A ma már 77 éves Tom katolikus családban nőtt fel Pittsburghben és már gyerekként a horror volt a mindene. Először csak magára applikált maszkokat és másokat ijesztgetett, majd meggyőzte a barátait, hogy rajtuk is gyakorolhasson. Életére nagy hatással volt, hogy Vietnámban harctéri fotósként örökítette meg a háború borzalmait, amiről így nyilatkozott: „A lencse mögött sok szörnyűséget láttam, ezért igyekeztem úgy gondolni a látottakra, mintha speciális effektek lennének. Azon járt az agyam, hogyan rekreálhatom mindezt a vásznon és ez segített abban, hogy ne őrüljek meg. Utána mindig idegesített, ahogyan a halált ábrázolják háborús filmekben. A valóságban nem olyan dicső, mert az izmok elengednek, ezért van, aki mosolyogva hal meg, mert az állkapocs ellazul. Azt is ott tanultam meg, hogy amikor a vér megszárad, barna lesz. Ezért olyan élethű a munkám: a maszkjaimban igyekeztem hasznosítani azt a realizmust, amit a harctéren láttam."
George Romeroval több filmen is együtt dolgoztak, ezek közül az 1985-ös Holtak napja a legemlékezetesebb, amire így emlékszik vissza: "Tudtam, hogy az emberek teste másképp bomlik attól függően, hogy mikor, hol és mibe haltak bele, ezért ez a film a mestermunkám. A zombiseregben az oszlásnak indult hullák különböző stádiumait mutattam be, Romero hagyta, hogy kiéljem magam, ezért egészen kreatív halálokat találtunk ki." Rhodes kapitány halála valóban felejthetetlen, ő az, akit végtagonként kapnak szét a zombik és még a hangszálait láthatjuk nyúlni, amikor a fejét tépik le. Savini szerint ő és Romero az "öldöklés bűvészei."
Egy másik legendás horror-rendező, Dario Argento 1993-as Trauma című filmje is feladta neki a leckét. "A filmben a gyilkos levágja áldozatai fejét, de az egyik színésznő klausztrofóbiás volt, ezért nem tudtunk gipszmintát venni az arcáról. Improvizálnom kellett, így végül egy székre ültettem a padló alatt és forgattam, hogy úgy tűnjön, mintha a levágott feje gurulna a talajon." Argento ezután csak úgy hívta Savinit, hogy az "elme tűzhányója." Az 1980-as Maniac filmben szerepelt is és mivel volt egy maszkja a saját arcáról, az ő ötlete volt, hogy karakterét közvetlen közelről lőjék arcon. A fejet művérrel töltött óvszerekkel tömték ki és a jelenet is bizonyítja, Savini miért érdemelte ki a Sultan of splatter, avagy a "fröccsenés szultánja" becenevet.
Kevesen tudják, de George Romero 1968-as klasszikusát, az Élőhalottak éjszakája 1990-es remake-jét ő rendezte, ráadásul maga Romero javaslatára. Annak ellenére, hogy a mai napig nem elégedett az alkotással - a szűk időkeret és akkor zajló a válása miatt - a közönség szereti a kultusz státuszba emelkedett filmet. Savini döntése volt az is, hogy a női főszereplő - az eredeti karakterrel ellentétben - ezúttal ügyes és belevaló legyen.
Munkájára úgy gondol, mint egy bűvész varázstrükkjeire: "Fogunk egy baltát, amivel szétverünk egy falat és a következő snittben már egy gumibalta áll bele a lány fejébe, de ezt a közönség nem látja, ez a bűvésztrükk." 23 éve működő iskolájában a jövő tehetségeit tanítja a maszkmester szakma és a speciális effektek fortélyaira - CGI használata nélkül - és büszke arra, hogy tanítványait széles körben foglalkoztatják. "Az utolsó vizsgán egy klasszikus horror karaktert kell újraálmodniuk, ezért minden diákom a saját kis doktor Frankensteinem."
Tom igazi multitálentum, fiatalon eredményes vívó és tornász volt, utóbbinak köszönhetően kaszkadőrként is megállta a helyét. Emellett remekül motorozik és jól bánik az ostorral is, ezen képességeit jól hasznosította színészként, ahol szintén sikeres karriert futott be. Olyan filmekben szerepelt, mint a Holtak hajnala (1978 és 2004), Holtak földje, Grindhouse, Machete, Django elszabadul és a már említett Alkonyattól pirkadatig.
Savini hetven felett is aktívan dolgozik, 2019-ben a Slipknot zenekarnak tervezett új álarcokat, 2022-ben pedig a Fekete telefon című Joe Hill (Stephen King fia) adaptációban álmodta meg a gyilkos maszkját. Örömmel látja, hogy az utóbbi időben újra igény van a klasszikus módon, kézzel készített jelmezekre és büszke arra az örökségre, amit ezen a téren letett az asztalra hosszú karrierje során. A közönség emlékezetében úgy szeretne megmaradni, mint valaki, aki sok mindenhez értett, legyen az színészet, rendezés, trükkfelvételek vagy félelmetes maszkok. Kétségtelen, hogy ez a vágya teljesülni fog.
Savini leghíresebb maszkjai, a teljesség igénye nélkül: Holtak hajnala (1978), Péntek 13, Az erdei fantom, Maniac, Creepshow, Holtak napja, A texasi láncfűrészes mészárlás 2 (1986).
Tom, köszönjük a rémálmokat!
(Képek forrása: Pinterest)
