Miközben a Tabula Games a komplexebb és nagyon jól dizájnolt, egészen komoly stratégiai mélységgel rendelkező játék-családjával hívta fel magára a figyelmet (az egy univerzumban játszódó Icaion és Mysthea), az utóbbi időben könnyedebb, de azért nem túl egyszerű címekkel gazdagította az egyébként is rendkívül színes társasjáték-piacot. Már nagyon várjuk a hamarosan elkészülő Sons of Faeriell-t, aminek alkotói azonban a produkciós fázis során sem nyugodtak, így máris érkezik a következő közösségi gyűjtésben résztvevő darab, ami Ryozen címmel egy misztikus, állatokkal teli fantáziavilágba vezeti el a játékosait.
A Főnix ébredése
Az alaptézis egyszerű: a 2-4 játékosszámmal játszható társasban mindenki egy klánt irányít, feladata pedig az, hogy bebizonyítsa rátermettségét, mielőtt a hegytetőn álló palotában felébred a Főnix. Ehhez a célhoz számos lehetőség vezet el, ám arra nem árt felkészülni, hogy a Ryozen, munkáslehelyezős társasjátékként is meglehetősen konfrontatív. Egyfelől meglehetősen korlátozott a különböző akcióknál a férőhelyek száma, másfelől a három fordulós menetek során kimondottan sokszor adódhat döntetlen, amit újabb konfliktus hozhat csak helyre. Na, de milyen akcióink vannak, egyáltalán hogy kell elképzelni ezt a Ryozen-i kihívást?
Kezdjük ott, hogy a különleges játéktábla közepén helyezkedik el a forgatható, 3D-s, elég masszívnak tűnő palota, ami egy extra helyszínt biztosít (a játék is külön hivatkozik rá), miközben maga a fő játéktér hat régióra oszlik. Ezekben a régiókban található adott számú (játékosszámtól függő) férőhely, ahova klánunk tagjait helyezhetjük, ezzel aktiválva eltérő hatásokat. A klántagokat nem mellesleg két verzióban használhatjuk: normál változatuk nyilvánvaló, egyben képességüket is mutatja, ez egy befolyáspontot ér, míg visszahúzódó, rejtett változata (a hátoldala) már kettőt, viszont ezért fizetnünk kell egy aranyat is, ha így akarjuk játékba hozni.
Természetesen vannak nyersanyagok, amikre szükségünk lesz, ilyen például a pénz, de a tekercsek és lámpások is hasonló szerepet töltenek be. Ezeket a különböző helyszíneken szerezhetjük be, amik két napszakra vannak felosztva, ezzel különböző hatásokat és eseményeket életbe léptetve. Helyszínként a The Capital kifejezetten fontos, hiszen itt egy-egy jelölő mutatja a játékosok helyzetét a hierarchiában, ami pedig számos döntetlen helyzetben mérvadó, elvégre aki feljebb áll, annak a javára fog eldőlni a kérdéses eset. A The Gates az, ahol kártyák képében a különböző események az éjszakai fázisban beindulnak, majd kifejtik hatásaikat a játékosokra. De ott van még a The Rim és a hozzá tartozó The Shrine, ahol fel lehet fedezni a vidéket, újabb falvakat építve és azok hatásait kihasználva; a The Springs, ahol a források között megpihenve tehetünk szert a különböző extrákat nyújtó Revelation-kártyákra; és akkor még a The Clan House szóba sem került, ahol klánunk háttértámogatását biztosító tagjainkat toborozhatjuk.
És ez még csak a felszín kapargatása, elvégre a színes és kellemes, állatkás külső mögött egy közepesen összetett területfoglalós, munkáslehlyezős társas rejlik, mely számos lehetőséget és stratégiát, valamint nem kevés konfliktust biztosít. A palota mozog, ahogy a napszakok is változnak, az aszimmetrikus képességű, 2 verziójú klántagokkal és az eleve izgalmas lehetőségeket rejtő játéktáblával együtt pedig ez így igen komoly változatosságot és tartalmat ígér.
A Ryozen egy nagyon szép külsejű, témáját és megoldásait tekintve is izgalmas, érdekes társasjátéknak ígérkezik, amiből a Deluxe verzió különösen javasolt az upgrade-elt komponensekkel, amiknek hála az asztalkép még kellemesebb a szemnek. A Sanctuary: The Keepers Era, a Sons of Faeriell és a Volfyirion Guilds grafikusa, Andrea Butera, ismét kitett magáért. Mindezek okán érdemes figyelni a kampányt és a különböző pledge-eket, hiszen Martino Chiacchiera és Michele Piccolini 20-60 perc alatt lejátszható társasa egy kellemes színfoltja lehet a következő egy-másfél évnek. Kíváncsian várjuk!
