PS3 és Xbox 360 - A jó, a rossz és a csúf

A rossz

Mozgásérzékelés

Ami pár éve a ritmusjáték volt, az mostanra a mozgásérzékelés lett: az a hóbort, amire senki se készülhetett fel. Még maguk a gyártók sem: a Wii sikerét meglovagolni kívánó Microsoft a Kinecttel tulajdonképpen egy teljesen pontatlan, maximálisan haszontalan eszközt sózott rá a vásárlókra, minijátékok szintjén mozgó, a legtöbb esetben működésképtelen szoftverekkel. Nem sült el jobban a Move sem, amit alig pár játék támogatott, és mintha még a Sony is megfeledkezett volna róla a kiadást követő év után. Köszönjük szépen, jó nekünk a kontrolleres irányítás, nem hiányzik senkinek az, hogy a kanapé előtt kalimpáljon, ugráljon, vagy fényes gömböket tartson a kezében, mikor ennél sokkal precízebb, kényelmesebb irányítási megoldások vannak -- maradjunk egyelőre azoknál!

HD kollekciók

Az újrafelhasznált ötletekkel nincs különösebb baj: ami bevált, azt tényleg van értelme kihasználni. Az azonban felháborító, hogy új játékok helyett több éves, esetenként bűnronda, vagy nagyon rosszul öregedő szoftverek újrakiadásában láttak sokan üzleti lehetőséget, valósággal ontva magukból a kétes minőségű, keveseknek kellő termékeket. A PS2 hardverét megkínzó Shadow of the Colossus esetében még csak-csak jogos volt a második nekifutás, és a God of War is pompásan nézett ki magasabb felbontáson, de tényleg kellett a világnak egy, a játék hangulatát, szellemiségét porig romboló, új bugokat hozó Silent Hill 2 újramelegítés, vagy még az alapjáték képfrissítését is nehezen hozó (egy utólagos folttal PS3-on rendbe rakott) Zone of the Ender újrázás? Nem lett volna jobb inkább még egy kis pénzt összekuporgatni, és elkészíteni ezek folytatását?

Lassú és drága frissítések

A Steam és az instant visszajelzések korában egész egyszerűen érthetetlen az a maradi hozzáállás, amivel a Sony és különösen a Microsoft közelít a szoftverek utóéletéhez. Értjük mi, hogy zárt hardverekről van szó, ahol figyelni kell mindenre, és lehetőleg meg kell oldani, hogy egy bizonyos szint alatt lévő termék ne rombolja a brandek hírnevét, de akkor hogyan jelenhettek meg 1-2 pontot érő, filléres vackok, hogy jelenhettek meg patchek, amik nem javították, de inkább bugosabbá tették a játékokat (ki tudná elfelejteni a Skyrim hátrafelé repülő sárkányait)? Ráadásul a kiadóknak ezért még fizetniük is kellett: a Microsoft egy időben 50 ezer dollárt (közel 11 millió forintot) is elkért egy-egy tapaszért, és ez megmagyarázza, hogy miként maradt támogatás nélkül több száz játék, miért nem készült soha rendes konzolos változat a Team Fortress 2-ből, és miért döntött több stúdió is úgy, hogy inkább PC-re költözik. A játékok bugosak, és azokat javítani kell, nem hetek vagy hónapok, de esetenként órák alatt -- ezt a világon mindenki tudta a Microsofton és a Sonyn kívül...

PS3-as nyűgök

A letisztultság nem minden esetben jelent tökéletességet. Ennek ékes példája a Sony által használt XMB felület, amely dizájnos és tényleg könnyen átlátható csíkba passzírozza a Sony-készülékek legfontosabb funkcióit -- csakhogy ezt egyértelműen mérnökök tervezték, ami egy konzol esetében, a világ vezető szoftverfejlesztőjével a rivális oldalon nem bizonyult a legjobb döntésnek. Hihetetlen, de a PS3-mal eljutott oda a konzolvilág, hogy PC-sebb legyen a PC-nél is. Az egyenként, egymás után letöltendő patchek, a még a próbaverziókra is ráhúzott, döglassú telepítési folyamat, a háttérben való letöltés és hibajavítás lehetőségének hiánya (amit csak évekkel később sikerült megoldani) mind-mind olyan bosszantó dolog, amit szinte egyetlen tollvonással meg lehetett volna oldani, de valamiért a Sonynak nem sikerült.

A csúf

Tömeges hardverhalál

Nincs olyan gépezet a világon, ami ne romolna el, különösen, ha valami teljesen új találmányról van szó, ám arra senki sem készülhetett fel, amit az Xbox 360 és a PlayStation 3 vásárlása jelentett. A legjobb szó rá a zsákbamacska: az ember nem tudhatta, hogy amit vesz, az működik-e, és ha igen, akkor meddig. Habár az első generációs PS3-ak zöme is elhalálozott, de a hibaráta az Xbox 360-nál tetőzött, ahol éveken át nem volt olyan masina, amit ne kellett volna minimum egyszer a szervizbe küldeni. A rosszul kialakított belső hűtésre visszavezethető problémára csak egy több mint egymilliárdos kiadás és egy komplett újratervezés segítségével sikerült megoldást találni, ami minden idők legdurvább presztízsveszteségét is magával hozta. Reméljük, hogy soha többé nem lesz még egy ilyen hanyagul megtervezett hardver.

És szerintetek mik voltak a legjobb és legrosszabb dolgok a generációban? Egyetértetek velünk, vagy kihagytunk ezt-azt? Osszátok meg velünk véleményeteket a kommentek között!