Szégyenszemre viszont eddig nem láttam. Nem vagyok rá büszke, de bevallom Haláli hullák hajnala nem nyerte el a tetszésemet, elismerem az erősségeit, de valahogy nem ütött számomra. Szóval az Edgar Wright-Simong Pegg-Nick Frost trió alkotása annyira nem hozott lázba, de most valahogy kedvem támadt ehhez a 2007-s alkotáshoz. Lehet nem kellett volna…
Vidéki kiruccanás
A sztori alapvetően meglehetősen egyszerűen indul. A főszerepben egy Nicholas Angel nevű sztahanovista rendőr áll, akit a túl jó eredményei miatt a testület száműz egy aranyos, idilli kis városkába. Persze hamar kiderül, hogy a kis község mégse olyan békés és rejtélyes halálesetek zajlanak szinte minden nap, amiket egyedül a főszereplő gondol gyilkosságnak. Egyetlen támogatója a társa, akivel természetesen a kötelező közhelyként a rögös kezdés után hamar puszi pajtások lesznek. Egy vígjátéknál nem annyira fontos a sztori, de itt a film egyértelműen többet vállal, mint amit bír és próbál egy nagyon furmányos, de amúgy meglehetősen bárgyú krimi elemet lenyomni a néző torkán, teljesen feleslegesen. Ráadásul a kriminek az alapeleme, a nyomozás marad ki. A film nem akar bevonni minket a kirakós játékba, hanem csak véletlenszerűen bedob elénk egy gyilkosságot vagy ahhoz kapcsolódó eseményt és így az nem szórakoztató.
Tirpák különítmény
Nemcsak a történet nem sikerült, de a karakterek sem lettek megfelelően megírva. Gyakorlatilag mindenki fájóan egy dimenziós, nincs kémia senki között. Lényegében folyamatosan mindenki elmondja a rá egyetlen jellemző mondatot a társakkal való interakció nélkül. Például van egy meglehetősen könnyűvérű rendőrnő, aki véletlenszerűen benyög valami erotikával kapcsolatos dolgot, vagy itt van a nagy Timothy Dalton, mint a helyi kis király. Ő egy tipikus, kicsit túljátszott, de imádnivalón szemét kis gonosz karakter lehetett volna, ha jó dumát írnak neki. Viszont sajnos kimerül lényegében annyiban, hogy bárgyún mosolyog. A főszereplőnek sincs semmi mélysége, gyakorlatilag megy előre végig, mint a Terminátor. Elvileg az a nagy fejlődése, hogy megtanul kikapcsolódni, ami annyit tesz, hogy a társával néha megiszik egy sört, megnéznek pár akció filmet és ennyi.
És a TÁRSA!!! Gyakorlatilag minden idők egyik legsúlytalanabb karaktere. Jó tudom, Frost nem egy könny alkat, szóval ez nem igaz, de a viccet félre téve, gyakorlatilag ő úgy van a főszereplő mellett és ennyi. Próbálták beleerőltetni egy drámai szálat, de valahogy nagyon nem jött át, ami talán annak köszönhető, hogy ebből a szempontból rendkívül fontos apjával lényegében semmi interakciója nincs. A főszereplő kapcsán pedig totális félre casting történt. A szuperzsarut ugyanis Simon Pegg formálja meg, aki egyszerűen nem egy akcióhős alkat. Persze maga a karakter se volt túl erős. Külön röhej volt, hogy a kezdésben ódákat zengtek arról, hogy milyen gyors, de mégse sikerült az egész film folyamán lefutnia bárkit. Pegg amúgy annyira rosszul mozgott, hogy én még Nick Frostból is hamarabb kinéztem volna egy vagány rendőrt.
Frost az egyetlen a színészek közül, akit nem kritizálnék, nem mondom azt, hogy jó volt, de látszott az igyekezett rajta és egy iparos munkát azért letett. A mellékkaraktereknél a színészek eszméletlenül túltolták, már-már színpadi előadás szinten voltak, ami nem állt jól a filmnek. Ez egyedül a már említett Timothy Daltonnál tudott volna működni ez, de ott az írás hiánya mellett a színész se brillírozott. Igyekezett túltolni, de közben valami érthetetlen módon egyszerűen unalmas volt. Szerintem azért mert a ripacs környezetből egyszerűen nem tűnt ki.
Fakutya
A kulcselemért, a humorért egyszerűen nyomozni kell a filmben. Persze ez szubjektív dolog, de számomra semmi jó kis riposzt, emlékezetes egysoros nincs a filmben. Inkább érezhetően a helyzet komikumra helyezték a hangsúlyt és elkell ismernem leírva valószínűleg nekem is tetszene a két pisztolyos könyvtáros néni biciklin, ahogy a főszereplő felé rongyol. Sőt ez önmagában még egy jó poén is lehetne, de az adagolás pocsék itt.
A film 2/3-áig inkább egy kissé komolyabb, reálisabb történetvezetést mutat, ezért a végére benyomott had el had borzasztóan kiüt. Ráadásul itt egy egész filmre való állatságot lőnek el, ami miatt csak úgy, mint a gonosznál, elvesztik az erejüket. A helyzetkomikumok mellet még a visszatérő poénokra építenek, amik elsőre se viccesek. Ott van a liba poén. A film egésze során kergetik ezt az eltűnt állatot, aki valahogy mindig felbukkan az események középpontjában, de sose sikerült elfogni. Keresd a hibát! A szuper rendőr egy madarat nem tud elkapni, ráadásul semmi humor alapja nincs.
Olyan az egész, mintha Titanicnál Cameron úgy döntött volna, hogy 20 percenként bevág egy cintányéros majmot, ahogy néz ki a fejéből. A harmadik főbb „poén” forrás, a más filmekre való utalás, ami lényegében annyit tesz, hogy egy ismertebb jelenetet a szereplők kicsit túljátszva előadnak. Elsősorban a Holtpontra van sok reflektálás, de például A Jó, a Rossz és a Csúf is megidéződik. Ezek zömével a viccesség hiánya mellett, az a komoly probléma, hogy szerintem nem a nagy A kategóriás akció filmekre hajaznak.
Ez is nyilván emberfüggő dolog, de nem hiszem, hogy sokan vannak, akik egy tízes kultikus akció film felsorolásnál egyáltalán elgondolkodnak a Holtponton. Ezt valószínűleg a rendező is érezte, ezért elsősorban ennél a filmnél az utalások zömét a poén előtt meglehetősen kreatív módon megmutatja a nézőnek. A gond ezzel csak az, hogy hiába ötletes a néző okításának a módja, a találó mondásnak megfelelően: Ha egy viccet magyarázni kell, az már régen rossz.
Nem túlforró
Ami végkép beveri a koporsóba a szeget, azaz akció jelenetek. Nem vártam el, hogy egy szuper akció film szintjét megüsse, de amit itt leműveltek, az azért botrány. Komolyan már-már az Európa Expresszben jobb lövöldözős jelenetek voltak. Ripacskodva mindenki fel és alá rohangál, össze-vissza hadonászva a fegyverekkel, gyenge effektekkel megfűszerezve. Egyszer nem hiszed el, hogy tényleg elsütnek egy pisztolyt, amihez pluszba jön az, hogy amikor lelőnek valakit az se tűnik túl komolynak. A főszereplőt például a film végén háromszor meglövik, de ő megy tovább, mintha mi sem történt volna. Mindehhez még hozzá jön a követhetetlen vágás is és az aláfestő zenék szinte teljes hiánya is.
Írói vélemény:
Összességében számomra egy borzasztóan nagy csalódás volt a film, egy-két jelenetet leszámítva kifejezetten fárasztó film, ami nem képes megnevettetni.
Pro
+ Operatőri munka és a hangvágás elmegy
Kontra
- Egydimenziós, gyenge karakterek
- Egysíkú, meglehetősen fárasztó, túltolt poénok és az az igai nagy akció filmekre való reflektálás hiánya
- Katasztrofálisan gyenge akció jelenetek
