Bevallom, kicsit meglepődtem, mikor Bate úgy rendelkezett, hogy ezúttal böngészős játékot kell darabokra szednem -- amellett ugyanis, hogy az RPG nem igazán az esetem (hacsak nem vállról indítható változatról van szó), magazinunkban a browser-játékok mostanság igen virágzó műfajának képviselői sem sűrűn kerülnek terítékre; a közelmúltból igazából csak az eRepublik ugrik be, mely a Guru hasábjain is tiszteletét tette. Az utóbbi hetekben felbukkanó -- tesztünk tárgyát hirdető -- reklámok azonban megmozgatták a szerkesztőség fantáziáját, rövid egyeztetést követően így elhatározták, hogy önként vállalom: behatolok a Shakes & Fidget katakombáiba, és kiderítem, mi is rejlik a seregnyi flash-reklám mögött. Nos, 11 szintlépéssel később egy kétmázsás ork magabiztosságával jelentem: egy könnyed, humoros RPG, melyben a fentebb emlegetett román virtuáldemokráciához hasonlóan mind az alkalmi klikkerek, mind a súlyosabb arcok megtalálják számításukat.

World of… Shakes and Fidget?

Bár számomra kezdetben a játék címe kb. annyira volt beszédes, mint Gordon Freeman, hamar kiderült, hogy a hiba jelen sorok írójában van: a program ugyanis két, a (főként német) WoW-játékosok körében már-már kultikus sikernek örvendő képregényfigurán alapul. A harcos Shakes és a mágus Fidget alkotta dupla dinamit Oskar Pannier és Marvin Clifford keze munkáját dicséri, akik az eredetileg 2004-re datált sorozatot a Warcraft 3, majd később a WoW paródiájának szánták (megerősítve így a német humorérzék létezéséről szóló kósza pletykákat). A két, kasztjukat a legváltozatosabb módon megszégyeníteni képes antihős igazából 2007-ben vált ismertté, mikor a német Gamona.de pártfogásába vette a sorozatot -- ez pedig az évek során egy stabil rajongótábort, tavaly pedig a Blizzardtól egy formás keresetet eredményezett, minekutána a srácok erősen megkurtították az egyértelmű WoW-fricskák számát. Mindenesetre talán ez is hozzájárult az ezt követő gyors terjeszkedéshez, a „takarítás” után ugyanis a jogi aknamező is ment a levesbe, ennek köszönhetően pedig a német Playa-Games a srácokkal való megegyezést követően rizikó nélkül láthatott neki a bimbózó franchise (pár napja díjjal is kitüntetett) böngészős játékká konvertáláshoz.

„Új világ vár rád”

Az adatlap „hivatalos oldal” ikonjára bökve a program főoldalára jutunk, ahol rögtön lehetőségünk nyílik a szerver kiválasztására (jelenleg itthon kettő áll rendelkezésre, melyeken a hazai üzemeltetők szerint cirka 150 ezer humorkedvelő kalandor gyepálja egymást). Amint kiválasztottuk az egyiket, rögtön a karakterbeállító képernyőhöz jutunk -- itt ért az első meglepetés, böngészős játék dacára ugyanis az S&F igen részletes („erpégés”) fizimiskagenerátorral rendelkezik: nemünk és fajunk kiválasztása, valamint a pihent, de néhol még sántítva fordított leírások (kedvencem: „a démonok kedvelik a romantikus sétákat”) átnyálazása után kobakunk majd’ minden elemét igen részletesen testre szabhatjuk. A vizuális tuningot kasztválasztás követi: képzettségből három áll rendelkezésünkre (harcos, mágus, íjász), melyeket öt harci mutató támogat. Ezek, bár mindenkinél megegyeznek, némileg eltérő hatással vannak az egyes képzettségekre (az Értelem pl. a mágusoknál a sebzés mértékét határozza meg, a többi osztálynál pedig a mágiával szembeni védelmet).

A kötelező beállítások megadása után rögtön a képregényből ismert Steinfels városába jutunk, ami a játék kvázi főmenüjének felel meg. Garázdálkodni kétfelé indulhatunk: a fogadó PvE kalandokat kínál, az Aréna ugyanakkor a PvP csaták színhelye. Előbbinél a küldetések játsszák a főszerepet: alkalmi megbízóink minden esetben három agyament „bevetést” kínálnak, melyek a kapott tárgy/pénz/XP mennyiségében, valamint a végrehajtáshoz szükséges időben különböznek. Bizony, az S&F-ben a helyszínre utazás is jelentős tényező, a kisebb jutalommal kecsegtető misszióknál alacsonyabb szinten 1-2 percet kell várni, míg a helyszínre érünk, magasabb szinteken ez azonban akár 8-15 perc is lehet (a helyzetet az istálló menti, ahol már elég alacsony áron bérelhetünk olyan hátast, mely jelentősen lecsökkenti a várakozási időt). Bár az egyes tényezők eltérnek, a végkifejlet mindig ugyanaz: amint letelik az idő, szembekerülünk valami gaz ellennel (nálam a Gyalog Galopp gyilkos nyulánál borult a szék), a gép pedig a statisztikák tükrében szépen lejátssza az orrunk előtt a csatát, amelyből aztán vagy győztesen, vagy lógó orral kerülünk ki (utóbbi esetben ne aggódjunk, csak a jutalmat buktuk, a meglévő felszerelést és az életünket nem). Naponta 120 percnyi kalandban vehetünk részt (ez küldetéstől függően 10-15 megbízatásra elegendő), de ha többre vágyunk, pár sör elfogyasztásával megnövelhetjük a limitet. Küldetéseink során egyébként néha kulcsokkal lephet meg minket a rendszer, ezekkel a menü alja felé látható kazamatákat érhetjük el -- mindegyikben tíz tápos ellenfél vár ránk, harcolni azonban megéri velük, mert a jutalom is nagyobb, mint a normál küldetések esetén.

A pénzzel és becsületpontokkal jutalmazó PvP csatáknál a „harcrendszer” hasonló -- közvetlenül ott sem szólhatunk bele az ütközetekbe, de ha nem vagyunk megelégedve a gép által kiválasztott ellenféllel (általában igyekszik azonos szinten álló játékosokat ránk uszítani), akkor a nicknév begépelésével magunk is lecsaphatunk egy gyanútlan arcra (a játékosok listája a Dicsőség Csarnoka menüvel érhető el). A fentieken kívül pénzmagot még két módon szerezhetünk: a kocsmában ülő szerencsejátékos a kevésbé legális (de legalább rizikós), a maximum 10 órás műszakban művelhető városőri meló pedig az időigényes, de jól fizető megoldást jelenti.

Juttatás pénzben és természetben

A megszerzett zseton egy rakás különböző zsebbe vándorolhat. A fentebb már említett istálló és sör mellett ott van a karakterképernyő, ahol a szintlépések mellett megfelelő pénzmag ellenében is fejleszthetjük képességeinket; a boltokban fegyvereket, páncélt és varázsszereket vehetünk (a kínálat naponta, vagy plusz valuta fizetésével frissül), tíz arany fejében pedig céhet alapíthatunk, ami a játék kötelező klánharcos részét adja. A frakciók közötti háború egyébként szintén a fentebb leírt módon történik, az egyedüli különbség, hogy ekkor körökre osztott, csoportos meccset izgulhatunk végig -- először a gyengébbek, aztán az erősebbek kerülnek bevetésre. A lének tehát megvan a maga helye -- no de milyen a tarifa? Itt jön képbe a játék mikromenedzsment része, ami a gombák formájában van jelen. Bár az alternatív fizetőeszköz küldetések alatt is zsákunkba hullhat, és a vásárlások nagy részénél kezdetben csupán aranyra/ezüstre van szükségünk, ha gyorsan akarjuk megszerezni a jobb cuccokat, mindenképp javallott forintjainkat gombákba fektetni. A játék szerencsére nem kapzsi: már a legolcsóbb utalásért is annyi galócát kapunk, amiből simán a sárga földig ihatjuk magunkat a kocsmában (azaz jóval több küldetést nyomhatunk le naponta), a harcok után nem kell pihennünk, és rögtön kibérelhetjük a griffsárkányt, ami azonnal felére csökkenti az utazási időt (a kedvező szén-dioxid-kibocsátással járó 5 aranyas zöldkártya-bónusz csak hab a tortán). A tranzakciót egyébként SMS-től kezdve PayPalen át szinte minden lehetséges módon intézhetjük, miután pedig a hazai szolgáltatónak köszönhetően elfogadott valuta a forint, az esetleges konverziós költségektől sem kell tartanunk. A német fejlesztőknek tehát sikerült elérniük azt, amit az NFS: Worldnek nem: olyan mikrotranzakciós rendszert beépíteni a játékba, ami tényleges haszonnal jár, de a program nélküle is tökéletesen élvezhető marad.

„Kalandra hív az élet!”

A Shakes & Fidgetben benne van minden, ami egy jó böngészős játékhoz kell. Grafikája humoros és szépen megrajzolt, játékmenete egyszerűen elsajátítható, mégsem fullad egyhamar unalomba (köszönhetően a kazamatáknak és a céhes harcoknak), mikrotranzakciós rendszere pedig annak ellenére nem tolakodó, hogy a forintok igénybevétele jelentős (de nem igazságtalan) előnyt biztosít a fizetős játékosoknak. Humoros kikapcsolódás minden korosztály számára -- ha szemet tudsz hunyni az apróbb fordítási bakik felett, mindenképp próbáld ki!