- A Rokh Early Access cikk a PC Guru 2017/06-os számában jelent meg.
A Mars meghódítása régi vágya az emberiségnek, és napjainkban egyre nagyobb figyelem övezi a vörös bolygót. A mindenféle privát cégeken túl a NASA, a Teslát és a Space X-et is finanszírozó Elon Musk is a hozzánk legközelebbi planéta felé kacsingat, a National Geographic sorozatot forgatott a témában, Hollywood pedig Matt Damont hagyta magára a nem túl barátságos világon, hogy krumplin tengődve mutassa meg nekünk, mennyire kemény meló a túlélés a Földtől több millió kilométerre. A meglehetősen fura című Rokh szintén ezt a tematikát követi, és ha valaki azt hiszi, hogy A Marsi (ez az eredeti regény címe, itthon Mentőexpedícióként futott a film) főhősének, a botanikus Mark Watney-nak kemény dolga volt, annak valójában fogalma sincs arról, hogy mekkora meló életben maradni a végtelen vörös sivatagok és hegyek között.
Nincs új a nap alatt, a Marson sem
A kanadai Nvizzio Creations korábban a RollerCoaster Tycoon World című parképítős menedzserjátékkal (PC Guru 2016/12, nem ájultunk el tőle) próbálta meghódítani a játékosokat, ezúttal pedig egy manapság népszerű műfajt (túlélős) kereszteztek a fentebb már ecsetelt (manapság szintén könnyen eladható) marsi környezettel. A meglehetősen soványka sztori szerint a jövőben járunk, és az emberiség nyakig benne van a Mars kolonizálásában. A nagy terv megvalósítása viszont nem nélkülözi a problémás bukkanókat. Annyira nem, hogy az első telepesekről semmi hír, és a második hullám egyik tagjaként csak elhagyatott és megrongálódott felszerelést találunk. Persze a mi érkezésünk sem nevezhető simának: a landolás után elveszítjük a kapcsolatot a Földdel, és innentől magunkra utalva kell életben maradnunk a bolygón, ahol sem emberi légzésre alkalmas légkör, sem ennivaló, sem víz nem található. Ja, és még egy olyan frankó bunkerunk sincs, mint Marknak, szóval innen nézve az ő kalandja tényleg gyerekjáték volt a miénkhez képest.
Első lépések
Az intróként is funkcionáló landolás után a marsi homokban találjuk magunkat, a ruhánk szerencsére rendben van, de érdemes azonnal munkához látni, ugyanis valami megmagyarázhatatlan oknál fogva nincs semmi másunk, mint egy csavarhúzónk (és a landoló kapszulánkba sem tudunk visszamászni). Hatalmas mázli, hogy a jövőben egy ilyen egyszerű eszközzel nemcsak csavarokat lehet meghúzni, de tárgyakat is készíthetünk vele, már persze akkor, ha rendelkezünk a megfelelő nyersanyagokkal. Ezekből ugyan akad nálunk némi kezdőcsomag, de nem megyünk vele sokra, szóval érdemes sebtiben felfedezni a vidéket, ugyanis nyitott szemmel járva jó pár ládikát találhatunk, amikben nem csupán a kezdeti túlélésünkhöz szükséges oxigén, étel és víz található meg, de egyéb hasznos kellékekre is rábukkanhatunk, amikből olyan kifejezetten hasznos extra szerszámok fabrikálhatók, mint a kalapács, csákány, csavarkulcs és a nálunk lévőnél jóval menőbb (tier 2-es) csavarhúzó.
Ha ezek megvannak, akkor már tudunk marsi nyersanyagot gyűjteni (csákány), javíthatjuk a folyamatosan elhasználódó felszerelésünket (csavarkulcs), képessé válunk az építésre (kalapács) és még szofisztikáltabb eszközöket és tárgyakat tudunk létrehozni (pl. menőbb csavarhúzó). A kezdeti cél, hogy megteremtsük a hosszú távú túléléshez szükséges alapfeltételeket, aminek az alapja egy kisebb bázis, olyan nélkülözhetetlen berendezésekkel, amik a belső nyomást és atmoszférát biztosítják, hogy időnként azért lekaphassuk a fejünkről a sisakot. Mindez persze csak leírva tűnik egyszerűnek, a valóságban (akarom mondani a játékban) még a ruhánk folyamatos oxigén- és energiabiztosítása is kihívás, de szép lassan azért bele lehet jönni a dologba, főleg, ha nem ez az első túlélőprogram, amivel próbálkozunk. Ha megvannak az alapszerszámok, akkor kezdődhet a gyűjtögetés és a tárgykészítés, az első padlók és falak felhúzása, továbbá a még több lehetőséget biztosító munkapad és az egyéb fontos kiegészítők legyártása. A Rokh amúgy elég komolyan veszi magát, így az épülő marsviskónkban nekünk kell a nyomást biztosító csöveket elhelyezni, és az áramellátás vezetékeit is kézzel fektetjük le, szóval, ha valaki nem szereti a pepecselést és a hihetetlenül részletes, néha agybajt okozó szimulációt, az nem itt találja meg a boldogságát. Aki viszont ebben leli az örömét (vagyunk ezzel így egy páran), az bátran olvasson tovább, ugyanis a kanadaiak játékában a működő bázis létrehozása csak a kezdet. Ha ezzel megvagyunk, akkor jönnek az igazán meredek dolgok: működő jeladó felhúzása, majd az ismeretlen felfedezése, azután kutatva, vajon mi történhetett az elődeinkkel...
Lassan a testtel
Viszont mielőtt a műfaj fanatikusai a pénztárhoz szaladnának, érdemes kitérni azokra a fájó apróságokra, amik lényegében két szóval összegezhetők: Early Access. Az mindenképpen a program javára írható, hogy a telepítést követően elindul, de azzal mindenkinek tisztában kell lennie, hogy a Rokh jelen állapotában csak egy alfa, ami sokszor kihozza az embert a béketűrésből, és jó pár frissítésnek kell még érkeznie ahhoz, hogy valóban élvezetes játék váljék belőle. Kezdjük ott, hogy a single playerként beharangozott saját szerveres futtatás egész egyszerűen nem működik, szóval muszáj az olyan hivatalos szerverekre csatlakozni, amik stabilnak csak nagy jóindulattal nevezhetők. Saját próbálkozásaim során előfordult, hogy a Marsra „érkezve” a játék nem reagált semmilyen billentyűre (kilépni sem lehetett), majd akadt olyan futam, mikor a Rokh mindössze attól összeomlott, hogy eszközt váltottam a kezemben. És ez még csak a nem túl erős lábakon álló technikai oldal.
Az vitathatatlan, hogy a Nvizzio Creations csapatának van érzéke a játékfejlesztéshez: az Unreal Engine 4 jól muzsikál, a külső és belső menürendszer az átlag Early Access-játékokhoz képest nagyon pofás, a játékmenet alapvetően jól ki van találva, de a kivitelezésbe sok helyen még nagyon könnyen bele lehet kötni. A program nem egyszer csak dühös gombnyomkodás után hajlandó elvégezni a kiadott instrukciókat, a folyamatosan alkalmazott funkciók használata (például a tárgykészítés) feleslegesen túlkomplikált, és hiányoznak olyan alapvető lehetőségek, mint például az, hogy visszavehesd a már lerakott építőelemeket a földről. Az ilyen és ehhez hasonló bosszantó problémák listája egyelőre elég hosszú, és ha mindezt összerakjuk a játékot teljesen random megszakító szerverleállásokkal (amiknek hála sokszor megy a levesbe az összes elért teljesítmény), akkor jelen pillanatban csak azoknak javaslom a játékért kért 25 euró kiperkálását, akik az átlagnál jóval nagyobb türelemmel rendelkeznek.
A türelem Marsot terem
A fentiek viszont nem azt jelentik, hogy végérvényesen le kellene írni a játékot. Az jól látszik, hogy a fejlesztők folyamatosan dolgoznak a portékájukon: rendszeresen jönnek a frissítések és a jelentések a csapattól, sőt másokkal ellentétben még egy nagyon profi útmutatót is összeraktak a programhoz, ami tényleg lépésről lépésre magyarázza el, hogyan is kell játszani – nem magunktól kell rájönni mindenre, ami nem feltétlenül jellemző a hasonló próbálkozásokra. Szóval a lelkesedés megvan, és igazából a potenciál is, csak kell még némi idő, mire a Rokh tényleg olyan állapotba kerül, mikor fenntartások nélkül ki lehet fizetni érte közel 8000 forintot. Éppen ezért azt javaslom mindenkinek, akinek felkeltette az érdeklődését a kihívásokkal jócskán megpakolt marsi kaland, hogy látogassa rendszeresen a Rokh Steam-oldalát, figyelje a fejlesztésekről érkező híreket, a frissítéseket részletező leírásokat, és ami a legfontosabb, a vásárláson már túl lévő játékosok írásos véleményeit, azokból ugyanis nagyjából pontosan leszűrhető, hogy éppen milyen állapotban van a program. Részemről a bizalom megvan, és úgy érzem, az Nvizzio nem is fog visszaélni vele.