A Kaptár-filmeknek nem vagyok nagy rajongója, szóval, ha tényleg Resident Evil-filmet akarok nézni, eszembe sem jut a Milla Jovovich főszereplésével készült, legfeljebb csak névrokonnak nevezhető alkotásokhoz nyúlni. Inkább leveszem a polcról a Bioterrort, a Kárhozatot vagy a Vendettát. Bár ezek sem valami hatalmas alkotások, de legalább nemcsak az eladhatóság miatt lettek Resident Evil címmel megáldva, hanem mert tényleg azok. És most már a Netflixen debütált Végtelen sötétséget is fel lehet írni a listára.
A félelem belülről fakad
A fő cselekmény két évvel a Resident Evil 4 és egy évvel a Bioterror után játszódik. Leon ennek megfelelően az elnöknek dolgozik, Claire pedig a 2008-as animációs filmben megismert TerraSave-nek önkénteskedik. Az ex-rendőr épp a Fehér Házba tart, amit egy rejtélyes támadó meghackelt, és ahol – minő véletlen – az érkezésekor elszabadulnak a zombik. Hősnőnk pedig a Kína szomszédságában fekvő (fiktív) Penamstanben próbál segíteni a 2000-ben lezajlott polgárháború túlélőinek. Mit ad isten, ő meg egy, a háború idején lezajlott zombijárvány nyomaira bukkan.
Természetesen mindketten megpróbálnak az ügy végére járni, de ha valaki azt hiszi, hogy Leon és Claire újra együtt fog akciózni, az nagyot téved. Hőseink ugyanis a négy részes évad nagy részében még csak nem is tartózkodnak ugyanazon a kontinensen. Sőt mi több, Leonhoz képest Claire eléggé háttérbe szorul, és inkább csak sodródik az árral, ahelyett, hogy alakítaná a történetet.
Tipikus Resident Evil
A sztori és úgy alapvetően minden a sorozatban pontosan olyan és azt hozza, amit a klasszikus játékok. Mintha a készítők listáról emelnék le, úgy jelennek meg menetrendszerűen a zombik, a mutánsok, az indokolatlanul hatalmas titkos laborok, a kapzsi, háttérben meghúzódó főgonosz vagy az érthetetlenül cselekvő algonosz. Mi több, ha alaposan megnézzük a sztorit, kiderül, hogy valójában a Resident Evil 6 és a Bioterror szerelemgyermeke. Szóval kiszámítható, lapos és sokszor feltehetjük azt a kérdést, hogy „de hát ezt mégis miért?”
Képek forrása: Netflix
Hogy akkor ez mégis miért jobb, mint a karakterek és sztori szintjén hasonló szintet megütő Kaptár-filmek? Mert itt tényleg a Resident Evil világában vagyunk, tényleg Leon S. Kennedy-t és Claire Redfieldet látjuk, nemcsak ez a nevük. A viselkedésük és persze, hála az animációs megközelítésnek, a kinézetük is közelebb áll a játékbeli valójukhoz. Emellett rengeteg utalást kapunk a Resident Evil 2-re és a Resident Evil 4-re, sőt még a Resident Evil 5-re is. Mindez nagyszerűen beilleszti a megismert univerzumba a történetet és teszi a sorozatot Resident Evillé.
Emellett a látványra sem lehet sok panaszunk. Néha a karakterek mozgása kicsit darabos, de ezt leszámítva pöpec a CGI. Különösen hangulatosak a 2000-ben játszódó flashback jelenetek, amik színekben és stílusban A sólyom végveszélyben című filmet idézik meg.
Az akciók ugyanakkor kicsit visszafogottabbak, mint a korábbi animációs filmekben látottak. Több hangsúlyt kap a beszélgetés, az összecsapásokat pedig viszonylag gyorsan, egyszerűen rendezik. Sokat elmond, hogy a leglátványosabb akció az első részben van, a Fehér Házban. Valahol ez a megközelítés mégis jobb, főleg Leon esetében, aki bár így is lazán irtja a zombikat, de kevésbé tűnik sebezhetetlen szuperhősnek.
Mindent összevetve, a Végtelen sötétség pontosan azt hozza, amit a Bioterror, a Kárhozat és a Vendetta. Kicsit lassabb azoknál, kevésbé megy rá az akcióra, ezzel üde színfoltja lett a sorozatnak, de a legtöbb dologban egyezik az elődökkel. Ha azok tetszettek, akkor a sorozat is elnyeri a tetszésedet. Bár igazából azt sem értem, miért kellett ezt négy részre szétszedni, simán lehetett volna a negyedik Resident Evil-animációs film. Még hosszra is megfelel, hiszen az egyes részek 25 és 30 perc között mozognak, úgyhogy nem kell két óra a ledarálásához.
