A This War of Mine a 2014-es esztendő egyik legérdekesebb programja volt, hiszen a fejlesztők által kedvelt háborús témát egy teljesen új szemszögből mutatta be. A civilekéből. A háború ártatlan aldozatainak szemszögéből, akik nem tehetnek az egészről, akiknek egyetlen céljuk van: hogy túléljenek, vizet és olyan eszközöket találjanak, amiknek segítségével esetleg nem halnak meg a következő 24 órában.
JohnBart kollégám tesztjében így összegezte a játékot: "Bár játékmenetében a TWoM a DayZ-ből (és más túlélőjátékokból) már ismert megoldásokat használja, az 11 bit studiosnak mégis sikerült az egész mechanikát egyedi és nyomasztó formában tálalni, középpontba állítva a háborúk egy olyan tényezőjét (magát az átlagembert), melyet nemhogy a játékok, de még a mainstream háborús filmek is ritkán vizsgálnak. Fontos, jelentős, értelemre és érzelemre egyaránt ható, és épp ezért remek játék lett a TWoM, amit azonban nem élvezet játszani. Húsba vágó üzenete mellett viszont ez adja is magát, a háború elvégre nem játék – főleg egy tűzvonalban ragadt, védtelen civilnek."
A háború nemcsak a civileknek szörnyű, de a gyerekeknek is: a 11 bit Studios a PS4-re és Xbox One-ra készített változatban a kicsik szempontjából is vizsgálja a háborút, ezáltal egy újabb értelmi/érzelmi réteget adott az amúgy is kiváló játéknak.
ahányszor yunki azt mondja:
- konzol
- pcfanboy
- toltam
- rdr, tlou
annyiszor egy feles :-)
Játszottam a natúr játékkal és tényleg megrázó, de tetszett mert a játékos saját maga körül építi ki a történetet. Így néha különös "sztorik" alakultak: csávó megmentett egy nőt a megerőszakolástól barátságot kötött egy szomszéddal és ellátták egymást, gyógyszer építőanyagért/kajáért aztán a csávó ahelyett hogy betelepedett volna a kályha mellé, fogta magát és halálra fagyott a sarokban. Az ilyen dolgokat kihagyhatják nyugodtan.
Én csak abban reménykedek, hogy az új kiadásba még több épület lesz, még több random dolog fogy történni. Tetszene, ha a város is nagyobb is lenne, több veszéllyel és baráttal.