam a határt, így korábbi alkotásokat ne keressetek. Na de elég a szócséplésből, lássuk a medvét!
5.: Mafia 2
Bumm, rögtön bele a lecsóba! Tudom, mit gondoltok most: a Mafia 2 végül is jó kis akció-kaland játék, kidolgozott és érdekes történettel, igazi szemétláda gengszterekkel (a jófiú Tommy sehol sincs), máig lenyűgöző grafikával és működő játékmenettel. Csakhogy az első Mafia nem elégedett meg ennyivel. Az Illusion Softworks 2002-es remekműve most, 11 évvel a megjelenése után is aktuális. Jól néz ki, tanulságos, izgalmas, fordulatos, és olyan morális témákat boncolgat, amiket csak a legjobb maffiafilmek mernek megpendíteni.
Tommy, Sam és Paulie egy csapásra a PC-s játékosok imádott ikonjai lettek, a Mafia pedig máig vitadöntő érv, ha a játékok művészi értékei kerülnek szóba. Ezzel szemben a Mafia 2-re nyolc teljes évet vártunk, az előzetes képek és videók alapján az állunkat kerestük a földön, amikor pedig végre megjelent… nos, elszórakoztunk vele, de a nevetségesen rövid sztori, a halálosan unalmas autózgatás és a programot az első résszel összekötő, izzadtságszagú küldetés az egyszer használatos termékek közé süllyesztette a Mafia 2-t. Ennél fogva tehát a 2K játéka megérdemli, hogy az ötödik legkiábrándítóbb folytatásnak értékeljük. Csak azért nem kerül előrébb a listán, mert azért szegről-végről hasonlít az első részre.
4.: Fallout 3
A Fallout 2 és a Fallout 3 között nem kevesebb, mint tíz esztendő telt el. A poszt-apokaliptikus szerepjátékok rajongói éveken át reménykedtek egy harmadik részben, és bár úgy tűnt, hogy a dolog összejön, a fejlesztésért felelős Interplay csődje után elhalt a remény. A nagy kiadók látszólag nem érdeklődtek a franchise iránt, mert túl réginek, elavultnak találták, az újabb generáció képviselőit pedig nem érdekelte a 2D-s, csúnyácska Fallout, amiben még csak lövöldözni sem lehet rendesen.
Aztán egy nap, mint megváltó ereszkedett alá az égből a Bethesda Softworks, hogy megvásárolja a Fallout 3 jogait, és elkészítse a 2008-as év legjobbnak ítélt RPG-jét. Az Oblivionon edződött fejlesztőcsapat négy évig dolgozott a Fallout 3-on, és bár a játék érkezéséről mindenki tudott, a 2008-as E3-ig nem láthattuk, milyen lesz a radioaktív senki földje modern visszatérése.
Aztán jött az első trailer és a hajtépés: a Fallout 3-ból gépfegyveres Oblivion lett!
Ez persze végül nem ártott a sorozatnak, elvégre a Fallout 3 máig az egyik legjobban értékelt RPG-nek számít a piacon. Ugyanakkor tény, hogy akik egy klasszikus jellegű alkotást vártak (tehát olyat, amit az Interplay szállított volna), kaptak egy szóló karakterre kihegyezett programot, szabadon bejárható területtel, FPS-szerű lövöldözéssel, rengeteg vérrel és… egy kutyával (igen, a Bethesda megelőzte korát, a német juhászok csak most özönlötték el a divatjátékokat). Ebből a szemszögből nézve pedig igenis csalódás a Fallout 3, mert nem több, mint a licenc Bethesda számára tetszetős, trendeknek megfelelően átformált kivonata.
3.: Dragon Age 2
Tegye szívére a kezét minden Dragon Age-rajongó, és úgy mondja a monitorra bámulva, hogy nem csalódott a BioWare akció-szerepjátékában! Na? Na!? Figyelek, látom, mit csináltok! Jól van, nem kínozlak benneteket tovább, abba lehet hagyni a zokogást, és némi papírzsebkendő eláztatása után objektíven közelíteni a Dragon Age 2-höz.
Mert hisz mi történt pontosan? A BioWare készített egy majdnem kiváló Dragon Age: Originst, ami a Baldur’s Gate-sorozat szellemi folytatásaként hihetetlenül népszerű és közkedvelt lett. Mindezt úgy érte el a játék, hogy a híres csapat meglehetősen mostohán bánt vele, mert az épp akkor futó Mass Effect-széria már bejáratott IP-ként több pénzt és nagyobb felhajtást ígért, elszipkázva a legtehetségesebb fejlesztőket és a munkára szánt pénzösszeg egy részét. Sem a sajtó, sem a játékosok nem vártak nagy durranást, végül azonban úgy esett, hogy a Dragon Age: Origins milliók kedvenc RPG-jévé vált. A meglepő sikerre persze az EA is felfigyelt, gyorsan kiadva az ukázt: folytatás kell egy éven belül, bármi áron!
A BioWare-nél neki is estek a Dragon Age 2-nek, ami nem lett különösebben rossz játék, de az is biztos, hogy semmi esetre sem érdemelte meg a 2-es számot. Játékmenetét tekintve nagyon sokat butult az Originshez képest, eltűnt a taktikai nézet, megjelent az akciógomb (látványos kivégzések, fröcsögő vér… sóhaj), sőt, még a sztorit sem folytatta valójában, mert a történet az Originsszel egy időben játszódott. Kár érte, a lehetőség adott volt, de ha minden jól megy, a Dragon Age: Inqusition című harmadik epizóddal bocsánatot kér a BioWare a fiaskóért.
2.: BioShock: Infinite
A BioShock 2007 talán legjobb játéka volt, 2007 pedig sok szakértő szerint a játékipar legjobb esztendeje -- ha a kettőt összeadjuk, nem semmi eredményt kapunk. Ken Levine és csapata úgy vitte tovább a System Shock 2 örökségét, hogy nemcsak sikerrel újította meg a hagyatékot, de egy minden képzeletet felülmúló univerzumoz hívott életre. Mikor pedig az egy másik csapat által összeeszkábált BioShock 2 után (amit nem tekintek jogos BioShock-felvonásnak) bejelentették az igazi folytatás Infinite-et, azt hittük, eljött a Kánaán: szabad játékmenet, fejlett mesterséges intelligencia, gigantikus felhőváros, Tea Party mozgalom.
Aztán idén márciusban jött a pofára esés: szabad játékmenet = cső-FPS pályatervezés; fejlett mesterséges intelligencia = néha el-, majd feltűnő csajszi NPC; gigantikus felhőváros = metafizikai maszlaggal megmagyarázott, színpompás, cukorkazabáló rasszisták léggömbegyüttese; Tea Party mozgalom = Tea Party mozgalom?
A BioShock: Infinite annak ellenére tűnt el a süllyesztőben, hogy korábban még „Év játéka” esélyes címként gondoltak rá a rajongók. Ugyan nagyon kellemes program lett (tesztünk itt olvasható), de a forradalomtól, és főleg a körülötte csapott hisztériától nagyon elmaradt.
1.: GTA 4
Ahhoz, hogy érthető legyen, mit keres a GTA 4 a lista élén, érdemes visszamenni kicsit az időben a GTA: San Andreas megjelenéséig. A játék a PS2-es korszak legnagyobb durranása volt, technikai szempontból máig hihetetlen, hogy a Rockstar Games mit bele nem zsúfolt a már vészesen elavultnak számító Sony konzolba. Így mikor a skót csapat bejelentette, hogy már dolgoznak a GTA 4-en, mi több, egy rövid kedvcsináló videót is bemutattak az akkor még erejük teljében lévő, viszonylag friss konzolokra, nos, talán mondanom sem kell, mekkora öröm öntötte el a rajongók szívét. Hiába, a GTA 4 nagyszerű és gigantikus játék képét festette le elénk.
Sajnos azonban a megjelenéskor sokan csalódtunk.
Egyrészt ugye a GTA 4 sok, San Andreasban és Vice Cityben felvett megoldást és ötletet levetett magáról, így inkább hasonlított a folytatásaihoz képest fapados GTA 3-ra, mint grandiózus elődeire. Másrészt a történet sem hozta a papírformát: Nikót sokan antipatikus, siránkozó fickónak tartják, aki annak ellenére is veszedelmes tömeggyilkosként rója Liberty City utcáit, hogy félórás monológokban sírja el háborús emlékeit. S ha már szóba jött a mocskos metropolisz, a játék a 30 órás fő történetszál lezártával gyakorlatilag kifullad, marad a fapados multiplayer és a galambvadászat.
Persze ne essék félreértés: a GTA 4 kiváló játék, mi is szeretjük, imádjuk, alszunk a dobozzal, néha női ruhába öltöztetjük és… izé, szóval szeretjük. De ettől még tény, hogy a San Andreas után, látva a döbbenetes fokú technikai ugrást, amit az Xbox 360 és a PS3 jelentettek, ennél nagyobb világra és több lehetőségre vágytak a rajongók. Aztán megjelent a GTA 5, és azóta a PC-seken kívül mindenki boldog.
Egyetértesz, vagy szerinted rossz játékokat válogattunk a listára? Nosza, oszd meg velünk véleményedet a kommentek között!
A Fallout 3-at már savaztam eleget, de aki még nem olvasta volna: ez nem Fallout. Semmi más bajom igazán nem lenne talán. Mindent megbocsátottam volna. De ez csak egy Fallout jelképekkel felruházott agyatlan lövölde lett. Ahogy Chocho is írta: gépfegyveres Oblivion... azaz hogy még az sem, mert én az Obliviont imádom, mert monumentális és rendkívül összetett ehhez képest. Itt pedig megcsinálod azt a tucatnyi egyébként baromi idegesítő küldetést, amit többnyire olyan ad, aki tuti fogyatékos és kész... és miért? Igen, azért hogy a végén... vége legyen... Hagyjuk, hogy a DLC-k ezt törölték, most azt alapjátékról van szó! Ja és a botrányosan kevés hangszínész és a bugok csak rátettek egy lapáttal...
GTAIV: szintén kapott már tőlem eleget. hogy mi a bajom vele? Pont az, ami a GTAIII-mal is volt: egyszerűen rühellem, hogy földhöz ragaszt azzal, hogy nincsen lehetőségem pl. egy repülőt elkötni, vagy legalább bérelni... Tudom: van heli... oké. De nem mindenhol tudod odahívni.... Még ez a GTAIII-ban bocsánatos bűn volt, itt gyűlölöm, hogy egy BAZI NAGY városban végig KELL menned, mert kikényszeríti ahogy tudja, miközben az AI sík hülye és minden sarkon szinte neked jön valaki, vagy elcsapod a vakegér gyalogost, amiért persze te KÖCSÖG vagy, még ő nem kap semmit a rendőrtől, mert nem a zebrán megy át...
Fallouttal nem játszottam.
de régi motorosként sem a játékmenet miatt, sőt dícsérem a fejlesztőket, hogy meglepően sok mindent sikerült átemelniük a régi rendszerből (vats, special). emellett a morrowind másik nagy kedvencem (oblivion so-so), szóval a normál bethesda módi nekem nem fáj.
hanem egyszerűen HALÁLOSAN unalmas volt. részben az én hibámból: rutinosan megcsináltam az operation anchorage-t még eléggé az elején, onnantól meg volt brutál sniper és álca - innentől a csaták elég egyszerűek voltak. de ettől eltekintve se hiszem, hogy nagyon meghatott volna: valahogy minden egyforma volt (tudom, mit várjon az ember egy postapoc világtól), nem volt meg a felfedezés öröme és a változatosság érzete mint akár a fallout1-2ben akár a morrowindben. ezenkívül alig tudok emlékezetes pillanatot felidézni belőle, talán egyedül az egyik vaultban, ahol apuka volt, a virtuális valóság dolog volt ilyen.
végigcsináltam a fővonalat és nekikezdtem volna a dlcknek (operation anchorage kilőve ugye), vinyóhalál: azóta se éreztem késztetést, hogy újra nekiálljak - de adj pár hetet és morrowindnek bármikor, milliomodszorra is.
ráadásul a fo3 csalódás miatt nem sietek a new vegas-szal sem, hiába tetszene valószínűleg nekem jobban és hiába pihen évek óta a steam accomon.
1. Test Drive Unlimited 2 - juj
2. Rage - említeni sem kell
3. Assassin's Creed 3 - az egész úgy ahogy van ilyen 13 éves szint
4. Mass Effect 3 - összecsapott, a vége egy baromság
5. Diablo 3 - jó lenne, de nem az
üdv
1. Test Drive Unlimited 2 - juj
2. Rage - említeni sem kell
3. Assassin's Creed 3 - az egész úgy ahogy van ilyen 13 éves szint
4. Mass Effect 3 - összecsapott, a vége egy baromság
5. Diablo 3 - jó lenne, de nem az
üdv