A játékok világára is igaz, hogy ha valakit csak saját maga érdekel, nagyobb eséllyel jut előbbre a sorban azoknál, akik mások kisegítésére fecsérlik az idejüket. Példákat naphosszat sorolhatnánk e szomorú trend igazolására (és persze a szabályt erősítő kivételeket is hadrendbe állíthatnánk), de mivel erre se időnk, se helyünk, se kedvünk, inkább csak bemutatjuk az öt legnagyobb olyan surmót, akik a játékok főszerepéig vitték, sőt nem egy esetben igazi hőssé váltak, milliók éljenzését kiváltva.
Persze nyilván olvasóink jó része sejti, sőt tudja, hogy ez a lista nem száz százalékosan komoly, és a bunkóság, mint olyan is túl sok dimenzióval rendelkezik ahhoz, hogy mindet lefedhessük. Ráadásul videojátékból rengeteg van, egyes karaktereknek pedig máig kérdéses a megítélése -- hogy mást ne mondjuk, mindenki kedvenc rasszista sztereotípiája, a pocakos vízvezeték-szerelő Mario állítólag nem hérosz, hanem valódi szociopata. Így aztán hogy elkerüljük a kavarodást, felállítottunk pár szabályt: az elmúlt tíz év játékai közül szemezgetünk, és csak olyan karaktert mutatunk be, aki a PC-s vizeket is átevezte, így mindenki meggyőződhet az igazunkról (már amennyiben van olyanunk, ugye). És még egyszer: ne vegyétek túl komolyan ezt az egészet!
5.: Cole Phelps – L.A. Noire
Cole, az L.A. Noire feltörekvő rendőre talán nem egy tipikus bunkó-alapanyag, hisz a fickó tanult, magaviselete mindig példás, veterán katonaként tiszteletet parancsol a megjelenése, és ráadásul még csak nem is rasszista, ami a 40-es évek Amerikájában ritka dolognak számít. Hogy akkor mégis mit keres a lista sereghajtó pozíciójában? Nos, a választ Cole személyisége adja meg: ahhoz képest, hogy jó fiú, túlságosan opportunista, bárkivel képes haverkodni, még akkor is, ha az illető egy világraszóló barom. Ráadásul a játék felénél (enyhe spoiler következik) simán faképnél hagyja feleségét és gyerekeit, csak hogy egy német énekesnővel hetyegjen két gyilkossági ügy megoldása között. Ezek azok a tulajdonságai, amik miatt az ember nehezen azonosul Cole-lal, és igazából a záró képsorok után sem tudja hová tenni a karaktert. Ritka ellenszenves és kissé nagyképű figura -- egyes, rosszindulatú pletykák szerint pontosan olyan, mint a Team Bondit céghalálba kormányozó fejes, Brendan McNamara.
4.: Larry Laffer - Leisure Suit Larry-sorozat
Az öreg Larry az utóbbi években többször szorult háttérbe, hogy unokaöccse tetszelegjen a női nemért vívott ádáz harc főszerepében. Nemrég azonban egy HD remake erejéig visszatért közénk, hogy a rajongókat alaposan felpaprikázva eszünkbe jutassa, mekkora bunkó is a szerencsétlen. Az még hagyján, hogy Larryt a nőkben csak egy dolog érdekli (amit ő szívesen oszt háromfelé, ha érted, mire gondolok), de valójában egy igazi lúzerről van szó, aki 40 évesen vánszorog elő az anyja pincéjéből, hogy a csodás Lost Wegasba utazva megtalálja a szerelmet... ami az ő esetében a szüzessége elvesztését jelenti. Larryvel könnyebb azonosulni, mint Cole-lal, mert vele ellentétben egy szeretetreméltó hülyéről van szó, de ettől eltekintve tény, hogy a hölgyekkel folytatott beszélgetéseit hallva az ember sokszor keverne le egy masszív pofont neki, csakhogy észhez térjen végre. No meg az is hatalmas surmóság volt őkelmétől, hogy több ezer dollárral a zsebében csak egy közepes remake-re futotta tőle tavaly ősszel...
3.: Gordon Freeman – Half-Life-sorozat
Gordon Freeman a tudománynak szentelte fiatalságát. Huszonéves korában már tiszteletbeli doktorrá avatták az MIT-n, amit a világ legjobb műszaki egyetemének tartanak. Freeman jóban volt tanáraival, mindenki egy feltörekvő zsenit látott benne, akit egy nap az új Einsteinként ünnepelhet az emberiség. Dr. Vance közbenjárásának köszönhetően Gordon rövidesen egy titkos kormányprojektben találta magát, és Új-Mexikó egy földalatti komplexumában kísérletezett a téridő-kontinuum átszakításával. Amikor azonban baleset (avagy szabotázs) történt, és az egész bolygót elárasztotta egy idegen faj, Gordon pajszert ragadva küzdött a felszabadulásunkért, hogy miközben borsot tör az agresszor földönkívüliek orra alá, összejöjjön Vance doki csinos lányával, Alyxszel is. Ez eddig nem egy bunkó életútjának tűnik... márpedig nem találunk más magyarázatot arra, hogy Gordon SENKIHEZ SEM SZÓL EGY ÁRVA SZÓT SEM EZALATT! Hát kinek képzelni magát ez az elszállt alak!? Valami hősnek!? Ja, várjunk...
2.: Duke Nukem – Duke Nukem-sorozat
Persze Gordon sosem lesz akkora ikon, mint a jó öreg Duke Nukem, akinél viszont tényleg nem hordott nagyobb bunkót a hátán a játékvilág. De komolyan, Duke egy igazi suttyó: a fickó majd szétreped a tesztoszterontól, minden nap fiatal lányokkal hál egy iszonyúan ízléstelen Las Vegasi palotában, miközben bűzlik az alkoholtól és a szivartól. Beszólásai alapján Nukem egyedül a nők és a Föld sorsa iránt nem közömbös -- utóbbi viszont előbbi folyománya, lévén Föld nélkül nagymellű lányok sincsenek, ugye. Ha pedig ez mind nem lenne elég, Duke káromkodik, mint a kocsis, abszolút xenofób (mármint semmi földönkívüli dolgot nem kedvel), agresszív, és imád a saját ürülékével dobálózni, na meg viccet csinálni abból, hogy kedvenc ágyas ikreit halálra erőszakolja egy más bolygóról származó életforma. Hogy Nukem primitívsége ad valamit a sorozat bájához? Kétségtelen, hogy igen, ez viszont nem változtat azon, hogy a valóságban ezt a manust nagyon messzire elkerülnénk.
1.: Te magad!
Van azonban valaki, aki még Duke-nál is nagyobb bunkóként hajlamos viselkedni. Olyan alak, aki rávesz másokat, hogy romlott banánt egyenek a DayZ-ben, majd kacarászva nézi végig az áldozatok haláltusáját. Egy kegyetlen személy, aki ellopja a másik lootját a World of Warcraftban, teabaggeli a leszedett ellenfelet a Halóban, hagyja elhullani a társait a DotA 2-ben, és otthagyja a FIFA-meccset, amikor éppen vesztésre áll. Ez a gonosz, elviselhetetlen, rosszindulatú alak nem más, mint... te magad, kedves olvasó!
Igen, te. Sok játékban ugyanis te magad van a főszereplő. Az ember pedig gyarló, sokan kifejezetten szeretnek rosszak lenni, miközben játszanak. Mert hisz van olyan, aki ne követett volna el bármilyen nemű gaztettet valamilyen játékban, ami más valós vagy virtuális személyek kárára vált? Hányan megcsaltuk Liarát Talival a Mass Effect 2-ben! Hányan hagytuk cserben barátainkat egy raid kellős közepén, csak mert épp hívott a barátnőnk! Hányan robbantottunk fel egy egész várost a Fallout 3-ban, hogy aztán kinevessük a sugárzástól élve oszlásnak induló áldozatokat! Ugye, hogy megtettük? Ugye, hogy megtetted? Ideje tehát szépen sarokba vonulni és megígérni, hogy mostantól mindenki jobb fej lesz, így téve szebb hellyé a játékvilágot.
Mi volt a legbunkóbb dolog, amit videojátékban csináltál? Ugyan, tessék szépen vallani! Mert hát mire jók a kommentek, ha nem pont erre?
Régebben is pl. a FIFA meccseknél (főleg néhány osztálytársammal szemben) végig kitartottam, hogy a 90 perc leteljen, kicsit gőzölő fejjel ugyan, de végigcsináltam, többszöri ilyen alkalom után mondtam hogy köszi, de nem. Single játékok többségében imádtam cheat kódokat használni (főleg 10+x évesen), mert akkoriban balfarok voltam. Most már annyira megkomolyodtam, hogy faarccal teszem a dolgom játékban (cheat-ek nélkül), néha segítek egy játszó pajtásnak (főleg chat a multis játékokban). Középsuliban a gépekre fel lett téve a COD 2, ahol imádtam hátulról vagy oldalról elkapni embereket a jó "stat" reményében (kézitusával DURR), erre az illető leb*sz emiatt magából kikelve. Másik esetben annyira jól játszottam, mert k*rva jó kedvem volt, de a többiek fenyítettek, hogyha még gyűjtök "freget" és túl vagyok a 40-en (50 alap esetben a max.), akkor kib*sznak a szerverről, ettől konkrétan üvöltve *****tam a szót, hogy ezt nem, mert mit tudom én mi lesz és a többi. (Ők voltak nagyon bunkók, én tisztességes tanuló voltam ott a suliban)
Vannak játékok, amiket a túlságosan gyors tempójuk miatt utálom, mint pl. a Quake 3 Arena-t, amelyet a többiek azon a bizonyos pályán nyomtak legtöbbször, ami az űr kellős közepén lebegett. Ott nálam betelt a pohár, mikor már nagy nehezen kinyírok pár ellenfelet (DeathMatch), aztán kétszer annyi alkalommal zuhanok le a pályáról, hogy a kill-jeim csökkenjenek a halálozásaim számának javára (aki azt a pályát csinálta, az talán be volt b*szva valamitől).
Aki esetleg akadékoskodna nekem hogy mekkora f*sz vagyok, akkor elmondom (vagy leírom neki) hogy mi a helyzet most. Pl LoadOut-ban mindjárt 20-as szintű leszek, ez idő alatt volt néhány meccs (hála az égnek), ahol a nagyon gyengus kezdő játékos leszól nekem, hogy hacker/cheater/n00b vagyok, erre szépen válaszolok neki. Az egyik ilyen eset (pontosan is emlékszem rá), amikor sikerült megszereznem a jump boost kiegészítést (jet-pack szerű lábbeli), azt használva sorban nyírtam ki mindenkit és szerezve a jobb kill-streak szorzót, erre egy idegbeteg kiscsávó beszólt, hogy hekker vagyok, erre azt válaszoltam vissza: "Keményen megdolgoztam a jump boost-ért".
Én éreztem magamat megalázva a legtöbb multis meccsen, ami LAN volt osztálytársakkal, akik állandóan csak engemet lőttek le és vettek észre, pedig próbálkoztam ellene tenni. Ha "rambózok", nem jó, ha "sam fisher", akkor sem, mert úgy is beszólnak nekem. Részemről ennyi.
Amúgy talán a legnagyobb genyóság az volt tőlem, hogy segédkeztem Rust-ban egy ház teljes kipucolásában. Szereztünk C4-et és ajtó berobbant, benti két tag shotgun általi halál, minden, ami mozdítható elvisz. A végére már majdnem én éreztem magam szarul.
Persze nem rendkívüli a dolog az, ha néha puffantok le embereket (még mindig a játékról beszélek), de hát mit tehetnék, ha pl. ott áll az Air Supply mellett, és többszöri felszólításra meg még az első lövésre se takarodik el?
Amúgy az itt kommentelő többi Rust játékos szokott ilyen rajtaütéseket szervezni?
G.
végülis számít, hisz a másik lehetőség ugyanúgy adott: abbahagyhattad volna a játékot, de inkább folytattad Walker ámokfutását
szerintem az hogy a Spec Ops: The Line milyen úton-módon kelt a játékosban hányingert, ahogy szembesít a tetteid következményeivel egy egész külön cikket megérdemelne
Amúgy nekem hiányzott a Ride to Hell főszereplője, amit hallottam eddig róla, ritka bunkó lehet, meg a kitalálója is.
Amúgy talán a legnagyobb genyóság az volt tőlem, hogy segédkeztem Rust-ban egy ház teljes kipucolásában. Szereztünk C4-et és ajtó berobbant, benti két tag shotgun általi halál, minden, ami mozdítható elvisz. A végére már majdnem én éreztem magam szarul.
Persze nem rendkívüli a dolog az, ha néha puffantok le embereket (még mindig a játékról beszélek), de hát mit tehetnék, ha pl. ott áll az Air Supply mellett, és többszöri felszólításra meg még az első lövésre se takarodik el?
Amúgy az itt kommentelő többi Rust játékos szokott ilyen rajtaütéseket szervezni?
G.
De attól még valamennyire rám is igaz igaz, pl.: a Rust, itt az eggyik osztálytársamat többször is megöltem (habár ő is engemet).
Ja, és kifelejtettétek a Portal sorozatból Chell-t, mert ő se beszél, habár nem nagyon van kihez.
Ha nagyon keresem a negatív játéktetteimet, akkor maximum a Dark Brotherhood küldetéssorozatát tudom felemlegetni -- de egyrészt itt szintén nem ennyire fekete-fehér a dolog (azért annyira nem ártatlanok azok az emberek, akiket ki kell nyírni), másrészt ez a játék egy más aspektusa (kicsit olyan, mint pl. az Overlord vagy a Dungeon Keeper, ahol ugye szintén nem lehetsz más, csak gonosz), ráadásul a TES-játékokban valamilyen általam ismeretlen oknál fogva mindig a bérgyilkos- és tolvajcéh küldetéssorozata a legélvezetesebb, legjobb sztorijú és legszínesebb. :)