Szinte még véget sem ért az OGEX, máris egy újabb, ezúttal sokkal hatalmasabb rendezvényre került sor a Hungexpón. Hétvégén mi is ellátogattunk a Budapest Comic Conra, ahol találkoztunk a Trónok harca sztárjával, Jack Gleesonnal, illetve Christopher Lambert is interjút adott nekünk. Kevesen tudják, a francia színész diplomata családban nőtt fel, ezért gyerekkorában számos országban megfordult. Rossz magaviselete miatt rendre eltanácsolták iskoláiból, mégis bróker lett belőle, bár sosem élvezte a közgazdasági pályát. Hamar rájött, hogy az előadóművészet érdekli, igaz, még színész tanulmányait sem tudta végül befejezni.
A kezdeti útkeresés után hamar a nyolcvanas évek jellegadó filmirányzata, a francia Új Romantika egyik arca lett. Luc Besson rá bízta a Metró főszerepét, illetve játszott Catherine Denueve oldalán Az élet megy tovább című zenésfilmben. Kis híján ő váltotta Roger Moore-t a 007-es szerepében, helyette viszont a Hegylakóban, Cimino A szicíliaijában és Agnieszka Holland Megölni egy papot című rendszerváltást megelőlegező történelmi thrillerében láthattuk. A kilencvenes években számos akciómoziban szerepelt: legismertebb filmjei a korszakból a Beowulf, a Mortal Kombat, a Fortress és A préda.
(A kép forrása: Ritmus)
PC Guru Online: A nyolcvanas-kilencvenes években lett híres olyan emlékezetes művek révén, mint például a Hegylakó vagy a Beowulf. Azóta nagyon sokat változott a filmipar. Mik a fő különbségek a régi és a mai mozi között?
Christopher Lambert: Mindenekelőtt ma ott vannak a szolgáltatók. Létezik a Netflix, az Amazon, a Disney+, az Apple TV és tervben van a Facebook TV… Ez nagy különbség. Az emberek egyre kevesebbet járnak moziba, mert nagyképernyőjük van otthon és olcsóbb azt nézni, mint elmenni a filmszínházakba. Ez nem azt jelenti, hogy a mozi halott, hanem alkalmazkodott az újgenerációs filmnézési szokásokhoz. Ez izgalmas, mert húsz évesen kezdtem a pályát, szóval már több mint negyven éve dolgozom a filmiparban, és látom a különbséget. Ma készítesz egy stúdiófilmet, amiről nem tudod, hogy moziba vagy egy streaming platformra kerül-e majd végül. Ez nem változtat a film minőségén, mert azt a forgatókönyv adja meg. Egyébként nem bánom, hogy ez ma a helyzet.
PGO: Amikor a Mortal Kombat 1995-ben megjelent, igazi különlegességnek számított. Mostanában viszont egyre több videojátékot adaptálnak Hollywoodban. Mit gondol, mitől lett ilyen népszerű a műfaj?
CL: Nem vagyok biztos abban, hogy olyan népszerű. A Mortal Kombat az volt. Szerintem ami nagyon sikeres ma, azok a Marvel és a DC képregények, amik nem játékok. A videojátékadaptációk nem annyira népszerűek, ugyanis nincs elég, amiből filmet lehetne készíteni. A Mortal Kombat egyszeri dolog volt. De vegyük Jean-Claude Van Damme filmjét, a Streetfightert. Borzalmas volt. Nehéz ez, szeretem Jean-Claude-ot, de a film rosszul sikerült, mert a szkript gyenge volt. Nem olyan egyszerű videójátékot filmre adaptálni.
PGO: Tehát a forgatókönyv a kulcs.
CL: Mindig a forgatókönyv a kulcs. Az 1930-as években Louis B. Mayer [az MGM stúdió legendás alapítója, producer – a szerk.] úgy fogalmazott: „forgatókönyv, forgatókönyv, forgatókönyv.” Ez igaz volt akkor és igaz ma is. Ha van egy jó szkripted és van egy jó rendeződ, akkor van egy jó filmed. Ez mindig így van.
PGO: Volna olyan játékadaptáció, amiben szívesen szerepelne?
CL: Nem igazán szoktam játszani. A lányommal videójátékoztam, amikor kicsi volt. De azt mondom, hogy az Assassin’s Creednek érdekes koncepciója van. Abban a filmben szívesen részt vennék.
PGO: Köszönjük az interjút!
