Jó, ez erős túlzás, de az tény, hogy egyébként a horrorfilmes műfajnak nem annyira van köze ahhoz a manapság divatos vonalhoz, ami a mozikban megjelenik. Patikamérlegen adagolják a jumpscare-t az abszolút klisés, folyamatosan csak a jól bejáratott praktikákat alkalmazó sztorikhoz, amikben semmi kapcsolatunk nincs a szereplőkkel, jóformán a haláluk is egy vállrándítással ér fel. Az utóbbi években a minőségi horror éppen úgy kiveszett a moziból, ahogy a műfajnak az a szélsőséges formája is, mely teljes erőbedobással rúgja ki a nézőt a komfortzónából, majd szélsőségek és a megbotránkoztatás, vagy éppen a totális gore mentén haladva röhögi ki a földön fetrengő szerencsétlent. Nos, bár a Szomorúság nem kifejezetten mozifilm, mégis moziban sikerült elkapni; nem is idei, de simán az esztendő egyik legjobb horrorja; nem mellesleg nemcsak kirúg a komfortzónából, de utána még le is húgyoz és rá is szarik a fejedre. Én szóltam.
Tajpejben senki sem normális
A történet elég gyorsan, egy nagyon rövid felvezetést követően kibontakozik. Egy-egy elejtett mondat és híradás alapján tudjuk meg, hogy az egy éve tartó járványt követően egy doktor félelmét fejezi ki az Alvin-vírus kapcsán, mely komoly hasonlóságot mutat a Lyssa-vírusokhoz, így a mutálódása szinte biztosra vehető, ami viszont beláthatatlan következményekkel járhat. Miután pedig a film két főszereplője, Jim (Berant Zhu) és Kat (Regina Lei) elválnak, hogy dolgukat végezzék, igen gyorsan meg is tapasztalhatjuk ezt a következményt.
(Képek: ADS Service, Scream)
A lakosok az utcán senkit és semmit nem kímélve egymásra támadnak, szó nélkül, nemre vagy korra való tekintet nélkül megkéselik, feldarabolják és megerőszakolják még élő vagy halott áldozataikat. Van itt minden, amire egy hasonló filmben csak számítani lehet, sőt még több is, miközben a történet igazából kimerül abban, hogy Jim meg akarja menteni szerelmét, ezért A-ból B pontba halad, miközben a lány is igyekszik túlélni az egyre reménytelenebb helyzetet. Közben, mintha csak az erőszak és a szexualitás éltetné a fertőzötteket, akik a testek halmán, és a fájdalom, a rettegés és a gyönyör hangjainak borzongató kakofóniájában lelnének kielégülésre.
Megszállott csonkolás és erőszak
Ez az orgazmus pedig szinte már valóságos, ahogy a rendező a sminkesekkel és a praktikus effektek készítőivel körbeállja a nézőket, majd rájuk ejakulál, véres spermával beborítva az arcukat. Hasonlóan öncélú és majdhogynem értelmetlen, egy bukkake aktusra emlékeztető filmmel régen találkoztam, pláne moziban. Az a fajta film a Szomorúság, amit az ember kétféle módon élvezhet. Vagy úgy, hogy kikapcsolja az agyát, nem veszi komolyan a mészárlást és az erőszakot, embertelenséget, ehelyett az effekteket élvezi és azt a brutális csonkítást, amire mintha Európa és Amerika már egyre kevésbé lenne képes. Vagy pedig úgy, hogy egyszerűen egy beteg állat.
A Szomorúságot a forgalmazó ADS Service-nek és a Scream.hu-nak hála sikerült moziban megnézni, innentől viszont a streaming szolgáltatáson keresztül érhető el. Ez az egyszeri (jó, igazából kettő is akadt egymás után) alkalom azonban abszolút megérte. Nem azért, mert a kriptóból és szexbizniszből összehozott, részben a Crossed képregény által inspirált, taiwani Ku bei olyan jó film, vagy jó élmény. Nem az. Nem biztos, hogy valaha is megnézem újra. A horrorrajongóknak szánt vetítésről összesen kilencen vonultak ki a film alatt, amire még nem láttam példát. Olyan szinten zaklatott, őrjöngő és időnként tényleg felkavaró a film, amilyet manapság ritkán látni. És a maszkokra, a színészekre nem nagyon lehet panasz még a faék egyszerűségű sztori mellett sem.
Engem azonban olyanokra emlékeztetett, mint például anno az olasz Démonok, ami a maga idejében maga volt a kendőzetlen brutalitás és a tabumentes szélsőség, ami a horrorfilmet egy új dimenzióba helyezte. És valami ilyesmi a Szomorúság is. A legszívesebben köpnél egyet, ahogy befejezed, közben talán még a gyomrod is felfordul, és már érzed a hányás ízét a szádban – de aztán megnyugszol, és arra gondolsz, hogy ha nem is szükségszerűen ez maga a horror, de ez is a része. És még mindig több köze van hozzá, mint annak a szalonhorrornak, amivel talán még jobban altatják el az agyunkat és érzékeinket, mikor beülünk a századik ugyanolyan démonos és kísértetes históriára, aminél nemcsak a lámpákat oltják ránk a sötét teremben, de a reménytelenségtől és kiszolgáltatottságtól rettegő belső énünk valódi félelmeit is.
- Szomorúság (The Sadness)
- Rendező: Rob Jabbaz
- Játékidő: 99 perc
- Hazai bemutató dátuma: 2023. október 26.
- Forgalmazó: Scream.hu
