A demóban három limit van: nem menthetjük hősünket, csak az 5. szintig fejlődhetünk, és kizárólag az első pár csillagrendszert látogathatjuk meg. Igen, csillagrendszert, hiszen ezúttal egy galaxistérképen kalandozunk (amit szó szerint is lehet érteni, ugyanis hajónk követi az egérkurzort), és „ugrókapukkal” léphetünk át egy másik rendszerbe, miután meghackeltük azokat. Ez egy kis minijáték, melyben adott idő alatt kell meghatározott számú „konstellációt” összehoznunk a jobb felső sarokban látható színben. Ilyen minijáték egyébként a bányászat is, amely hasonlít kicsit a fantasys előd tekercsgyűjtős mókájához, azaz a különféle ásványokat kell egymás mellé rendeznünk, és így összehozni az előírt mennyiséget. A kinyert, illetve más módon (pl. más hajók elpusztításával) megszerzett holmikat aztán eladhatjuk jó pénzért, ami egy kis Elite-ízt is becsempész a játékba az enyhe Mass Effect-hangulat mellé. A galaxisban egyébként öt frakció tevékenykedik, négy megavállalat (cyberpunk vonal), és a kalózok. Ezekkel lehet kapcsolatot építeni; küldetéseket végrehajtva, kereskedve velük nő, megtámadva őket csökken a hozzájuk fűződő viszony, ami lehet baráti, szövetséges, semleges, gyanús vagy bűnöző. Ha ellenséges frakció által uralt rendszerbe lépünk be (ezt vörössel jelzi a játék), támadásokra számíthatunk, sőt, státuszunktól függetlenül szabad prédává válunk, ha csempészárut (contraband) szállítunk a fedélzeten.

Maga az alapelv nem sokat változott, csak mások a megfogalmazások, a körítés. Itt például a tapasztalati pontot intelnek, azaz hírszerzési adatnak hívják, és ezúttal fehér hatszög jelzi ezeket; pénz helyett pszi-pontokat szerezhetünk, amellyel speciális képességekre tehetünk szert, mindegyikkel adott típusú hajó útjából térhetünk ki, ha nem akarunk harcolni. A sebzés annyiban módosult, hogy előbb a pajzsot kell lebontanunk ellenfelünkről, amit kék csík jelez, ezután lehet sebezni a hajótestet, aminek lenullázása jelenti a győzelmet. A sebzéshez koponyák helyett aknákat kell összeterelnünk (ezek között is van gyengébb és erősebb verzió), a pajzs energiáját pedig kék „bogyókkal” regenerálhatjuk. A különféle mágiákat most fegyverek helyettesítik, ezeket tudjuk felerősíteni a hajónkra, és természetesen az elsütésükhöz itt is megadott számú és színű hatszöget kell egybegyúrnunk. A bónuszrendszer ugyanúgy működik, mint régen, külön jutalom jár a 4 és 5 egyező színért, az 5 fölöttiekért extra kör. Létezik a „kaszkádbónusz” is, azaz 4 egymás utáni „találat” egy novát, 6 pedig szupernovát jelent, és 2x-es, illetve 4x-es bónuszt ér (hasonló volt az elődben a „Heroic Effort”). Ha nem lehetséges több lépés, most „fekete lyuk képződik”, és alapállapotba áll a tábla. A legnagyobb változás természetesen az, hogy hatszögletűek az elemek, ráadásul az újak abból az irányból csúsznak be az üres helyekre, amely irányból az adott követ a helyére toltuk – ez alaposan megkeveri a müzlit, sokkal jobban oda kell figyelni, sakkozni, megtervezni a stratégiát, nehogy előnybe hozzuk ellenfelünket.

A fejlődési rendszer is módosult, most a játék elején csak hősünk portréját választhatjuk meg, nincsenek tehát induló kasztok, a fejlesztés során dönthetjük el, hogy a lövész, mérnök, tudós vagy pilóta vonalán nyomulunk-e tovább, ezek ugyanúgy, mint korábban, bizonyos színű kövek mennyiségét növelik a harc elején, illetve az adott szín összehozásánál, a pilóta esetében pedig mindez a kék elemekre vonatkozik, azaz a pajzsot erősíthetjük. Ezúttal viszont hajókat is építhetünk, ha szerzünk terveket, és ezeket láthatjuk majd el a már említett fegyverekkel, azaz egy korrekt kis flottát is összeverbuválhatunk. Most is lesznek útitársaink, akik különféle pluszokkal járulnak hozzá a küldetések sikeréhez – no és persze egy várhatóan ismét remek és csavaros történet, amelyet hasonlóan elődjéhez, kellemes, statikus inzertekkel, állóképekkel tálalnak elénk a készítők, no meg szintén „diavetítős” átvezető mozikkal, ami nekem most sokkal jobban bejön, mint korábban, nagyon jó a hangulata, megadja az alaplökést, és a dizájn, a hangok, a speciális hatások is jóval kiforrottabbak szerintem.

Az utolsó bekezdésből már talán kitalálhatjátok, hogy ismét súlyosan rákattantam a cuccra, és egyértelműen kötelező vétel lesz számomra a februári megjelenéskor. Mindenkinek szívből ajánlom a demó letöltését (már a saját szerverünkről is szert tehettek rá!), érdemes kipróbálni – de csak óvatosan, mert erős függőséget okozhat!

Irány a hatszögletű kerek galaxis!