Megszámolni is nehéz, hogy a 2019-es, kiválóan sikeredett Resident Evil 2 után hányszor kérték a rajongók a kultikus, és egyben paradigmaváltó negyedik epizód felújítását, a Capcom pedig nem hagyta cserben a széria kedvelőit. Ugyanis heteken belül megérkezik Leon S. Kennedy Spanyolországba invitáló kalandja (vagyis inkább tortúrája), amelyben magát az elnök lányát kell megmentenie az immáron egyáltalán nem zöldfülű ügynöknek. Az már a beharangozó előzetes után világossá vált, hogy ezúttal nemcsak a látványt (ami a RE Engine erejének köszönhetően álleejtő) szabták át a fejlesztők, de a hangulatot is, hiszen az alapműhöz képest sokkal sötétebb, baljósabb körítést kapunk – a megváltozott hangvételhez pedig a történet is igazodik, tehát azokat is érheti meglepetés, akik már betéve ismerik az eredetit. A stúdió számos alkalommal megmutatta, hogy miképp fest a felújítás (a Game Informernek köszönhetően a játékmenetbe is alapos betekintést nyertünk), nemrég pedig lehetőséget kaptunk, hogy megnézzünk egy vadonatúj felvételt a játékról – természetesen éltünk vele, így most veletek is megoszthatjuk a látottakat.
A masszív, több mint 17 perces felvétel a negyedik fejezettel kezdődött, az erdőben játszódó szegmens során pedig két dolog tűnt fel pillanatok alatt: az egyik, hogy a zseblámpa fényénél táncoló árnyékok elképesztően jól mutatnak, a másik, hogy az atmoszféra tényleg szintekkel félelmetesebb, mint az eredeti esetében – az ágak közül kiszűrődő kántálást hallva garantált a libabőr. Egy barlangrendszerbe érve aztán máris világossá vált, hogy a hangsúly a komor hangulat ellenére is az akción van, hiszen az ellenfelek eléggé agresszíven (és a legtöbbször csoportosan) támadnak, főként a Ganadók, kiknek csápjait egyébként most már a késünk segítségével képesek vagyunk hárítani – az eldobott fegyverekkel, dinamitokkal és nyílvesszőkkel együtt. További fontos újítás, hogy nem csupán a fegyvereket tudjuk kilőni a szembenállók kezéből (robbanóeszköz esetében ez rendkívül kielégítő képsorokhoz vezet), de lábon lőve az ellent akár térdre is kényszeríthetjük, hogy aztán könnyűszerrel bevihessük a kegyelemdöfést.
Kaptunk némi ízelítőt a hajókázásból is, egy csónak segítségével ugyanis relatíve szabadon felfedezhetjük a tó körüli területet. Vagy épp teljesíthetjük a különféle kéréseket, melyeket kék kártyákon találunk a pálya egyes részein, a jutalom pedig túlságosan is csábító ahhoz, hogy ezeket csak úgy ignoráljuk. A vizes kaland után Leon a jól ismert, leginkább cukrosbácsira hajazó kereskedőt is meglátogatta, ahol az adásvétel mellett fegyvereink fejlesztését is megejthetjük, valamint kiderült, hogy egyes kincsek értékesebbé válnak, ha kombináljuk őket – a videóban ezt maszkra aggatható drágakövekkel prezentálták a fejlesztők. Szintén nagy újdonság, hogy a mentésre szolgáló írógépnél immáron a tárgyainknak és fegyvereinknek otthont adó aktatáskánkat is testre szabhatjuk, például különféle charmokkal, melyek nem csupán mutatósak (ki ne szeretné, hogy egy csirke lógjon a bőröndjéről?), de permanens bónuszokat is biztosítanak.
A következő szakasz már jóval intenzívebbnek bizonyult, hiszen Ramón Salazar kastélyának ostroma került terítékre, méghozzá Ashley-vel az oldalunkon, akinek ezúttal azt is megadhatjuk, hogy mennyire legyen távolságtartó. A rázósabb szituációkat persze így sem kerülheti el az Ella Freya által életre keltett lány, hiszen – akárcsak az eredetiben – könnyedén felkaphatja valamelyik ellenfél, ha pedig nem szabadítjuk ki időben (a jobb alsó sarokban látható indikátor jelzi, hogy erre mennyi időnk van), a játéknak vége. Mint mondottam, eléggé mozgalmasra sikeredett ez a szegmens, hiszen az életünkre törő mezei ellenfelek mellett a katapultoktól is meg kellett szabadulni – szerencsére a piros hordó továbbra is robban. Ramón aztán a kastély falain belül is hamar kimutatta a vendégszeretetét, kaszákkal és pajzsokkal felszerelt csatlósai pedig nem teketóriáztak, még jó, hogy kéznél volt egy sörétes, ami egyébként amputáláshoz is kiválóan alkalmazható.
Az ódon építmény kazamatáiba érve aztán ismét horrorisztikus hangulat fogadott minket: kínzóeszközök, holttestek, csörömpölő láncok és vér, amerre csak a szem ellát (pontosabban, ameddig elér a zseblámpa fénye), az „idillt” azonban hamar megtörte az óriási fém karmokkal felvértezett Garrador, aki megállíthatatlanul tört előre a szűk folyosókon, a főhős legnagyobb bánatára. A vele való küzdelem a látottak alapján egyáltalán nem egyszerű, hiszen az említett karmok pillanatok alatt a másvilágra küldhetik Leont, a kitérésre (amit egyébként jelez is a játék) pedig csak tizedmásodpercek állnak rendelkezésre. A helyzeten az sem segít, hogy egy zsebkendőnyi területen kell eljárnunk a haláltáncot, szóval jobb, ha előre felkészülünk a többszöri nekifutásra.
A prezentációt a hírhedt Jack Krauser-harc zárta, amit ezúttal nem egy QTE-fesztiválként tessék elképzelni, hiszen aktív résztvevői vagyunk a küzdelemnek, ami leginkább a parryre alapul – mostanra talán világossá vált, hogy a játék lényegében olyan, mint egy Resident Evilbe oltott soulslike. Gombnyomkodás persze ezúttal is szép számmal akadt, de jó volt látni, hogy egy sokkalta interaktívabb összecsapásra számíthatunk, ami valószínűleg kihívásban sem szenved hiányt. Az előzetes alapján szinte biztosra vehető, hogy a második részhez méltó remake van készülőben, ami úgy marad hű az eredetihez, hogy bizonyos részeit (például a hangvételt) tekintve szinte rá sem lehet ismerni. A látvány lenyűgöző, a hárításnak köszönhetően a harcok dinamikusabbnak tűnnek, mint eddig bármikor, az olyan kényelmi újítások pedig rendkívül áramvonalassá teszik az élményt, mint például a pillanatok alatt (a D-pad segítségével) váltogatható fegyverek, vagy a célzás közbeni mozgás lehetősége. A Dead Space felújítása idén eléggé magasra tette a lécet, de nem biztos, hogy képes lesz megőrizni a koronát.
