A helyzet az, hogy a The Culling nem is olyan régen megpróbálkozott a recepttel, miszerint egy szigetre ledobálják az embereket, akik aztán megküzdenek egymással egy valóságshow keretein belül. Sőt a Playerunknown’s Battleground az, amit esélyesen senkinek sem kell bemutatni, mert a csapból is ez a játék folyt az utóbbi egy évben. Hogy ezek közül végül csak utóbbi futott be, talán nem véletlen, elvégre míg a The Culling közel sem az összefogásról szól, a PUBG részben a csapatos ökörködésnek és az így összehozott bugvadászatnak is köszönheti észveszejtő sikereit. Az eredmény? A még mindig félkésznek mondható Battleground fejlesztői pezsgőt és kaviárt bonthatnak, miután bezsebelték a fél világot, a The Cullingnak pedig már csak a steames termékoldal biztosít szomorú emléket. Amíg észre nem veszik a Valve-nél, hogy a cím már egy lyukas garas bevételt sem hoz, így ránézve a hozzászólásokra tudatosul, hogy jó ideje magukra maradtak a játékosok, felesleges fenntartani a vásárlás lehetőségét.
A Zynga és az Electronic Arts egykori fejlesztőiből verbuválódott Outpost Games azonban úgy érezte, a PUBG sikerei után van még számára szelet az ízes tortában, ezért aztán a Culling alapjait dolgozta át. Valóságshow és sziget, meg túlélés, azonban a közvetítés állandó, azt bárki nézheti, miközben a felvezetés a Survivor és a többi valós tévéműsor stílusát hozza, hogy a végjáték a The Division legizgalmasabb, leginkább adrenalintól fűtött pillanatait elevenítse fel. A recept tehát érdekes, de vajon milyen illatok terjengenek a boszorkánykonyhában?
SOS
Azt mondják, La Cuna szigete ebben az időszakban csodás hely, érdemes egy túrát tenni zöld lombjai közé. A parton hatalmas világítótornyok várják az érkezőket, míg a fák közé betévedve a dzsungel fogadja a felfedezőt, aminek mélyén ősi romok emelkednek ki a földből, hogy mélyükön igazi kincseket találhass. Már ha van elég merszed, merthogy a kihalt modern épületek, a korai düledék környékét vérszomjas szörnyeteg őrzik, ordításuktól pedig megfagy ereidben a vér. Puszta kézzel szinte esélyed sincs, de még egy fegyver birtokában sem biztos a túlélés. Nos, ez vár La Cuna területén, ahol a legújabb valóságshow felvételei zajlanak, te pedig egy vagy a 16 jelentkező közül.
Szokás szerint kialakítod karaktered nemét és kinézetét (visszafogott, de azért ügyes generátorral, ami a végleges verzióban remélhetőleg alaposan kibővül), aztán jön a szertartás, aminek során mind a tizenhat játékos bemutatkozik egymásnak és a nézőknek. A felsorakozott karakterek egy-egy mozdulat, pár szó segítségével megfoghatják a publikumot, amely a hero.tv streamfelületén nézi az eseményeket. Majd indul a megmérettetés, ami egy maximum 30 perces, belső nézetes túlélő-battle royale játékélményt biztosít.
A szereplők összefogva vagy magányos harcosként vetik bele magukba a dzsungelbe, ahol aztán a túlélésre és a kincsszerzésre összpontosítanak – félóra, ennyi áll rendelkezésre a relikvia begyűjtéséhez, amit megtalálva vészjelzéssel lehet behívni a mentőhelikoptert, ami egyben a szabadságot és a menekülést is jelenti. A csavar az, hogy a szitakötő értelemszerűen véges férőhellyel rendelkezik, avagy az utolsó pillanatban is elárulhatnak, a legvégső másodpercben – míg fel nem érsz a csörlő segítségével – is elvehetik tőled a győzelmet. Itt jön hát be a képbe a The Division és a sokak által utált Dark Zone, amely egyfelől kiszámíthatatlan helyzetekkel generált jóleső feszültséget, másfelől átgondolatlanul embertelen hellyé vált az igazából felesleges kompetitív multiplayer mód bevezetésével.
CSAK A HALOTT KEZEID KÖZÜL…
Szóval ott a lehetőség, hogy igazi sztárrá válj, imádjanak a nézők, nevedtől rettegjenek a játékosok, illetve ott a kiszámíthatatlanság is, ami részben a felfedezhető tárgyaknak is köszönhető. Soha nem tudhatod, hogy éppen mit találsz egy ládában, egy rom mélyén, így a terület átkutatása valóban izgalmassá válik, aztán amint valami komolyabb fegyverre bukkansz (nem csak egy koponyára), bezsákolsz gyógyító csomagból és ellenanyagból (mérgeznek is a dögök, a fene egye meg őket!), szinte rögtön el is bízod magad. Felesleges, bízz bennem, mikor ezt mondom, mert a legtöbb túlélő az életedre tör, amint megteheti, hogy így érje utol a hírnév, amit a nézők reakciója és a kijutás biztosít. Avagy tényleg az utolsó pillanatig érhetnek meglepetések – ebbe természetesen akár az is beletartozhat, hogy egy idegennel életre szóló barátságot kötsz, hogy együttes erővel szerezzétek meg a kincset és jussatok ki élve a szigetről, amit értelemszerűen diadalittas ceremónia zár.
Az Outpost Games fejlesztése tehát semmi igazán egyedit nem kínál, innen-onnan szedi az ötleteit, mégis, valamilyen szinten érdekes a végeredmény, sőt ha szigorúan nézem, ez az első olyan battle royale, ami ténylegesen egy valóságshow érzetét kelti. A nyitó és a záró képek a játékosokkal és a nyertesekkel jópofa keretet nyújtanak, ezzel is erősítve az érzetét, hogy éppen egy műsorvezető celeb csinál bohócot magából a legizgalmasabb percekben beleordítva a mikrofonba: „Böjti vagy wilson, wilson vagy Böjti, ez itt a kérdés”. Minderre pedig még a véletlenszerűen adagolt eszközök is rájátszanak, amik fals biztonságérzetet vagy éppen remegő félelmet keltenek a játékosokban.
Maga a helyszín nem túl nagy, nem is olyan változatos, hogy igazán sokáig kitartson, ráadásul a játékmenetben is vannak súlyos hibák, amik részben a sebzésmodellben találhatóak meg, részben pedig a játékmenet okozta klikkesedésben. Ugyanis a fejlesztők nem titkoltan a streamerekre hárítják a feladatok oroszlánrészét, akik aztán ordítanak is, ahogy torkukon kifér. De nem a visítozás a baj, hanem az, hogy a már eleve népszerűségnek örvendő, felépített karakterek sok szimpla játékos szerint előnyhöz jutnak, összefogással a magányos farkasokat kellemetlen, sőt vállalhatatlan helyzetekbe kergetik („nyalizz picit, tegyél meg ezt-azt, aztán hagyunk nyerni”), miközben a moderátorok, avagy maguk a fejlesztők is egyoldalúan foglalkoznak a résztvevők problémáival, vagy éppen a steames értékelésekkel, topikokkal. Ez hosszú távon inkább negatívum lehet, mert a játékélményen lehet csiszolni (tervben is van egy rakás minden, bár aggódásra adhat okot, hogy semmiféle roadmappel nem rendelkeznek az alkotók), ki lehet töltögetni a hézagokat, de ha eleve rossz irányba indul a moderáció, és a játékmester elfogult, annak mindenképpen rossz vége lesz.
Emellett a korai hozzáférésű változat ára sem éppen baráti, egészen pontosan 28 eurós (nagyjából 8700 forint) a legolcsóbb, 93 eurós (29 000 forint… nem vicc, 29 ezer) a legdrágább beugró a fejlesztési fázisba, amivel kapcsolatban még arra sincs válasz, meddig tart majd ez az időszak. Emiatt aztán – bár az ötlet jó, sőt egészen élvezetessé tud válni a játék – tényleg nagyon óvatosan, mert láttunk már néhány igen csúnya történetet, és ezúttal sem biztos, hogy a szigeten sokáig megmaradnak a valóságshow résztvevői.
