A Project CARS 2015 májusában jelent meg, így elég meglepő volt, hogy a Slightly Mad Studios júniusban már be is jelentette a folytatást, ami idén szeptember 22-én megérkezik a boltok polcaira. Ezután az ember jogosan aggódik, hogy a rohamtempó esetleg a minőség rovására megy. Pláne annak tükrében, hogy az eredeti programban akadt néhány bosszantó hiba, az MI sem volt éppen tip-top, a kampány meg, nos… Tulajdonképpen egymás mellé pakolt pályák halmaza volt.
A folytatásra persze kaptunk ezer és egy ígéretet, például a Slightly Mad legutóbb pont a kampányról értekezett, s bár az elmondottak – és a tapasztaltak – alapján történetet ezúttal se várjunk, azért akad itt egy-két olyan plusz, ami szórakoztatóbbá teheti majd a karriert. De erről kicsit később, most inkább lássuk, hogy az ígéretek közül mit válthat be a Project CARS 2, merthogy a hétvégén lehetőségünk volt vele száguldozni néhány kört.
Másodpercek alatt 100-on
Ha valamire nem lehetett panaszunk a Project CARS-nál, az a szimuláció, és erre itt sem lehet egy rossz szavunk sem. Bár a játékot nem ajánlanám olyanoknak, akik kezdők az autóversenyzős szimulátorok terén, nem feltétlen kell hard core játékosnak lenni, mert a Project CARS 2 remekül skálázható a szimulátor és az arcade jelleg között.
Félreértés ne essék, még ha kikapcsoljuk az üzemanyag fogyasztást és a manuális Pit Stopot, bekapcsoljuk a fék- és kormányasszisztenst, s minden további segítséget rányomunk a játékmenetre (van belőlük bőséggel), akkor sem lesz annyira arcade a játék, mint egy Need for Speed, nem fogunk 120-szal bevenni egy hajtűkanyart, de a kevésbé rutinos játékosoknak sokat segíthetnek. Bár ezekkel tapasztalatom alapján jobb nem élni, mert például én csak egy rövidke próbát tettem a kormányrásegítővel, és máris megritkítottam a hajamat, mivel a kocsi már nem úgy reagál, ahogy azt várná az ember.
A Project CARS 2 sokkal-sokkal jobb élmény, ha a teljes szimulációs repertoárját élvezhetjük. Lehetséges, hogy ezesetben több versenykört is elbukunk, de éppen ezért érdemes a Private Testing vagy a Custom Race keretében gyakorolni. És persze az sem árt, ha van otthon az embernek egy jó kormánya, mert billentyűzetről elég nagy merészség a kocsik vezetése, és kontrollerről sem az igazi. Persze a rutin itt is sokat számít, és azért aggodalomra sincs ok, a játék még kormány nélkül is kezes.
Maguk a versenyek is ezer féle módon állíthatók; versenystílus, körök száma, az ellenfelek MI-je, a napszak, az évszak, az időjárás, minden kényünk-kedvünk szerint testre szabható. Viszont itt megjegyezném, hogy szerintem az MI nem igazán javult, a taktikája még mindig inkább az agresszivitásról szól, ami néha elég bosszantó tud lenni. Például, amikor szabályosan kilök a pályáról. Komolyan, az MI legnehezebb fokozatra állítva ön- és közveszélyes.
Ezekkel a beállításokkal amúgy érdemes játszani, hiszen a különböző időjárás és napszak szintén hat a vezetés élményére. Egy alkalommal például kipróbáltam, milyen éjszaka, hóviharban versenyezni. Nos… Szegény Audim már az első kanyarban elszállt, mint a győzelmi zászló.
Apropó, a kocsik amortizációja is teljesen opcionális. Beállítható, hogy reális legyen, ez viszont azt jelenti, hogy durvább ütközések után a versenynek azonnal vége szakad. Illetve kikapcsolható, vagy van még egy lehetőség, aminek hála csak látványban mutatkozik meg a sérülés, de magára a kocsira nem hat.
Egy karrier kezdete
Essen pár szó kicsit a karrierről, bár azzal viszonylag keveset foglalkoztam, egyetlen okból: mókásabb volt a Custom Race-szel játszadozni. Ennek egyik oka az, amit már fent ecseteltem, a karrier mód nem sokat változott az első Project CARS óta. Az alapok pöcre ugyanazok, inkább csak kibővítették a lehetőségeket. Továbbra is megszabhatjuk, hogy kezdőként vagy már haladóként lépünk be az autóversenyek világába, csak a lehetőségeink most 29 autósport típust fednek le 5 egyedi kategóriában, több mint 6 osztályban.
Karrierünk során itt is az egyetlen cél, hogy eljussunk a legendás versenyzők közé – ha a kezdet kezdetével kezdünk, akkor természetesen addig még hosszabb az út, hiszem teszem azt a Ginetta Juniorstól el kell jutnunk az IndyCarig. Ráadásul eme életcélból hét is akad, viszont valódi jutalom továbbra sincs. Bár be lehet zsebelni különböző trófeákat és elismeréseket, továbbá előrehaladásunk során elérhetővé válnak a különféle autógyártók gépcsodái – ez teheti élvezetsebbé az elődjéhez képet –, de pénz vagy skill alapú tuninglehetőség itt sincs. Szóval, akit nem elégített ki a Project CARS kampánya, valószínűleg a második részben sem fogja megtalálni a maga számításait.
A motorház alatt
Nem fogok részletes technikai elemzést végezni, inkább csak a tapasztalataimat összegezném annyival, hogy a Project CARS 2 egy gyönyörű és egész jól optimalizált játék már most. Jelenlegi konfigurációmon (i5 3100 GHz, GTX1050 Ti 4 GB, 16 GB RAM) ultrabeállítások mellett is fps esés nélkül futott, akármennyi autó száguldozott körülöttem, akármilyen volt az időjárás, a napszak.
Hangok terén sincs ok a panaszra, a motorok jó izmosan, dinamikusan dübörögnek, ahogy az kell. Rég fordult elő velem, hogy lejjebb csavartam a hangerőt, mert már zavart a hangzavar. Szerencsére a rádió sem süket, az ember folyamatosan kapja az instrukciókat. Szóval fülhallgatóval vagy egy jó hangrendszerrel igencsak hangzatos élményben lehet részünk.
Jó lesz ez
Bár a játék jelenleg még nincs kész, sok funkció nem volt kipróbálható, de egyelőre azt kell mondjam, akinek tetszett az első rész, annak a Project CARS 2 is fog. Főleg azért, mert így első látásra az előző epizód továbbgondolt, kiegészített változatának tűnik. Újítást nem igazán találtam benne, mármint olyan tényleges, játékmenetbeli újítást, amit egy folytatásról elvárnánk. Inkább csak tartalmasabb lett, kiforrottabb, jobb és szebb. És valószínűleg ez lesz vele a legnagyobb baj, ha szeptember 22-én megjelenik, ami azért nem nagy tragédia.
