Ring of Elysium – Online exkluzív Early Access bemutató

A battle royale játékok korát éljük, ehhez kétség sem férhet. A Playerunknown's Battlegrounds és a Fortnite zajos sikerei után talán nem is olyan meglepő, hogy egyre több és több fejlesztő kóstolna bele a műfajba, mely első pillantásra maga az arany tojást tojó tyúk. Azonban, ha kicsit közelebbről is megnézzük a helyzetet, láthatjuk, hogy a fenti két nagy néven túl nincs olyan cím, ami tartós sikereket ért volna el a zsánerben. Gondoljunk csak a Realm Royale-ra, a Battlerite Royale-ra, a Dying Light: Bad Bloodra vagy az Islands of Nyne-ra! Ezek mindegyike érdekes próbálkozás volt, a játékosbázisuk azonban így is hamar magára hagyta őket.

Mindez azonban nem vette el a Tencent kedvét attól, hogy megalkossa és piacra dobja a saját ingyenes battle royale játékát, a Ring of Elysiumot. A projekt már tavaly megmutatta magát Europa néven, hogy aztán idén szeptemberben debütáljon a Steamen korai hozzáférésben, nemrég pedig az európai szerverek is befutottak hozzá, így éltünk a lehetőséggel, és megnéztük, milyen a síparadicsomban zajlódó, utolsó emberig tartó öldöklés.

Extrém sportok ítéletidőben

A Ring of Elysium, ellenben a zsáner legtöbb alkotásával, rendelkezik történettel is, bár természetesen hatalmas csavarokra nem kell számítanunk. A sztori szerint egy téli vakációját töltő turistát alakítunk, aki ötvenkilenc társával együtt fennragadt a Mt. Dione hegyen található síparadicsomban, miközben közeledik hozzájuk a Ymir néven emlegetett hatalmas hóvihar, ami nem hagy túlélőket. Aggodalomra semmi ok, hiszen a kimentésükön már dolgoznak, azonban a mentőhelikopterben csak négy ülés található, ami sehogy sem elég a hatvan bajbajutottnak. Innentől kezdve pedig adott a feladat: fegyvert kell ragadni, és kerül, amibe kerül, de el kell intézni, hogy jusson nekünk egy ülés azon a bizonyos helikopteren.

Ugyanaz, mégis más

A Tencent alkotása első pillantásra nem tér el drasztikusan a battle royale műfaj alapjaitól. Itt is kapunk egy nagy, nyílt területet, ami az idő előrehaladtával folyamatosan szűkül, ellenfeleinket pedig a térképen véletlenszerűen szétszórt, különféle kiegészítőkkel felszerelhető fegyverek segítségével iktathatjuk ki. A legdurvább cuccokat itt is a pályára utólag bedobott csomagokban találhatjuk, a győzelemhez pedig a jó reflexeken és a stratégiai érzéken kívül egy csipetnyi szerencse is kell.

Ez azonban csak a felszín, a fejlesztők valójában nem egy helyen belenyúltak a battle royale játékok jól ismert formulájába, ezzel már rögtön az első meccs indításakor szembesülni fogunk. A Ring of Elysium esetében ugyanis nem egy repülőből kiugorva érkezünk meg a pályára, hanem a térképen választhatjuk ki, hogy pontosan hol szeretnénk kezdeni. Ugyanitt látjuk azt is, hogy a többiek hová fognak érkezni, így eldönthetjük, hogy egyből belevetjük magunkat a csata sűrűjébe, vagy inkább egy békésebb, elhagyatottabb helyszínen szeretnénk gyűjtögetni a felszerelést a meccs elején.

Emellett a másik újítás, hogy kezdőcsomagot is választhatunk, mely egy pisztolyt vagy puskát, némi kötszert és egy siklórepülőt, snowboardot vagy mászófelszerelést tartalmaz. Ez egyrészt azt jelenti, hogy közvetlen a kezdés után sem leszünk teljesen fegyvertelenek, másrészt viszont érdemes észben tartani, hogy a játékban közelharcra nincs lehetőség, így ha kifogy a lőszerünk, akkor bizony teljesen védtelenek leszünk, amíg nem találunk újabb adag muníciót valahol.

Amit még fontos lehet észben tartani a kezdőcsomagunk kiválasztásakor, az nem más, mint a tárolókapacitás. A PUBG-vel ellentétben ugyanis a Ring of Elysiumban végig fix méretű hátizsákkal mozgunk majd, az pedig, hogy pontosan mekkorával, csakis a kezdőcsomagunktól függ. Amennyiben például a legnagyobb mobilitást biztosító sárkányrepülőt választjuk, úgy mi tudjuk majd a legkevesebb felszerelést magunkkal cipelni, míg a legkisebb mobilitással “büszkélkedhető” mászófelszereléshez jár a legnagyobb hátizsák. Én a magam részéről a mobilitás és a tárolókapacitás közti arany középutat képviselő snowboardos kezdőcsomagot találtam a leghatékonyabbnak, de ez persze nagyban függhet az ember játékstílusától is.

Nagyjából egy maradhat

A fejlesztők nem csak a játék korai szakaszát variálták meg, hanem a végét is: mint az a történetből is kiderül, a Ring of Elysiumban nem csak egy győztes lehet, hanem akár négy is. A célunk ugyanis nem az, hogy mi maradjunk utoljára életben a harcmezőn, hanem, hogy idejében feljussunk a mentőhelikopter fedélzetére. Hogy ezt miképp érjük el, az már csak rajtunk áll. Ha akarunk, játszhatunk agresszívan, vagy beáshatjuk magunkat valami bombabiztos pozícióba egy mesterlövész puskával, de igazából a meccs úgy is megnyerhető, ha egyetlen embert sem ölünk meg, hiszen csak az számít, hogy miénk legyen az egyik ülés a négyből.

Ez a csavar pedig jóval feszültebbé és egyben taktikusabbá teszi a végjátékot, mint más battle royale címek esetében. Dönthetünk úgy, hogy amint megérkezik a helikopter, egyből hozzárohanunk, de tekintve, hogy a biztonságot jelentő ülésig egy igen hosszú kötélhágcsót is meg kell másznunk, miközben teljesen védtelenek vagyunk, általában nem árt ennél taktikusabb megközelítést alkalmazni. Érdemes lehet kivárni egy pillanatot, amikor az ellenfelek épp egymással vannak elfoglalva, vagy meglapulni, és csak az utolsó előtti pillanatban megindulni a biztonság felé. Persze azzal is számolni kell, hogy ha megtelik a négy ülés, a helikopter azonnal elmegy, illetve a pusztító vihar is egyre közeledik, szóval a Ring of Elysium végjátékában bőven van taktika és feszültség egyaránt.

Kifulladó hóvihar

Bár ahhoz kétség sem férhet, hogy a Tencent játéka egy igen erős és érdekes battle royale cím, sajnos akadnak vele kisebb-nagyobb hibák is. Egyrészt a karakterek mozgása olykor nehézkes, körülményes, nem mindig hajlandóak megmászni az eléjük kerülő kisebb sziklákat, kerítéseket, másrészt pedig akad néhány bug is, bár ez utóbbiak jelenléte egy korai hozzáférésű játékban annyira talán nem is szokatlan.

Sokkal súlyosabb probléma, hogy a meccsek közepe hajlamos ellaposodni. Igaz, ez a jelenség a legtöbb battle royale játéknál jelentkezni szokott, de a Ring of Elysium esetében fokozottan jelen van. Alapvetően már maga a pálya is túl nagynak érződik a hatvanfős meccsekhez, erre pedig az is rátesz egy lapáttal, hogy a játéktér meglehetősen lassan szűkül. Ebből a két jelenségből kifolyólag sajnos a kezdeti szakasz után alig lehet belebotlani valakibe, ha nagyon nincs szerencsénk (vagy ha piszok mázlisták vagyunk, ez nézőpont kérdése), csak a meccs végén fogunk újra másik játékost látni.

A lavina mindent visz?

Mindent összevetve a Ring of Elysium eddig egy nagyon ígéretes próbálkozásnak tűnik, mely hű marad a battle royale zsáner alapjaihoz, de mégis bele tud úgy nyúlni a jól ismert receptbe, hogy a változások érdekesek, izgalmasak legyenek. Bár a meccsek közepe nagyon ellaposodik, a kevésbé véletlenszerű korai szakasz és a kifejezetten izgalmas és taktikus végjáték miatt így is érdemes lehet vetni rá egy pillantást azoknak, akik kedvelik a battle royale játékokat, vagy egy kicsit is érdeklődnek a zsáner iránt.