A teljes igazsághoz hozzátartozik: soha nem rejtettem véka alá, hogy mennyire közel áll a szívemhez a Scythe, hiszen ez volt az egyik első modern társasjátékom, amikor elkezdtem a saját gyűjteményem építését. Ez a vonzódás pedig az első találkozás óta töretlen. Az eredetileg 2016-ban megjelent Scythe több szempontból is korszakalkotó volt: az ekkor még alapvetően kibontakozóban levő Kickstarter-láz egyik igazi úttörője, egyúttal legsikeresebb darabja lett a maga műfajában, és a megjelenését követően sem sikerült elhanyagolni, sőt. Jelen sorok írásakor három, kifejezetten hangsúlyos kiegészítő készült hozzá, és két kisebb is (legutóbb két évvel ezelőtt, 2019-ben), ha pedig a sors is úgy akarja, a Scythe története itt még nem ér véget. Főleg, mert a hazai jogokkal rendelkező Delta Vision elképesztő erőbedobással lokalizálja a kiegészítőket, sőt az aktuális készlettől függően még az olyan luxuscuccokat is elérhetővé teszik itthon (http://www.deltavision.hu/catalogsearch/result/?q=scythe&x=0&y=0), mint a neoprén tábla, a realisztikus erőforrások, vagy a kisebb acélgyár súlyával vetekvő Metal Mechs csomag, amely fémváltozatra cseréli az alapkiadás mecháit. Három ilyen toldalékot mi is bemutattunk, a jövőben pedig tervezzük ezen sorozat folytatását, amihez két partnerünk, a Delta Vision és maga a Stonemaier Games is assisztál!
SCYTHE BEMUTATÓK LISTÁJA
Hódítók a messzeségből: https://www.pcguru.hu/hirek/tarsalgo-scythe-hoditok-a-messzesegbol-csapas-a-fellegekbol-a-delta-visiontol/58033
Csapás a fellegekből: https://www.pcguru.hu/hirek/tarsalgo-scythe-hoditok-a-messzesegbol-csapas-a-fellegekbol-a-delta-visiontol/58033
Moduláris tábla: https://www.pcguru.hu/hirek/tarsalgo-stonemaier-games-scythe-modularis-tabla-tarsasjatek-ajanlo/63144
A HÁBORÚ ÖRÖK
De mi is az a Scythe? Műfaját tekintve egy középnehéz stratégia, melyben minden játékos egy egyedi frakciót irányít, és próbál talpon maradni egy hatalmas, az 1920-es évek Európájának alternatív változatában, ahol birodalmak marakodnak a háború romjain megmaradt javakért. Ehhez területeket foglalnak a hatszögekre osztott játéktáblán, nyersanyagot termelnek, harci lépegetőket (mechákat) állítanak elő, és elsőként igyekeznek a hat győzelmi feltételt teljesíteni, hogy aztán végül az győzzön, aki a legtöbb pénzt tudta összeszedni. A Scythe ehhez pedig rendkívül elegánsan gyúrja egybe az olyan alapvető építőkockákat, mint a területfoglalás, a technológiai fa, a mozgáspontok rendszere vagy épp a narratíva, amely a találkozások-kártyák formájában bontakozik ki, hangulatfokozó elemek tömkelegével keltve életre világát. A világot, ami szinte a semmiből jött, ami kezdetben teljesen más elven működő játékot teremtett, és amiben még a zombik is szerepet játszottak. Nem hiszed? Íme öt érdekesség a Scythe-tal kapcsolatban!
1. A KOTAKU-GYÖKEREK
A Scythe ötlete alapvetően két dologhoz köthető: a Kotaku nevű videójáték-magazinhoz, amely 2014-ben szemezett az akkor még névtelen dieselpunk-világ ábráiból (erről ITT olvashattok), amiket a lengyel Jakub Różalski jegyzett. A lengyel művész hihetetlen részletességgel álmodott meg egy olyan világot, amely az 1920-as évek Európájára épült, csak épp a keményen dolgozó földművesek, a bátor huszárok, az egyszerű falusiak feje felett nem tankok vagy épp repülők csaptak zajt, hanem hatalmas, több emelet magas lépegetők. Jamey Stegmaiert, a hírnevét elsősorban a Viticulture-rel kivívó amerikai alkotót teljesen elvarázsolták a látottak, és azonnal lecsapott a társasjáték-jogokra, Różalski-val közösen dolgoztak ki egy univerzumot, amely végül a World of 1920+ nevet kapta. A többi pedig történelem.
2. KÁRTYA
A Scythe kifejezetten szélsebes utat járt be, hiszen a 2014-ben kipattant ötlet szinte kevesebb, mint két év alatt kész játékká vált, de a fejlesztés egy nem teljesen korai szakaszában még teljesen máshogy működött, mint végső mutációja. A prototípus nem a Scythe híres asszimetrikus, felső és alsó sorra osztott játéktábláját használta, hanem minden egyes frakciónak saját kártyapaklit biztosított. Ezen lapok használatával lehetett végrehajtani az alapvető akciókat, és igazából ezek vezényelték a játékot, sokkal kevesebb kontrollt biztosítva a játékosoknak, lényegesen nagyobb hangsúlyt helyezve a szerencsére a laphúzás és a paklikeverés miatt. Szerencsére ez nagyrészt kikopott a játékból, és a végleges játékbanal apvetően csak a harcok, a találkozások során kerülnek elő kártyák.
3. A ZOMBI-FAKTOR
Semmi szokatlan sincs abban, ha egy alkotó egy másik művész munkája által inspirálódik – elvégre a legtöbb művészeti ág iteratív, és ez alól természetesen a társasjátékok sem kivételek. Na, de azt ki gondolta volna, hogy a Scythe esetében az egyik inspirációs forrás a Holtak tele volt? A (fél)kooperatív, poszt apokaliptikus, zombicentrikus társas tehet arról, hogy a frakciók vezetői oldalán ott díszit egy állat. Jamey Stegmaier eredetileg sokkal jobban ki szerette volna dolgozni ezen vezéreket, részletesen kidolgozott, egyedi háttértörténettel, személyiséggel, karakterisztikával ruházva fel őket, de mivel a Scythe-ban jóval előrébb való a játékmenet, mint a narratíva, ezért be kellett érnie kevesebbel. Így születtek meg azon állatok, melyek hű társai a hadvezéreknek.
4. AZ ÉN KICSI KASZÁM
A videójátékos közegben, ha nem is teljesen hihetetlen, de mindenképp szokatlan, hogy egy rajongói kezdeményezésre a jogtulajdonos nem dörgedelmes ügyvédi levéllel és verbális fenyegetéssel reagál (vagy jobb esetben csak félrenéz), hanem felkarolja azt. Az Én kicsi kaszám esetében pedig pont ez történt: a 2017-es társas egy kanadai apa-lánya műve, akik többek között Én kicsi pónim-figurák használatával igyekeztek a Scythe ikonikus játékmenetét leegyszerűsíteni és egy olyan formában tárolni, amit az alkotópáros fiatalabbik, mindössze öt éves tagja is élvezhetett. A print-and-play adaptáció Jamey Stegmaier figyelmét is felkeltette, főleg, miután az a 2016-os BoardGameGeek "legjobb PnP játékának" díját is bezsebelte. Stegmaier még odáig is elment, hogy megkérdezze a Hasbrót a jogok licenceléséről, de a gyár nem volt érdekelt – így hát megcsinálták a maguk állatuniverzumát, és ebből született meg az itthon is kapható Én kicsi kaszám!
5. KICKSTARTER
A Scythe korának és műfajának egyik legsikeresebb Kickstarter-kampánya volt, amely korábban nem látott felhajtást tudott felmutatni. A hivatalos statisztika szerint (bővebben ITT) összesen 17,739-en támogatták, 1,8 millió dollárt kalapozva össze, amely a kitűzött cél 5485%-ának felel meg. Összehasonlításképp: az addigi legsikeresebb Stonemaier-projekt, a Tuscany, félmillió dollárt tudott összegyűjteni. A legnagyobb érdeklődést az Egyesült Államok játékosai mutatták, akiket a nyugat-Európaiak, majd a Kanadaiak követtek.
Ugyanakkor a hatalmas, elsöprő siker egyúttal paradigmaváltást is hozott a kiadó számára: a Stonemaier Games a kampány végeztével, ha nem is végleg, de teljesen kiszállt a Kickstarter-projektekből, és ehhez azóta is tartják magukat. Jamey Stegmaier több okot is felsorolt blogjában (ITT olvasható): a szállítással kapcsolatos problémákban rejlő kockázatot, a kampány menedzselése által felemésztett hatalmas mennyiségű időt, valamint a közönség jobbára pozitív, ritka esetben viszont nagyon szélsőséges fogadtatását és hangvételét, amely lélekromboló pillanatokat eredményezett. A Stonemaier azóta nagyra nőtt, és már nem jelent nekik problémát a hagyományosabb útvonal bejárása, disztribútorokkal, lokális partnerekkel, és a bejelentéstől számolva a megjelenésig tartó rövidebb periódussal.
Így hát a Scythe beszerzése a hazai játékosok számára sem jelenthet problémát, amely apróbb javításokkal pont tavaly kapta meg a maga 2020-as kiadását: az alapjáték, és szinte az összes kiegészítő beszerezhető a Delta Vision webshopjában (http://www.deltavision.hu/catalogsearch/result/?q=scythe&x=0&y=0). Ha esetleg kihagytál egy bővítményt, itt a remek alkalom/kifogás (kívánt rész aláhúzandó), hogy ezt pótold, méltó módon ünnepelve ezen jelentős társasjáték egy igazán jelentős mérföldkövét!
