Böjti remek ötlete volt, hogy két kupacban összesen hat szimulátort nézzek át, így Karácsony előtt, idegnyugtatásilag. A dolog végül jól sült el, mert én remekül szórakoztam közben, és már sokkal kevésbé húz fel az áruházi "ólájvántforkrisztmöszizjú".
Ship Graveyard Simulator
Na, itt is az emlegetett plazmavágó. Meg a flex. Meg a nagykalapács. Meg a robbantócucc… Meg minden, ami egy néhány (tíz)ezer bruttóregisztertonnás hajó kicsontozásához szükséges. A fent nevezett játék ugyanis valami trópusi tengerpartra visz el minket, ahol kókuszpálmák és koktélbárok helyett nyomortelepek és rozsdás, kisebb-nagyobb hajótetemek nőnek ki a homokból. Na, az egyik ilyen viskócity lakójaként, egy kisebb kalapáccsal és egy ütött-kopott ex-Baywatch terepjáróval felszerelkezve indulunk neki életünk üzletének.
A játék maga nem egy agyonbonyolított valami. A CRT-monitoros(!!!) számítógépen keresztül választasz egy hajót, ami másnap reggel ott fog pihenni a parton. Felmászol, szétversz rajta mindent, amit csak lehet és a szerszámokkal tudsz, összeszeded a roncsokból lepotyogó anyagokat, és szépen hazamész eladni a kereskedőnek. Erre épül a játék menedzselős része: a szerszámboltot, a saját raktáradat és a leendő munkásaid barakképületét is fejleszteni kell. Ehhez egyrészt kell ugye pénz, meg kellenek különböző anyagok: ezek jelentős részét majd a saját kis minikohódban kell összesütni, a megfelelő (de nem túl bonyolult) receptek alapján. A szerszámoknak egyébként három fejlettségi szintje van, – igen, a kalapácsnak is – és a drágább cuccokat adó dolgokat csak a legjobbakkal tudod szértverni/leflexelni.
A játékot saját tapasztalatom szerint úgy nettó 10 óra alatt végig lehet pörgetni: ezalatt minden épület kimaxolva, képességeink pedig a különböző műveletekkel (szétverés, eladás, kemencézés stb.) szerezhető XP-vel a hegyekben lesznek. Minden kimaxolt szerszámnak van külön spéci képessége, érdemes ezekre figyelni, ha már magadra nem kell, hiszen ugyan védőfelszerelés nincs, de nem is kell, mert például bármilyen magasról ugrasz le, semmi bajod nem lesz. A legnagyobb flex szikrái is elkerülik a szemedet, de a valós életben szépen kérek mindenkit, hogy hordjon megfelelő védőruházatot!
Aranyos és feszkóoldásra kiváló játék. Nagyon sokat nem kell tőle várni, de néhány estére remek szórakozás. Sajnos hamar vége a fejlődésnek, és utána már legfeljebb az az izgalmas, hogy milyen új hajók tűnnek fel a választható roncsok között. | 82%
Cooking Simulator
Na, ez érdekes darab. Maga az alapjáték abszolút nem fogott meg, de még egy kicsit sem. Bevallom, a főzős műsorokból a versenyzős-VIP-s darabokat a sportértékük miatt nézem, és jómagam ugyan nem nagyon tudok főzni, de azért szeretek. Sütni mondjuk jobban, de ez részletkérdés. A lényeg, hogy itt egy virtuális konyhában kell helytállni, ami a fő játékmódban egy aprócska, de fullosra felszerelt, hipermodern helység, és egyre gyorsabban, egyre összetettebb ételeket kell a kedves vendégek számára elkészíteni. A dolog szépséghibája, hogy teljesen egyedül vagy a konyhában és mindent, de mindent neked kell csinálni. Az irányítás egeres-billentyűs, ami fura elsőre, de hamar szokható. A játék unalmassága, az viszont szerintem nem…
…amíg hozzá nem csapod a Shelter kiegészítőt. Ezzel egészen másik arcát mutatja a virtuális konyhád. Élettel telik meg, és feladatod lesz, méghozzá megtalálni a feleségedet és a két kisgyerekedet, akiket a banditák elraboltak és most utánuk mész, végigfőzve a nukleáris káoszba süllyedt országot. Mindeközben szuper recepteket gyűjtesz (hmmm, patkánykebab mentolos sült krumplival, vagy a kiváló, közepesen radioaktív zöldgombakrém-leves), és persze összeszedsz mindent, ami az odakinti túléléshez is kell, puskától az antennavezetékig.
Mindenre, de mindenre figyelni kell. Az elkészült ételeket pontozza a gép (1-5 csillag) és a spéci, több pénzt és jutalmakat (extra receptek, fontos segédeszközök, baráti kapcsolat) hozó, külön megrendeléseket jellemzően csak 3+ csillaggal lehet lefőzni. Kérem, itt minden apróságnak súlya van: a szeletelési technikádnak, a pontos alapanyag-kimérésnek, a nyersanyagok radioaktivitásának. Ezer dolgon el lehet csúszni, ráadásul az idő is fogy, hiszen az éhes vendég hamar verni kezdi az asztalt. Vagy éppen odébbáll a karaván, miközben a kis zugkonyhádban pirítod nekik nyárson az amarillo-t.
A Cooking Simulator alapjáték felejtős, a Shelter tartalmaival dúsítva viszont kifejezetten tetszett. Oké, élőben azért nem próbálnám ki. | 77%
TramSim Muinich
A TramSim Vienna után megérkezett a Vágy Kék Villamosa, azaz a TramSim Munich. Mint a névből is gyorsan kitalálható, itt és most a bajorországi Münchenbe érkezünk vendégmunkásként, a 28-as vonalon pendlizve fel és alá. Munkaeszközünk a bilikék/strandkorlátkék R2.2b villamos lesz, aminek milyen meglepő, minden egyes átkozott kapcsolója és műszere német feliratú. Szép szó a cipőfűző, dallamos is, de azért a BATTERIEHAUPTSCHALTER sokkal szebb, ugyebár. Ez persze még csak a kezdet, így az egyszerű játékos jó, ha felköti a gatyáját, ugyanis a steames fórum és a útmutató szekció is 90 százalékban német nyelvű, hiszen ezt a játékot alapvetően erre a nyelvterületre lőtték be, érthető módon.
A játék maga szinte ugyanolyan, mint a bécsi előd: a járművet szépen életre keltve kell az egyik végállomástól a másikig gurulni. Az autóforgalom MI-je azért időnként bakizik. például simán jött jobbról a Merci, amikor nekem volt a jelzőmön szabad jelzés. De legalább az autók a tényleg létező modellekre hasonlítanak, még ha kissé torzított márkanévvel és jelzésekkel is.
A grafika nem túl élethű, és a gyalogosok is robotként mozognak, de legalább követik a járművet, ha nem pontosan álltunk meg a megállóhelyen. Számítani kell mozgáskorlátozott utasokra is, mivel ez egy civilizált, nyugati ország, így az alacsonypadlós villamosra külön, automatikus rámpa is került, melyet gombnyomással tudunk leengedni, majd helyére húzni.
Az egérkezelés kicsit izgalmas, cserébe a program nem minden billentyűről mondja meg, melyik rendszert kezeli. Ez a német nyelvvel párosulva teszi igazi kihívássá az R2.2b kezelését. Csak megszállottaknak lesz idegrendszere azt a néhány első órát végiggyakorolni, ami után már rutinból nyúlnak megállás után a sínrögzítőfék kapcsolójához. Hát, ezt tényleg csak annak ajánlom, aki szereti. | 71%
Azt hiszem, ez a hármas pont elég volt arra, hogy játsszak olyasmit, ami eléggé tetszett (hajószabdalás), volt, ami csak sokadik próbálkozásra mutatta meg, mire jó a kaktuszolaj (bunkerfőzőcske), és hát volt olyan is, amit inkább csak játszottam, de nem nőtt igazán a szívemhez (müncheni vilizés). Talán ez kicsit modellezte az egész évemet is: sok jó játékkal volt szerencsém összefutni, és volt olyan, aminek már a nevére sem igazán emlékszem. De meglátjuk hamarosan, hogy a másik szimulátortrió fog-e még kellemes meglepetést okozni az esztendő végére.
