Virágzik a zenészek életét megéneklő filmek műfaja, egyre-másra születnek mostanában sikerült és talán kevésbé sikerült opuszok. Többek között filmet kapott Freddy Mercury, Elton John és Elvis, sőt a lánya, Priscilla is, kicsit korábban Johnny Cashnek állítottak maradandó emléket. Hamarosan a mozikba kerül a Bob Marley: One Love, amely a reggae leghíresebb művészéről szól, de az alkotók nem arra vállalkoztak, hogy Marley egész életútját bemutassák.„Kezdettől tudtuk, hogy nem ’bölcsőtől a koporsóig’ típusú történetet szeretnénk elmesélni – mondta az Entertainment Weeklynek a film rendezője, Reinaldo Marcus Green. – Viszonylag rövid időszakra fókuszálunk, 1976-78-ra, ekkor történtek a legfontosabb dolgok Bob életében. Ekkor volt kreativitása csúcspontján, ekkor forrongott leginkább szülőföldje, Jamaica, és ekkor jelent meg életében a rák, ami pár évvel később a halálát okozta. Hatalmas kihívások előtt állt felelős emberként, apaként, férjként és persze zenészként is. Úgy éreztük, ez a rövid bepillantás mindent elárul arról, ki volt ő, hiszen ebbe a két-három évbe sűrűsödött mindaz, ami miatt leginkább megmaradt az emlékezetünkben. Természetesen vannak villanások a gyerekkoráról meg a fiatal éveiből, de alapvetően nem azzal foglalkozunk, milyen volt megszületnie és hogyan halt meg. Az üzenetét akartuk megfogalmazni, amit az utókorra hagyott.”

Green és csapata arra is vállalkozott, hogy megvilágítsa a korszak Jamaicájának társadalmi történéseit, mert szerintük e háttértudás nélkül Marley dalai nem érthetők. Jamaica a hetvenes évek végén politikai válságot élt át, tombolt az erőszak – maga Marley és családja is merénylet áldozata lett, amit csodával határos módon éltek túl. Nem sokkal a merénylet után került sor a híres One Love Peace Concertre, amelyen Marley békére szólított fel – ez a film csúcspontja.„Mindannyian ismerjük a zenét, és táncolni tudunk rá, de nem értjük, miről szólnak a dalok – folytatta Green. – Jamaica rendíkvül zaklatott időszakot élt át akkoriban. Filmünk megmutatja a szélesebb politikai összefüggéseket, így a néző már nemcsak hallani fogja a zenét, hanem érteni is.”