Ben már sok kocsmai verekedésben részt vett, de meg sem közelítette egy börtön bunyó hevét. Miután Nicholas beavatta a többieket tervükbe, elszabadult a pokol. Az „A” szárny rabjai (nem meglepően) rohadtul nem örültek, hogy fizetniük kelljen a telefonálásért, márpedig Neil és Nicholas még mindig nem heverték ki sérelmeiket a legelső verekedés óta. Ben sem, de ő sem nem hangoztatta, sem nem mutatta ki. Az igazat megvallva kicsit szégyellte magát, hogy egyből az összes fülkére ráhajtott, nem akart osztozni rajta, és nem akarta sebzett büszkeségével igazolni, mint egy forrófejű tinédzser.
A két szárny rabjai állandóan összeverekedtek. Ben nem tudott lezuhanyozni anélkül, hogy bele ne keveredett volna egy csetepatéba. Ilyenkor mindig Neilt védte, mert a gáncsos módszere miatt állandóan őt akarták először kómába csapni, de Ben ezt nem hagyta. Egy reggel eldurvult a helyzet, négy ellen küzdöttek ketten, és nem állt jól a szénájuk. Ben fogát csikorgatva viselte el a törzsére mért csapásokat, miközben jobb egyeneseket igyekezett bevinni a dagadék fejére, ami már totál lila volt, de még mindig állt. Ugyanaz az a szemétláda volt, aki betonra küldte és Ben már csak slussz poénból püfölte az arcát, mert jó kedvre derítette, ahogy hullámzott a háj a fején. Valami elsuhant a feje mellett és kiderült, hogy Neil volt az, kezében egy leszakított zuhanyrózsával. Rávetette magát és ledöntötte lábáról, magasba emelte a tárgyat, hogy lecsapjon, de Ben az utolsó pillanatban nagyot taszított rajta és elvétette. Neil szikrákat szórt tekintetével, de még mielőtt jobban elfajult volna a verekedés. tíz őr rontott be a zuhanyzóba és tett rendet. Ben meg sem próbált ellenkezni, amikor megbilincselték és a cellájába taszigálták.
- Francért kell állandóan verekedni? – Morogta a nagydarab a balján.
- Ja, azt hittem a fogházasok nyugodtan ülnök a seggükön. – Panaszkodott a másik, Bent ráncigálva.
- Látod, pont ezért kértem az áthelyezésem ide, de nem…
Bedobták a cellájába és rázárták az ajtót. Amint Neil is a helyére került szemben, azonnal nekiesett.
- Mi a halálért rúgtál le a dagadékról?
- Mert ha beszakítod a koponyáját azzal csak plusz tíz évet kapsz! – Kiabált vissza Ben. Nicholast penderítették be az őrök, majd szúrós tekintettel végig mérték a rabokat, és leléptek.
- Jól hallom, Ben betojt? – Kérdezte a hacker.
- Ja!
Ben szemét forgatva horkantott és lehuppant priccsére. Türelmetlenül dobolt lábával, míg a többiek kicikizték és rajta gúnyolódtak. Tényleg kezdtek úgy viselkedni, mint a dedósok, gondolta csalódottan. Ez az egész fogház kezdett egy 18+os nyári táborhoz hasonlítani. Miután kiröhögték magukat, Ben átvette a szót.
- Befejeztétek? Király. – Várt egy kicsit, mire mindenki ráfigyelt. – Agyalással nem megyünk semmire. Nem vagyunk sem gengszterek, sem nagykutyák. – Nicholas szemébe fúrta tekintetét. – Szóval meg se próbáljunk úgy csinálni!
- Akkor mi legyen, ha? Van jobb ötleted? – Kérdezte kihívóan a hacker.
- Ja. És majd meglátjátok.
- Mi? Nem mondod le nekünk? – Kapta fel fejét Neil.
- Nem. – Felelte sötéten Ben. – Én megbíztam a ti módszeretekben, nem jött be. Most rajtatok a sor.
Miután lejárt a büntetés, Ben az „A” szárnyasok asztalához ment aznap vacsoraidőben. Páran már ropogtatták az öklüket, de a középen ülő kopasz, golyófejű rab leintette őket. Kevin Heart, államuk dicsőséges kormányzójának bal keze, aki azért volt, hogy elvigye a korrupciós balhékat, és végül is, tényleg rács mögött ült, a kormányzó pedig a mahagóni asztalánál, szóval Kevin elsőrangú hivatalnoknak számított. Hat hónap alatt egy ilyen kis börtönben hamar megismeri a rab társait. Három őr járőrözött az asztalok mentén, szóval Ben nem igazán tartott tőlük. A fickó intett, és leült vele szemben.
- Van egy ajánlatom. – Vágott bele a közepébe.
- Nem jött be a keménykedés és most alkut akartok? – A kopasz vadul beledöfött csirkéjébe és a képébe csámcsogott. – Bekaphatjátok.
Bennek már a szeme se rezdült. Fél éve ült dutyiban, és kezdett immunissá válni az effajta keménykedésekre. Pláne amikor tökéletesen tisztában volt vele, hogy a bohóchal próbálta kiadni magát a nagy fehér cápának.
- Ti sem nyertek a bunyókban, szóval tök feleslegesen gyepáljuk egymást. – Vonta meg a vállát.
- Ti kezdtétek.
- És ha mi nem kezdtük volna, akkor ti.
- Ja. – Keserűen vigyorgott. – Két fülke húsz embernek…
Kevin most először nézett a szemébe és hosszú ideig méregette Bent, aki fapofával bámult vissza. Végül a golyófejű megtörölte száját és intett. Ben vette az adást.
- Tiétek mindkét telefonfülke. Sőt, a többi is, amit még beszerelnek.
A rabok összenéztek körülöttük, és úgy pislogtak, mintha rosszul hallották volna. Komplett idiótaként néztek rá, kivéve Kevint. Nem, Kevin elég sokat dolgozott a kormányhivatalokban ahhoz, hogy ne érezze meg a csapdát. Gyanakodva vonta össze szemöldökét.
- Cserébe?
- Alkohol. – Ben közelebb hajolt és lejjebb vette hangját. – Mi szerezzük be és áruljuk a likőrt.
- Az csempészáru. – Vakargatta állát Kevin. – Nagyobbat kaszálnátok.
- De nagyobb is a rizikó, míg a fülkékben nulla.
Ben hagyott pár perc gondolkodásidőt, aztán magabiztosan kezet nyújtott.
- Megegyeztünk?
Kevin szúrós tekintettel nézte, majd morogva elfogadta és megrázta jobbját.
- Meg. De ajánlom, hogy sokat telefonáljatok.
