Ha hihetünk a legfrissebb híreszteléseknek, akkor a Ubisoft napokon belül le fogja leplezni a következő Prince of Persia-játékot, ennek tükrében pedig cseppet sem meglepő, hogy a vállalat éppen ezt a nagy múltú – a harmincadik születésnapját nemrég ünneplő – franchise-t választotta következő VR szabadulószobája alapjául, hiszen alkotói így még jobban meglovagolhatják a várt bejelentést. Na, de várjunk csak! Ubisoft? VR szabadulószoba? Bizony: a francia kiadóóriás egy ideje már ezen a területen is próbálkozik, méghozzá nem is sikertelenül, hiszen az Assassin's Creed világában játszódó Escape the Lost Pyramid, illetve Beyond Medusa's Gate játékokkal korábban már tettek két sikeres próbálkozást ebben a műfajban. Most pedig itt van legújabb dobásuk, a Prince of Persia: The Dagger of Time, melyet a Démonblokk csapatának hála elsők között próbálhattunk ki Magyarországon.
Mivel senki számára sem szeretnénk elrontani az élményt, ezért beszámolónkban természetesen nem fogunk spoilerezni, kizárólag általános benyomásokról olvashattok.
A The Dagger of Time ugyanabban az univerzumban játszódik, mint a The Sands of Time-trilógia, de mivel nem közvetlen folytatása annak, ezért az alaphelyzet megértéséhez szerencsére sem szükséges a korábbi játékok ismerete, így bárki nyugodtan fejest ugorhat kalandba. A történet az idő császárnője, Kaileena körül forog, aki az Idő Erődítményébe repíti a játékosokat, hogy azok megállítsák a gonosz Nagyvezírt. A Homokórát tartalmazó kamra eléréséhez azonban szükség lesz egy különleges segítségre is, ami nem más, mint a trilógia ikonikus kelléke, az Idő Tőre – ez fog segíteni bennünket abban, hogy átverekedjük magunkat az akadályokon.
A próbakörre egy olyan csapattal érkeztem, akikkel már meglehetősen tapasztaltnak számítunk a hagyományos szabadulószobák világában, a legfőbb kétely pedig az volt bennünk, hogy egy ilyesfajta VR-játék vajon mennyire képes versenyre kelni a valódi „escape room élménnyel”, ahol tényleg mindent a kezünkbe vehetünk és tényleges interakcióba léphetünk egymással. Nos, a jó hír az, hogy félelmeink meglehetősen hamar szertefoszlottak, a rövid bevezetőt követően ugyanis (ahol mindenki megtanulhatta a HTC Vive kütyük használatát, illetve tetszés szerint kiválaszthatta és felöltöztethette karakterét) rögtön egy tipikus szabadulószobás szituációban találtuk magunkat, ahol egymástól elzárva, de mégis összedolgozva és folyamatosan kommunikálva kellett rájönnünk a továbbjutás módjára. Ez a fajta kooperáció aztán a végigjátszás folyamán egyre hangsúlyosabbá és összetettebbé válik, ahogy az egyes szereplők különleges varázstárgyakra tesznek szert, melyek közül a legfontosabb természetesen az Idő Tőre, amivel megállítani, illetve vissza- és előrepörgetni lehet az időt. Hogy pontosan milyen helyzetekben, az persze már rátok vár, hogy felfedezzétek...
Gyorsan repült az idő a virtuális térben, amiben már csak azért sem volt nehéz elmerülni, mert a látványon és a hangzáson valóban érződött, hogy egy rendkívül színvonalas játékról van szó. A helyszínek nemcsak varázslatosak (szó szerint), hanem kifejezetten monumentálisak is, ami az immerziót és a hangulatot egyaránt növelte, de még olyan apróságokra is odafigyeltek, mint például a karakterek szájának mozgása, amikor egymáshoz beszélünk. Természetesen a szereplők karja is folyamatos összhangban van a miénkkel, így tényleg megvan az az érzés, hogy hús-vér emberekkel vagyunk összezárva. A teljesen térbeli hang pedig szintén nagyot dob az élményen, arról nem is beszélve, hogy a tájékozódást is jelentősen megkönnyíti, így mire végigértünk a szobák során (valamivel több, mint egy óra alatt), elég egyértelmű volt a konklúzió: nem is tévedhettünk volna nagyobbat, már ami a kezdeti félelmünket illeti.
Hogy más-e, mint egy hagyományos szabadulószoba? Ez nem kérdés, hiszen igazából egy kooperatív videojátékról van szó, ami koncepcióját tekintve az escape room műfaj sajátosságaira épít – visszatérve ezzel tulajdonképpen a gaming gyökerekhez. Maga az élmény viszont abszolút hozza azt, amit egy valódi szabadulószoba nyújtani képes, miközben olyan helyszíneken oldunk meg olyan feladványokat, ami élőben természetesen elképzelhetetlen lenne. Az már csak hab a tortán, hogy akár 2, akár 3, akár 4 fővel érkezünk, a The Dagger of Time mindig a létszámhoz igazodva alakítja a szerepeket és a feladatokat, így amíg egy hagyományos szabadulószobában gyakran érezhetjük úgy, hogy a csapat egyik fele csak vár a többiekre, addig itt szinte mindig van mindenki számára tennivaló. És hát tulajdonképpen ez, vagyis a csapatmunka volna ennek a műfajnak a lényege, így zárszóként elmondhatjuk, hogy a Prince of Persia ezen különleges feldolgozása nemcsak élményként bizonyult emlékezetesnek, hanem szabadulószobaként is jelesre vizsgázott, így bátran tudjuk ajánlani mindenkinek, aki érdeklődik akár a téma, akár a műfaj iránt.
Ha ti is szeretnétek kipróbálni a Perzsia Hercege – Az Idő Tőre szabadulószobát, akkor toborozzatok csapatot, látogassatok el a Démonblokk oldalára és foglaljatok időpontot!
