- A 3D Realms dolgozott egy Alien-játékon
- Ebben a Hadley’s Hope-on vívhattunk volna meg az idegenekkel
- Online kooperatív játéknak készült
- Egy játékos az alienek hordáját, a többi tengerészgyalogosokat irányíthatott volna
Nem is annyira régen két olyan, az Alien-univerzumban játszódó játékról kaptunk hírt, amik valószínűleg már sosem fognak megvalósulni, hála annak, hogy a Disney felvásárolta a 20th Century Foxot. Az egyiken Cliff Bleszinski és csapata, a Boss Key Productions dolgozott, ebben az Aliens-ben megismert kislány, Nyuszi (avagy Newt) bőrébe bújhattunk volna.
A másik a 3D Realms falai között készült, vagy legalábbis tervezés fázisban volt. Ez egy aszimmetrikus, kooperatív játék lett volna, ami szintén A bolygó neve: Halálra alapozott, a helyszínül ugyanis az LV-426 Acheron és az ott létesített telep, a Hadley’s Hope szolgált volna. Most erről tudhattunk meg többet, hála a stúdió alelnökének, Frederik Schreibernek, aki rálelt néhány jegyzetre a számítógépén.
Eszerint az Aliens: Hadleys Hope-ban a gyarmatügyi tengerészgyalogság vagy xenomorph-ok oldalán vághattunk volna neki a játéknak. A gyarmatügyi katonaság egysége egyedi képességekkel bíró gyalogosokból épült fel, és a játék első szakaszában (The Drop) két feladat teljesítése állt előttük. Az első: bejutni Hadley’s Hope-ba. Ezt a mérnök és az android osztály segedelmével érhették el, a tervek szerint ők hekkelhették volna meg a főkaput. A második feladat az energiaellátás helyreállítása volt, aminek sikeres végrehajtása után berendezkedhettek volna a telep vezérlőközpontjában.
A második szakaszban (The Planning) az egész csapat szavazhatott volna a Hadnagy és Tizedes osztályok által kiválasztott küldetésekre, bár e két katonatípus szavazata többet ért, mint más osztályoké. A feladatok megoszlottak a telep hatékony védelme és a királynő gyorsabb elpusztítását segítő küldetések között. Például lett volna egy olyan, aminek a neve „Activate the Transmitter” volt. Ebben egy androidnak vagy egy mérnöknek a távoli adót kellett aktiválnia, ami egyrészt felgyorsította volna a leszállóhajó (drop ship) érkezését, másrészt nagyobb területet fedett volna le a radar, így a xenomorph-okat sokkal korábban ki lehetett szúrni.
Egy másik küldetésre példa a „Locate and save remaining Colonists”. Ebben a még életben lévő telepeseket (NPC-ket) kellett volna evakuálni, ezzel megvonva a xenóktól az értékes gazdatesteket, lecsökkentve támadóerejüket.
Értelemszerűen nem tudtunk volna mindent megoldani, még akkor sem, ha tökéletes csapatmunkát végzünk. Az idő és természetesen a xenomorph-ok ellenünk dolgoztak volna, de hatékony tervezéssel (a csapat szétosztása, megfelelő emberek elküldése a megfelelő helyre) és prioritásokkal elérhettük volna a fő célt, azaz a királynő elpusztítása.
A harmadik szakasz a beszédes Attack/Defend nevet kapta, ebben a szakaszban a bázis megvédése és a királynővel való leszámolás került volna fókuszba. A védelmet sokféleképpen kieszközölhettük: a mérnökök és az őrmesterek megerősíthették volna a kritikus ajtókat. A tengerészgyalogosok, az androidok, valamint újfent a mérnökök automata őrszem fegyvereket is telepíthettek, míg a Newt osztály tagjai távoli felderítésre mehettek volna, anélkül, hogy az alienek meglátnák őket. Ha sikerült megvédeni a bázisunkat, akkor jött a negyedik, End Game szakasz.
Ekkor a feladatunk a fészek (The Hive) és a királynő megtalálása lett volna. Ehhez használhattuk saját lokátorokat vagy küldetések során aktiválhattuk volna a bázis lokátor rendszerét. Ha sikerül meglelni a fészket, akkor már csak el kellett jutni oda, ezt megtehettük volna óvatos lopakodással vagy minden tűzerőt bevetve. Itt aktiválhattuk az önmegsemmisítést (a királynőt csak így nyúvaszthattuk volna meg), és eztán már csak a leszállóhajóhoz kellett volna eljutni – ami gyorsabban jött, ha elvégeztük az említett „Activate the Transmitter” küldetést –, mielőtt a telep szétrobban a lábunk alatt vagy az elszabadult királynő bedarál minket.
És milyen szerep jutott az idegen szörnyetegeknek? Nos, a xenomorph-okat egy ember irányította volna, egyszerre egy egységet, ám az egységek között valós időben tudott volna váltani, és olyan parancsokkal kommandírozhatta a lényeket, mint „kövess”, „védd”, „maradj”.
A játékot egy arctámadóként kezdhettük tervek szerint, első feladatunk a tojásból való kibújás lett. Ezt követően ízeltlábú seregünkkel le kellett vadásznunk a telepeseket – amiket ugye ebben a szakaszban a tengerészgyalogosok már bőszen mentegethettek, korlátozva hadseregünk méretét.
Az alienek akkor érték volna el a The Planning szakaszt, ha megszületik az első kifejlett xenomoprh. Innentől kezdve a játékosnak felderítőket kellett volna szétküldenie Hadlay’s Hope-on kívül és belül, megtalálnia a katonákat és természetesen a központjukba vezető gyengepontokat és titkos átjárókat. Ezek lehettek könnyen áttörhető barikádok vagy masszív, a támadásnak ellenálló ipari ajtók. De minden gyengepontot áttörhettünk volna idővel – amit ugye a katonák kihasználhattak a védekezésre.
Az arctámadókat is használhattuk volna, ezek ugyanis át tudnak slisszolni a védelmen, hála fürgeségüknek és viszonylag kicsi méretüknek.
A támadás és védekezés, ami egyben az idegenek számára az első végjáték szakasz is, akkor indult volna, ha xenomorph állományunk eléri a kritikus tömeget. Ekkor a gyengepontok, titkos átjárók vagy a vonalak mögé küldött arctámadók segítségével lecsaphattunk volna a katonákra. A győzelemhez vezető cél természetesen az összes baka megölése vagy begubózása, lehetőleg a xenók elvesztése nélkül.
Mint írtam, a katonákat nem csak megölni lehetett, de elvonszolni is (plusz pontért). Ha a fészekben begubózzuk őket, akkor erősebb és gyorsabb xenókat kaphattunk, illetve egy második esélyt, amennyiben a központ ellen küldött xenóink mind elpusztultak. A tengerészgyalogos viszont elkövethetett volna öngyilkosságot egy gránáttal.
Az idegeneknek második végjátéka az, ha a tengerészek eljutnak a fészekig vagy megölik az összes harcost. Ekkor a játékos átveszi az irányítást a királynő felett, amit ugye csak a Hadley’s Hope felrobbantásával lehet megölni, ráadásul bitang erős, szóval simán letarolhatja a mentőhajó felé igyekvő katonákat. Ha ezt sikerül összehozni, akkor a mérkőzés döntetlennel zárult volna.
Nos, így nézett volna ki az Aliens: Hadley’s Hope a tervezési fázisban összeállított leírás alapján. Az elgondolás papíron egész érdekes. Hogy aztán a megvalósítás hogyan festett volna, az jó kérdés, ezt valószínűleg már sosem tudjuk meg.
