Az Adobe Flash meghalt, éljen az Adobe Flash! Az újabb generációk talán nem ismerték annyira, a régieknek azonban nélkülözhetetlen volt. Még mielőtt az okostelefonok korlátlan casual játéklehetőségeket kínáltak volna az unatkozó játékosok, illetve hatalmas potenciális közönséget a fejlesztők számára. Még mielőtt általánossá vált, hogy a leggyengébb laptopok is rendelkeznek egy olyan integrált videokártyával, amelyen legalább a régebbi vagy alacsonyabb gépigénnyel rendelkező játékok elfutnak. Még mielőtt különböző programok és eszközök serege állt a feltörekvő internetes animátorok rendelkezésére – ott volt az Adobe Flash.
Az Adobe üdvöskéje 1996-ban kezdte meg pályafutását, és rövid időn belül az internetes tartalmak fogyasztásának egyik alapvető feltétele lett. Különböző cégek interaktívabbá tehették weboldalaikat; rövid, termékeket promotáló játékokat fejleszthettek; valamint kísérletező kedvű animátorok és játékfejlesztés iránt érdeklődők is próbálgathatták ötleteiket. Elég volt számára egy középkategóriás laptop és egy közepesen erős internetelérés, hogy már a 2000-es évek hajnalán multimédiás szórakoztató tartalmak egész seregét tegye megvalósíthatóvá, elérhetővé. Startlap Játékok, Kongregate, Armored Games, CrazyMonkeyGames vagy Newsgrounds – mindegyiket a Flash hajtotta. Ha unatkoztál az informatika órán, egy használaton kívüli gépnél kellett várakoznod a könyvtárban vagy a szüleid munkahelyén, esetleg az otthoni gép nem volt alkalmas nagyobb játékok futtatására, a Flashben fejlesztett címek voltak a megmentők. Ha érdekelt a játékfejlesztés, de nem akartál egy komplex fejlesztői keretrendszerbe beletanulni (ez az ingyenes Unity és az Unreal Engine elterjedése előtt ez elég komoly korlátot jelentett), hogy kipróbáld az ötleteidet, ellenben szeretted volna, ha a játékod minél szélesebb közönséghez eljut (és esetleg különböző szponzorációkon keresztül még valamilyen jutalom is csurranhat-cseppenhet, ami motiválhat abban, hogy elindulj ezen a pályán), szintén a Flash volt a tökéletes választás. Nélküle nem léteznének az internet olyan ikonikus alkotásai, mint a Happy Tree Friends vagy a Salad Fingers, de nagy valószínűséggel olyan indie mesterművek sem, mint a Super Meat Boy vagy a Samorost sem, melyek első változatai mind Adobe Flashben lettek megvalósítva.
Életútjának végén ezzel szemben már különböző beállítások módosítása és figyelmeztetések kikapcsolása szükséges, hogy egy aktuális böngésző egyáltalán engedélyezze futását. A 2010-es évek elején kezdte meg haláltusáját, miután az IT-szektor legkülönbözőbb szereplői ítélték el sorra zártsága, kritikus biztonsági problémái miatt (még pár éve is fedeztek fel benne olyan zero-day exploitot, mely lehetővé tette a támadó számára, hogy segítségével átvehesse a célpont gépének irányítását). Az Adobe 2016-ban támogatása megszüntetését is bejelentette, 2020 végével pedig teljesen el is tűnik majd. Ahogy elbúcsúzunk az idei évtől, a plugint nem tölthetjük le és aktiválhatjuk többé, a Flashre épülő tartalmak működésképtelenné válnak, egy korszak pedig hivatalosan is véget ér.
Életmentő törekvések
Természetesen ez nem jelent egyet azzal, hogy el is fogjuk veszíteni az összes tartalmat, melyek élvezetéhez Adobe Flash volt szükséges. Bár a böngészős beépülő plugin támogatása valóban megszűnik, az asztali Adobe Flash Player a tervek szerint továbbra is rendelkezésre áll mahd, így ha valaki letölti az .swf fájlokat, azokat lokálisan bármikor lejátszhatja – természetesen azzal a megkötéssel, hogy a működésében hibák jelentkezhetnek, amennyiben az valamilyen szerver- vagy környezetfüggő modult használt, például a mentések vagy toplisták kezeléséhez. Egy fokkal tovább megy a Ruffle, egy nyílt forráskódú, WebAssembly-ben, illetve Rust-ban írt Flash-emulátor, mely ígérete szerint képes teljes mértékben emulálni az Adobe eredeti Flash pluginjának működését, annak problémáitól mentesen, akár beépülő modul letöltésének igénye nélkül is. Az egyik legrégebbi és legnagyobb Flash-tartalmakat kiszolgáló portál, a Newsgrounds – mely az elsők között kezdett el foglalkozni azzal, hogyan mentheti át tartalmainak jelentős részét új generációk számára is – például már bejelentette, hogy a Ruffle-t is segítségül hívják majd annak érdekében, hogy a náluk hosztolt rengeteg tartalom változatlanul hozzáférhető maradjon. Az alkotók sem restek: azok, akiknek a mai napig vannak korai, Flash-változatos játékaik, elkezdték más motorokra átportolni, okostelefonokra kiadni, illetve Adobe AIR-rel a Flashtől függetleníteni alkotásaikat.
A legígéretesebb projekt azonban a Flashpoint, egy önkéntes, nemhivatalos, nonprofit Flash-játékmegőrzési projekt, mely a Flash halálának közeledtével indult, és azt a nemes célt tűzte ki maga elé, hogy egy központi gyűjteménybe archiválja és teszi hozzáférhetővé az összes klasszikus játékot. A projekt rohamosan bővül, pontos méretei pedig egészen elképesztőek: ugyan a Flash-játékok nem igényeltek iszonyatosan sok memóriát vagy helyet, a Flashpoint teljes könyvtárának lokális letöltése jelenleg több mint 532 GB-ot igényel – szerencsére van lehetőség külön a launcher letöltésére is, majd azon keresztül az egyes játékok és animációk leszedésére. A potenciál mellett azonban rejlik az ötletben néhány apró problémaforrás is. Egyrészt a Flashpoint mögött jelenleg még tisztán az asztali Adobe Flash Player az egyik fő komponens, az Avast és AVG vírusirtók pedig hajlamosak indításkor több elemét is (tévesen) karanténba helyezni. Másrészt, a nagy mentőakció során felnőtt tartalmú játékokat is kimentenek (bár ezek megjelenítése az opciók között egy gyerekzárral letiltható), a lementett tartalmak egy részének legalitása pedig kérdéses. A projekt gazdái nyílt felhívásban kérnek minden alkotót, hogy vegyék fel velük a kapcsolatot, maximális együttműködésről biztosítva őket, illetve kérnek mindenkit, aki esetleg hozzáfér kizárólag kisebb oldalakon és gyűjteményekben hostolt, még kimentetlen játékokhoz, hogy küldjenek be nekik, amennyit csak tudnak.
Nosztalgiavonat
A cikk írásakor természetesen nem tudtam megállni, hogy ne tegyem fel a Flashpointot és próbálgassam ki egy kicsit, mit is nyújt jelenleg a projekt. Hiba volt, ugyanis mint kiderült, a játékok többsége a mai napig képes ugyanazt az addiktív, akár több órára a gép elé szögező élményt nyújtani, ami nem épp a legszerencsésebb, amikor amúgy épp év végén pótolnám a felgyülemlett backlogomat, illetve kiélvezném a leárazásokon lecsapott zsákmányt. A történethez hozzátartozik, hogy a 2000-es évek végén iszonyatosan sok időt öltem Flash-játékokba (az elsődleges vadászterületem a CrazyMonkeyGames volt), de olyannyira, hogy első kísérletem az internetes publikációra is egy PGO-n indított, tiszavirág-életű blog volt, ahol az egyik leggyakoribb poszttípusom végül a Flash-játékok bemutatása lett.
Épp ezért hatalmas élmény volt, amikor a jelenlegi járványhelyzet fényében újra elindítottam a Plague Inc. előzményének is tekinthető Pandemic-szériát, melynek részeiben vagy halálos vírusokkal kell végigpusztítani a bolygót, vagy a járványügyi hatóságok fejeként megállítani azokat (a szerzők egy különkiadást fejlesztettek a sertésinfluenza idején). Elővettem a zseniális sci-fi-horror Darkbase-sorozatot, mely számos folytatást, ráadásul még egy RTS-spinoffot is kapott, meglepően magas színvonalat és tudatos franchise-építést képviselve a mezőnyben.
Ismét elszórakoztam a különböző casual verekedős és lövöldözős sorozatokkal, mint a Thing Thing és spinoffja, a Thing Thing Arena, melyek szintén számtalan folytatást kaptak, majd zombik ezreit vadásztam le olyan klasszikusokban, mint a Last Stand, az Endless Zombie Rampage vagy személyes kedvencem, a Toxie Radd, ami a de facto adrenalinlevezető opcióm volt még az érettségire készülés során (a szadista Playing Field játékok mellett). De ha már zombik, természetesen nem maradhatott ki a nosztalgiázásból az ikonikus Zombiegrinder 600000, ahogy a We Are Legend sem, mely a zombiirtást egy Guitar Hero-szerű ritmikus játékmenettel kombinálta. A ritmusjátékok sorából nem maradhat ki minden idők legnagyobb WTF kategóriás címe, a Robot Unicorn Attack, melynek karácsonyi különkiadása különösen illett az ünnep hangulatához. A Flashpoint emellett igen komoly mennyiséget összegyűjtött már azokból a promóciós játékokból is, amelyek egy-egy rajzfilmsorozat vagy csatorna weboldalán voltak csak elérhetőek. Több is játszható a Warner Bros. hivatalos honlapjáról származó Harry Potter-minijátékokból, a Toonami oldaláról pedig több régi Star Wars Clone Wars-játék is előkerült. A nosztalgiázás során pedig új címeket is felfedezhettem: kövezzetek meg érte például, de nekem eredeti formájában teljesen kimaradt az azóta már Flashtől függetlenül is klasszikussá vált Kingdom Rush. De az is meglepetésként ért, hogy egyik kedvencem, az Upgrade Complete című arcade játék (egyedi ötlete, hogy a pályák végén nemcsak a játékos hajója fejleszthető, de maga a játék grafikája és játékmenete is) kapott harmadik részt, mely természetesen felkerült a pótlandók listájára, amint újrajátszom az előző két epizódot. Szintén felkerült ugyanerre a listára pár ikonikus horrorjáték is, mint például az Alice is Dead három felvonása, melynek kezdőképe, hogy amnéziás főhősünk Csodaországban találja magát, Alice kiszáradt holtteste mellett, feladata pedig a meglehetősen nyomasztó helyszíneken kideríteni, ki és miért ölte meg a főhősnőt.
A lista természetesen nem lehet teljes: a Flash népszerűségét remekül szemlélteti, hogy a jelek szerint nem lehet olyan posztot vagy megemlékezést írni róla, mely alatt nem bukkannak fel automatikusan olyan kommentek, miszerint az X és Y szériákat hiba volt kihagyni a felsorolásból. A fenti rövid összesítés csak az én személyes kedvenceim és emlékeim rövid listája, és ha fedeztetek fel ismerős címeket, vagy sikeresen felidéztem személyes kedvenceiteket, régi emlékeket, ajánlom, hogy tegyétek fel a Flashpointot és búvárkodjatok kicsit a hosszadalmas listában. A Flash ideje lejárt, ez azonban – ahogy saját tapasztalatom is mutatja – semmit sem von le a rengeteg tartalom értékéből, melyek remélhetőleg fennmaradnak majd a következő generációk számára is.
