A Steampunk Rally Fusion tulajdonképpen egy önállóan játszható kiegészítője az „alapjátéknak” de tartalmilag legalább akkora, ha nem nagyobb. Második kiadásnak csupán azért nem neveznénk, mert a két játék kombinálható egymással, így kapjuk meg az Atomic Edition-t, melyet a kiadó jóvoltából volt szerencsénk kipróbálni.
Steampunk Rally Fusion
- Partner/kiadó: Roxley Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-8 fő
- Játékidő: átlagosan 45-60 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 2,88/5
- Ára: a kiadó honlapjáról a a Deluxe 46 euró (16 000 Ft) Deluxe Atomic kiadás 63 euró (21 800 forint)
A Steampunk Rally Fusion ugyan szolgál némi körítéssel a játék mellé, de nem ez lesz az a pontja, amiért igazán szeretni lehet, inkább csak afféle alibiként szolgál egy, a tematikáját és mechanikáit tekintve is nagyon egybekovácsolt játékhoz. Ahogy azt a nevéből már sejteni lehet, itt bizony versenyezni fogunk, méghozzá egy roppant illusztris társasággal: az Atomic Edition már tudósok és felfedezők egész sorát, összesen 28 hírességet vonultat föl Albert Einsteintől kezdve Marie Curie-n át egészen Toyoda Kiichiróig. Külön díjazom, hogy a szabálykönyv végén mindegyiküknek szántak egy bekezdést, így, ha esetleg egy ismeretlen névvel találkozna az ember, még tanulni is lehet a játékból. Apropó szabálykönyv: nem mindig szoktam kiemelni, de ilyen roppant igényesen összerakott, logikusan felépített és jól követhető füzetkével ritkán találkozik az ember.
Versenyszabályzat
És ha már szóba kerültek a szabályok, fussuk is át, hogy mire vállalkozunk: a pálya hat elemből való felépítése után kiválasztjuk versenyzőnket, akivel egy pilótafülke és egy mozgást biztosító alkatrész is jár. Ezeket egymással „kötésben” kell felhelyeznünk, azaz a kártyák egyes oldalain felrajzolt szelepeknek kell tetszőleges módon találkozniuk egymással. Így kell eljárnunk a jövőben beépített összes többi alkatrésszel is, máskülönben nem lehet használni a képességeiket.
Minden kör első fázisa a húzás, mely tulajdonképpen draftolással egybekötött engine-building és nyersanyag-gazdálkodás: a különböző alkatrészek és aktiválható képességek összesen négy pakliba válogatva (arany, ezüst és bronz, valamint fekete) kerülnek fel az asztalra, mindegyik tetejéről mindenki húz egy-egy lapot. Alapos megfontolás után választ mindenki egyet, melyet vagy megtart, vagy a felső sarokban szereplő nyersanyagokért cserébe eldobhat; ezek lehetnek valamilyen kockák (piros, kék, sárga), vagy fogaskerekek is. Ezután pedig mindenki a jobbján ülő játékosnak adja a lapjait, és így tovább, míg azok el nem fogynak (a következő körben a másik irányba adjuk a lapokat). A megtartott lapok beépítésre kerülnek, a nyersanyagokat pedig a versenyszakaszban használjuk fel.
Mivel az első körben kimarad, így a húzás és a verseny fázis közötti „szellőztetést” (vent), a közérthetőség jegyében, alább tárgyaljuk majd ki, most egyből rátérünk a versenyre. Ennek első lépéseként összeharácsolt kockáinkkal dobunk, majd értékeik figyelembevételével (ezeket egy fogaskerék felhasználásával módosíthatunk egyetlen értékkel) tetszés szerint felrakosgathatjuk a különböző beépített alkatrészekre; így tudjuk azokat aktiválni. Ez a lépés jelképezi, hogy az adott elem milyen, és összesen mennyi energiát használ fel működése közben, majd annak hatására mi történik. Minden alkatrész-kártyán van ugyanis egy „bemeneti” és egy „kimeneti” oldal, a bemeneten meg van határozva, hogy mennyi és milyen kockát rakhatunk fel, és azok összértékének mennyinek kell lennie, hogy működésbe hozhassuk az adott elemet (többszörös összérték esetén akár többször is). Ez a végeredmény pedig sokféle lehet: az alkatrész másmilyen kockát adhat (akár spéci, nagy értékű, de levehetetlen fúziós kockát) vagy kockát vehetünk le más lapokról; mozgást biztosíthat vagy életerőt adhat; esetleg sérülést okozhat ellenfeleinknek vagy rosszabb esetben magunknak; de akár felrobbanása árán is történhet valami. Sőt, egyes elemeket lehet fejleszteni, megadott számú fogaskerék egyszeri befektetése után valamilyen plusz hatást adhatunk hozzá. Miután mindennel végeztünk, a fel nem használt kockákat visszarakjuk a közös készletbe, azok nem vihetők át a következő körre.
Ha mozgásra kerül sor, akkor értelemszerűen annyi számú mezőt léphetünk előre, amennyit az adott elem biztosít, ilyenkor viszont ügyelnünk kell, hogy milyen úton megyünk, a pályán ugyanis lehetnek akadályok. Ezek az akadályok pedig további sérülést okozhatnak. Ekkor életerő-rondelünkön fordítanunk kell. Miután minden hatást, minden lépést lezongoráztunk, megnézzük, hogyan is állunk ebből. Ha az érték negatív, akkor bizony a járgányunk elkezd széthullani, a számnak megfelelő kártyát le kell venni a tragacsról. De nem kell megijedni, ez a játék szerves része, hiszen egészen addig játékban maradunk, amíg a pilótafülke még fenn van, szóval a trükkös feltalálók akár hagyhatnak is veszni darabokat, ha ez az ára a győzelemnek. A járgányt meg amúgy is bármikor átrendezhetjük, a lényeg az, hogy az elemek kötésben legyenek.
A verseny alatt felrakott kockák viszont a lapon maradnak, amíg le nem „szellőztetjük” őket a már említett „vent” fázisban, ami azért fontos, mert nem használható az alkatrész, ha nem tudunk rá kockát tenni. A szellőztetéshez fogaskerekeket használunk, egy fogaskerék pedig két pöttyöt ér, melyet egy vagy két kockára is eloszthatunk. Magyarán egy hatos értékben felhasznált kockát egy fogaskerékkel négyesre csökkenthetünk, ahhoz pedig, hogy levehessük, három fogaskereket kell elköltenünk. Emellett általában ebben a fázisban használhatóak a különféle képesség-kártyáink is, amik csavarnak még egyet a gépezetünk működésén, vagy borsot törnek ellenfeleink orra alá.
Mivel könnyen elképzelhető, hogy egy körben akár ketten is átszakítják a képzeletbeli szalagot, a versenyt az nyeri, aki a célvonalat először átlépő játékosok közül a legmesszebbre jut úgy, hogy legalább a pilótafülkéje megmarad.
Boxutca
Visszatekintve kicsit terjedelmesre sikerült a játékmenet leírása, ami talán elrettentő lehet, pedig valójában roppant gördülékeny és könnyen elsajátítható, és ami legalább ennyire fontos: a játékosok szimultán is csinálhatják a dolgukat, nem kell egymásra várni. A változatos játékmechanikák jól simulnak egymásba, és számos választási és kombinációs lehetőséggel szolgálnak, melyeknek egy-egy verseny alatt csupán a töredékét fogjuk látni, annyiféle alkatrész-kártya adott a játékhoz. És ha szeretnénk nehezíteni a dolgunkat, titkos projektekkel vagy a négy különböző pálya felhasználásával és küldetésekkel is megbolondíthatjuk a játékot.
Anyaghasználatukat és dizájnjukat tekintve a rengeteg kártya, a fogaskerék-tokenek, a dobókockák mind roppant igényesek (a fúziós kocka különösen étvágygerjesztő). Na, és egy teljesen jól használható inzertet is kapunk melléjük, melyben egyedül a szereplők standee-jeinek nehezebb helyet találnunk, minden másnak egyértelmű és/vagy bőséges rekesze van. Tényleg nehéz belekötni a játékba, mely épp annyira élvezhető két játékos számára, mint maximális létszámon – bár utóbbi esetben nem árt extra nagy asztallal rendelkezni, mert az egyre terebélyesedő, lehetetlen versenygépeknek kelleni fog a hely. Egyedüli kizáró tényező talán a témaválasztás lehet, pedig amúgy egy taktikus, kicsit azért gondolkodtató, de egyébként gyorsan lejátszható és pörgős, főként versenyjátéknak álcázott mechanikai egyveleg a Steampunk Rally Fusion, amit csak ajánlani tudok.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Roxley Gamesnek!)
