2012-ben az indie színtér úgy lángolt, mint egy erdőtűz a nyár kellős közepén. Kijött a Journey, a FEZ, lényegében útjára indult a sétálószimulátorok műfaja a Dear Estherrel, és a horrorjátékok is teljesen új löketet kaptak a Slender: The Eight Pages képében. No és ebben az évben jelent meg a Hotline Miami, Jonatan Söderström és Dennis Wedin játéka, amely letarolta a piacot és a mai napig rengetegen imádják. Söderström 18 éves korában kezdett el dolgozni a játékon, amely akkoriban még Super Carnage néven futott. Egyetlen cél volt benne: megölni mindenkit. Semmi mással nem kellett foglalkozni, és a Svédországból származó Söderström nem is akarta túlzásba vinni a mechanikákat. Sajnos a mesterségi intelligenciát már nem tudta úgy megalkotni, ahogy szerette volna, ezért a Super Carnage végül ment a levesbe, és át kellett formálni a projektet. Ekkor találkozott Dennis Wedinnel, a F*cking Werewolf Asso nevű szintipunk zenekar énekesével és billentyűsével. Összebarátkoztak, és Söderström vállalta, hogy besegít a bandának egy Keyboard Drumset F*cking Werewolf promóciós játék összerakásában. Annyira jól összehaverkodtak, hogy elhatározták: készítenek együtt még egy játékot, amit viszont megpróbálnak hivatalos úton kiadni, hogy mindenki kipróbálhassa.
LSD-be mártott GTA
Ekkor került elő ismét a kukázott Super Carnage. Mikor Wedin meglátta a kezdetleges verziót, teljesen el volt ájulva tőle. "Már az elejétől kezdve imádtam! Elég sokáig játszottam a prototípusával (még ha csak egy pályáról is volt szó), és ez volt a legizgalmasabb rész! Egy olyan játék készítése, amit mi magunk is szerettünk játszani. Soha nem gondoltunk arra, hogy mások mit gondolnak majd róla, csak játszani akartunk vele, és ehhez előbb meg kellett csinálnunk." – mondta később egy interjúban. A Hotline Miami öröksége még jóval a PC-s megjelenés után is érezhető volt. A retró témájú, neonfényekkel és synthwave zenékkel tarkított vérfürdő a játékosok és a kritikusok tetszését egyaránt elnyerte 2012-ben.
1989, Miami. Jacket szerepébe bújhatsz, aki egy elég furcsa narrátor (David Lynch munkássága erősen hatott a fejlesztőkre, és ez a szövegekben is visszaköszön). Az ő szemén keresztül láthatod ezt az erőszakban tobzódó világot, miközben szörnyű és brutális cselekményeket követ(sz) el. Anélkül, hogy túl sokat elárulnánk, már az elején világossá válik, hogy valami nagyon nincs rendben, és valószínűleg a játékidő nagy részét azzal fogod tölteni, hogy megpróbálod kitalálni, pontosan mi a valóság és mi nem az. Mi a frász folyik itt?! Antihősünket a lakásában lévő üzenetrögzítőn keresztül küldik el… nem, nem melegebb éghajlatra, hanem minden egyes új helyszínre. Minden este új üzenetet hagynak furcsa karakterek, amelyben részletezik a meglátogatandó helyszínt és az időpontot. Ez aztán átvezet a következő szintre, ahol ki kell választanod, hogy melyik maszkot húzod fel, és elindulhatsz káoszt és zűrzavart okozni a fülledt éjszakában.
A Hotline Miami felülnézetes perspektívája rendkívül egyedi vizuális élményt biztosít, és egyből a korai GTA-játékokat juttathatja eszedbe. Plusz adalék, hogy a karakterek és a szintek is úgy vannak megalkotva, mintha egy régi 8-bites játékban járnál. A felhasznált színek azonban már eltérőek, hiszen ezek gyakran túlszaturáltak és szörnyen élénkek. Ezáltal az olyan dolgok, mint például a vér, még jobban kiemelkednek a környezetből, és rávilágítanak arra, hogy mekkora kárt is tudsz okozni magad körül. Nem igazán emlékszünk arra, hogy a pixeles erőszak mikor nézett ki ennyire durván. Az egyedi vizuális megjelenítés mellett piszkosul jó zenék is felsorakoznak, amelyek végig szolgáltatják a ’80-as évek hangulatot. Ez egyértelműen Dennis Wedin hozománya, aki maga is szintipop zenekarban játszott, és igyekezett műfajilag hasonló muzsikákat összeválogatni. A Drive – Gázt! című film szintén nagy hatással volt az alkotókra, ezért a licencelt zenék között is rengeteg elektronikus darabbal találkozni. Kavinsky hatása talán a legjellegzetesebb, de a 2010-es évek elején egyre felkapottabbá vált synthwave stílus dominálja az egész OST-t, olyan előadókkal, mint Perturbator, a M.O.O.N., vagy El Huervo. Önmagukban is nagyszerű, emlékezetes hallgatnivalók.
Lassan járj...
Persze a remek zene és a megkapó látvány mit sem ér, ha a játék nem működik. Emiatt nem kell aggódni, hiszen ha egyszer kitapasztalod, hogy az irányítás hogyan működik, nagyon könnyen rááll a kezed. A trükk lényegében a gyilkosságok egymásba láncolása. Ehhez pedig gyorsan kell mozogni, de itt egyetlen lövés is instant megöl, ami az aktuális szakasz újraindításával jár. A többségnek pont emiatt volt frusztráló a Hotline Miami, és tették félre, holott a kegyetlen nehézsége képezi a játék sava-borsát. Rengeteg fegyver áll rendelkezésre, hogy szabadon oszd a halált. Fegyverek ugyan bőségesen akadnak, de ha elsütöd valamelyiket, a pályán lévő többi ellenség meghallja, és utánad fognak menni. Gyakran jobb, ha önvédelmi fegyvereket használsz (bézbózütő jó barát!), és az áldozatot lopakodva cserkészed be. Az egyszerű, nagyobb ütés is működik, de ha leütöd az ellenfelet (az ajtókat is rájuk rúghatod, vagy fegyverrel dobhatod meg őket), akkor ezután néhány másodpercet el kell töltened azzal, hogy fejét többször a földhöz csapva végezz vele.
Előrehaladásodat segítik a különböző maszkok, amelyeket viselhetsz. Néhányat a szakaszok teljesítéséért kapsz, míg másokat a pályákon elrejtve kell megtalálnod. Ezek mind különböző tulajdonságokkal rendelkeznek, és olyan spéci képességeket tesznek lehetővé, mint például pusztakezes ütésekkel ölni, vagy egy ajtó rárúgásával kiiktatni a túloldalon álló rosszfiút. A stílusodnak megfelelő maszk megtalálása nagyon fontos, mivel visszatérhetsz a már teljesített szintekhez, hogy faragj az idődből, valamint javítsd a pontszámodat és az osztályzatodat. Hihetetlen, hogy mennyivel jobbá válsz a játékban, ahogy haladsz előre, és a pályák, amelyek hosszú ideig tartottak, hamarosan a legnagyobb gyilkossági kombóért folyó versenyé változnak. Ezek a pályák egyébként soha nem válnak ismétlődővé, hiszen a kialakításuk miatt több taktikát tudsz alkalmazni, a felfedezés pedig felettébb csábító. Minden egyes pálya úgy van kialakítva, hogy ne csak a reakcióidődet, hanem a kalandjátékok puzzle-feladványain edződött képességeidet is próbára tegye – és ez nem vicc. Gyakran előfordul, hogy a fegyveresek az ablakok mögül biztonságosan rálátnak a folyosókra, vagy egy ellenség leül, és így elrejti a nála lévő fegyvert. Alaposan meg kell fontolnod, hogy merre mész és mit csinálsz, mert az életed múlik rajta. A gazfickók kiiktatásának sorrendje ugyanolyan létfontosságú, mivel egy óvatlan mozdulat, és mindennek vége. Vannak az egyenletben változók is, például a kis piszkok nem mindig ugyanarra járőröznek, vagy nem ugyanazokat a fegyvereket hordozzák egy-egy halálod után, úgyhogy mindig észnél kell lenni, és nem lehet fejjel rohanni a falnak.
Önnek egy új üzenete érkezett
A szokatlan koncepció, az ultra-brutális játékmenet és a nagyszerű ’80-as évekbeli hangulat miatt úgy zabálták a Hotline Miami-t, mint a cukrot. A kritikusok imádták (még az Eurogamer is 10/10 pontot adott neki), és 2012-ben több helyen is előkerült az Év játéka listákban – már ahol az indie alkotásokat is figyelembe vették a sok mainstream induló mellett. Ez egy piszkosul nehéz, de piszkosul élvezetes játék. Persze hamar utat talált a warez felé is, és a torrent-fájlok népszerűségét látva Söderström úgy döntött, hogy a hatalmas sikerek ellenére durva kedvezményeket adnak a játékra, hogy minél több ember rápróbálhasson. Ezért eshetett meg, hogy alig egy évvel a megjelenés után, 2013 októberében már 10 euro körül be lehetett zsákolni ezt a véres kis gyöngyszemet. A siker, pénz, csillogás nem maradt el, és egyenes út vezetett a folytatásig. 2015-ben aztán jött is a Hotline Miami 2: Wrong Number, amely elődjének minden aspektusára rátett pár lapáttal. A harmadik felvonást azóta is várjuk, és remélhetőleg egyszer visszatérhetünk a vérmocskos, pixelgrafikás Miami-ba, hogy a Dance with the Dead vagy Trevor Something dallamaira zúzhassuk szét az éppen aktuális maffiát.
