November elején Londonban volt lehetőségem beülni a szimplán csak Shift 2 Unleashednek nevezett (vajon merre van a Need for Speed előtag?) folytatás volánja mögé, és a hitelesség érdekében bizony azt kell mondjam: nem kezdődött túl fényesen ez a menet. A kora hajnali kelést követően, egy két és fél órás repülőút után ugyanis még bónusz másfél órán át kellett egy taxiban görnyednem négy másik újságíróval, így mikor végre kiszállhattunk a kényelmesnek messziről sem nevezhető kocsiból, a kívánságlistámon a legutolsó dolog volt, hogy – még ha csak virtuálisan is – egy újabb járgány volánja mögé ülhessek. A Shift 2 minőségét azonban jól példázza, hogy minden kínom ellenére mégis magamhoz ragadtam az írányítást, és az első virtuális kilométer megtételét követően azonnal megfeledkeztem a korábban orvosolhatatlannak tűnő problémáimról.

Ready, set, go!

Mielőtt fejest ugranánk a folytatásba, kicsit időzzünk el az első Shiftnél. A játék szimulátor is volt, meg nem is. A korábbi Need for Speed játékokhoz képest mindenképpen a valóság irányába tett nagyobb lépéseket, de még így sem közelítette a vele szinte egy időben jelentkező konzolos Forza sorozat harmadik részét vagy a PC-n etalonnak számító SimBin szimulációk szintjét. Az első kérdés tehát a Shift 2-vel kapcsolatban az, hogy a Slightly Mad Studios milyen irányba igyekszik továbbvinni a szériát? A válasz talán kicsit meglepő: változik is a játék, meg nem is. S hogy ez mégis mit jelent? A fejlesztők tisztában vannak azzal, hogy egy játék akkor sikeres, ha minél többen megveszik, és akkor vesz a nép játékot, hogyha az kielégíti az igényeit. Éppen ezért a Shift 2 igyekszik majd mindenkinek a kedvére tenni, azaz visszatér az első részben megismert rendszer, amely a képességeink alapján lövi majd be a játékmenet nehézségét. Ennek köszönhetően az arcade-játékmenet szerelmesei, meg a komoly kormánnyal és vezetési tapasztalattal rendelkező játékosok is megtalálhatják majd a számításaikat. És figyelem, a rendszer visszatér, de egyben változik is, lévén hogy a játékban megjelenik majd az Elite Handling modell, ami az első résznél – ahogy azt a név is sugallja – jóval realisztikusabb vezetési élményt fog garantálni a Shift 2-nek. Persze ígéretekkel tele van a padlás, azonban a londoni bemutató alkalmával tényleg lehetőségünk volt tesztelni a játék helyben kiállított verzióját (PC-n kontrolleres, konzolon izgő-mozgó playseates megoldással), és az már az első körök megtétele után világossá vált, hogy a fejlesztők valóban csiszoltak a vezetési élményen, az autók sokkal inkább „kézre álltak”, és nyoma sem volt életidegen reakcióknak. Ez persze nem azt jelenti, hogy a Shift 2 könnyebb lett, hanem tényleg arról van szó, hogy az autók fizikája tett egy öles lépést a valósághűbb szimuláció irányába.

Meg ne húzd!

Ha pedig már szóba került a fizika, akkor kicsit időzzünk is el a törési modellnél, ami szintén fejlődött/fejlődik az első részhez képest. Ugyan a verdákat már a Shiftben is igen szépen meggyűrhettük, a vizuálisan totálkárosra tört autók menetteljesítményén ez szinte semmit nem rontott. A folytatásban ennek már vége, hiszen egy nagyobb ütközés a versenytársakkal, vagy egy komolyabb koccanás a pályát övező fallal bizony igencsak visszaveszi majd a járművünk egyes értékeit, azt meg gondolom nem nagyon kell ecsetelni, hogy mi is történik, ha esetleg úgy manőverezünk, hogy a futam közepén elveszítjük az egyik kerekünket. Az életszerűség tehát itt is hatványozottabban köszön majd vissza, habár itt azért azt is meg kell jegyezni, hogy a bemutatott verzióban a törésmodell vizuális megvalósítása még igencsak „fapados” volt, ugyanis a versenytársakkal, illetve a tereptárgyakkal összehozott zúzósabb konfrontációkat követően az összes csodamasina úgy nézett ki, mintha gyűrött alufóliába csomagolták volna őket, belső nézetben pedig a betört szélvédő egy idő után újrajavította magát. Könnyen elképzelhető ugyan, hogy a jövőben lesz majd ilyen fejlődés az autóiparban (már ami az önregeneráló üveget illeti), de mi azért bízunk benne, hogy a Slightly Mad Studios emberei még a gépjárművek 2011-es képességeihez alakítják majd a törésszimulációjukat.

Ígéretes ígéretek

A próbaköröket követően nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Shift 2 nemcsak egy gyors folytatás lesz, hanem a fejlesztők tényleg igyekeznek még jobbá, még szórakoztatóbbá, még élethűbbé polírozni programjukat. Ugyan a megjelenés még majdnem fél év, de a grafika már most is káprázatos, és nemcsak kívül, de a belső nézetben is – igaz, a sofőr kezének animációja nem létfontosságú egy programban, de a Shift 2-ben még ez is a csúcsra van járatva. A látvány tehát a jelenleg csúcsnak tetsző Hot Pursuitot is legyűri, és könnyen lehet, hogy a megjelenésig ez még javulni fog. A külcsín és az eddig felsoroltak pedig még csak a jéghegy csúcsát jelentik, a bemutató során korántsem találkozhattunk még minden újdonsággal, de a fejlesztők számos érdekes apróságot megemlítettek még, úgymint a sokkal reálisabb belső nézet (nemcsak a szélvédő, műszerfal és kormány kap helyet a látómezőnkben, hanem a térérzékelésnek megfelelően a merevítők és az egyéb belső elemek is felbukkannak majd, sőt, állítólag lesz sisaknézet is), vagy a teljesen testre szabható versenykörülmények.

A célegyenesben

Elsőre úgy tűnt, hogy az Electronic Arts megosztja a NFS-vonalat, és évenként felváltva kapunk majd egy klasszikus utcai őrületet (mint idén a Hot Pursuit), és egy komolyabb, szimuláció felé hajló darabot (Shift-széria), azonban ennek ellentmondani látszik, hogy a Shift 2 Unleashed 2011 tavaszán kerül majd a boltok polcaira, tehát még az is lehet, hogy az év végi hajrára bepottyan még egy cím az NFS-kosárból. Ez persze csak találgatás, ami biztos, hogy márciusban ismét a volán mögé pattanhatunk, PC-n, X360-on és PS3-on egyaránt, és a Londonban látottak alapján bizony érdemes lesz odafigyelni a Shift második epizódjára.