Mi történik akkor, ha egy európai fejlesztőcsapat irigyli el a japánoktól a mindenki által körülrajongott Dark Souls formuláját? Költői kérdésünkre körülbelül a Lords of the Fallen lesz a válasz, amely kíméletlen kalandokat és sok-sok játékórát tartogat a Guru olvasóinak.

Kedves olvasónk, az idei év egyik legvaskosabb és egyben legfajsúlyosabb Guru-játékát tudhatod magadénak! A Lords of the Fallen egy olyan műfajba merészkedik, amelyhez csak kevesen mertek eddig hozzányúlni. A FromSoftware által meghonosított akció-szerepjátékos stílus (a Souls-játékok szűkebben értelmezett zsánere) ugyanis olyan sziklaszilárd alapokat igényel, ahol a játékos a kivételes nehézség ellenére sem érzi igazságtalannak vagy kidolgozatlannak az összetevők és a játékmechanika összhangzatát. Nos, a Lords of the Fallen a fentebbi sorokban taglalt feltételeket „Souls-kívülállóként” is teljesíti. Az európai fejlesztőktől fogant program viszont nemcsak szolgai módon másolja a referencia legfontosabb sarokpontjait, de több ponton is képes arra, hogy egyedi ízekkel bolondítsa meg a főként keményvonalas játékosoknak szánt formulát.

RÉGES RÉGEN, EGY MESSZI-MESSZI KIRÁLYSÁGBAN…

A sztori klasszikus fantasy-alapfelállásra épít, ahol egy antihős irányítása lesz a feladatunk. Harkyn nem éppen egy pozitív figura, arcára égett bűneit pedig csak egyféleképp oldhatja fel: meg kell akadályoznia egy ősi istenség csatlósainak földi invázióját. A Rhogarok támadása mögött különös rejtély lapul, amely a démoni Adyr újbóli eljövetelét is előrevetíti. Hősünknek az emberek és a Rhogarok világát is megjárva le kell számolnia a Lordokkal, valamint kisebb-nagyobb fordulatokon keresztülküzdve magát pontot kell tenni a dimenziókon átívelő gonosz ármánykodásainak végére.

Mint a fentiekből kiderülhet, a Lords of the Fallen nem újítja meg a fantasy történetek egyetemes históriáját, ám a Souls-játékoktól vastagabb, vagyis inkább érthetőbben vázolt sztori így is kellő izgalmakat és motivációt szolgáltat ahhoz, hogy a jellegzetes játékmeneten végigverekedjük magunkat. Találkozunk majd klasszikus értelemben vett NPC-kkel is a kaland során, akik némi lélekkel (hehe) és mellékszálak lehetőségével töltik meg a kietlen tájakat. Valamint ott vannak a szörnyetegek is, akik ellen fel kell majd húznunk azt a bizonyos Gauntletet. Harcolni rengeteget fogunk, a játék pedig vastagon alapoz a közelharci lehetőségekre és a mágiára. Így nemcsak az erőnkre és az egekig fokozott statisztikáinkra lesz szükség, hanem a reflexeinkre és a taktikai érzékünkre is.

MÉSZÁRSZÉK, NEM CSAK PROFIKNAK

Ha valaki nem volna tisztában a Souls-programok lényegi részével, akkor kedvükért gyorsan fussuk át, hogy mire is megy ki a játék. Hősünkkel a szép fokozatosan felderíthető, összeköttetésben lévő pályarészek között úgy kell majd keresztülhaladni, hogy közben a mindenfelé tipegő-topogó rondaságok húzzák a rövidebbet. Ez gyakran nem egyszerű feladat, ugyanis a szimplább ellenfelek is hamar képesek az életpontjainkat a béka valaga alá pofozni. Ezért hasznos a védekező-blokkoló mozdulatunk, és az oldalra gurulás. Egy apró szépséghibája a dolognak, hogy karakterünk mindentől fárad, ha pedig elfogyott az állóképesség, akkor sem csapkodni, sem kitérni nem tudunk a támadások elől. A Lords of the Fallen mindezt azzal fejeli meg, hogy Harkyn különböző kasztok és varázsiskolák közül választhat a kezdéskor – ezzel pedig külön szemléletet és taktikai megfontolást igényel minden frissen indított karakter. A tempó egyébként meglepően lassúnak tűnhet a Souls-játékok ismeretében. A kihívás azonban ezzel együtt egy picikét enyhébb, már ami a mobokkal teleszórt pályákat illeti. A főnökök kellően izzasztóak, még akkor is, ha az ember kiismeri a mozgáskultúrájukat. Az LotF legfontosabb jutalmazó eszköze amúgy (a ládikókból összelootolt cuccok mellett) a tapasztalati pont lesz, amit a checkpointoknál költhetünk saját fejlesztésünkre. Ám a jutalmazás mellé némi rizikót is bevállalhatunk. Minél több XP van nálunk, annál nagyobb lesz a szorzó, ami az ellenfelek utáni XP jussunkat módosítja. Ha viszont a pályán elhullunk, csak ideig-óráig tudjuk (újraéledés után) felvenni az elhullott XP-t. A terepen maradt loot értéke ugyanis az idő elteltével fokozatosan csökken, így a taktikánk részévé kell tenni azt is, merre és hogyan pottyantjuk el hullánkat, ha már tarthatatlan a túlélésért folytatott küzdelem.

KITARTÁS GYEREKEK!

Egy megszívlelendő jó tanáccsal szeretnénk ezen a ponton szolgálni minden Souls-szűz olvasónknak: ha soha nem játszottál még a stílus nagyágyúival, fontos, hogy ne add fel a küzdelmet! Már mindjárt az első főnök képes lehet megakasztani az embert, de olyan szinten, hogy zöldfülű tapasztalatlanságunkkal gyakorlatilag fel sem fogjuk majd, hogy merre van a támadási lehetőség, vagy mikor hagy nekünk elegendő rést az ellenfél, hogy precízen ütemezett csapásunkkal lejjebb tudjuk szalámizni az életerejét. A Lords of the Fallenben is kulcsszerepe van a védekezésnek, a gurulásnak, az időzített mozdulatoknak, a csapások magasságának, irányának, az ellenfél távolságának… Ráadásul sokszor kell támadnunk, mivel jellemzően csak aprókat tudunk kiharapni a párbaj-ellenfél életerejéből. Körülbelül ezekből a paraméterekből rakhatjuk össze a defenzív játékunkat, és persze a támadásokat is, amiket tökélyre fejlesztve HIBÁTLANUL is leverhetjük az addig érinthetetlennek tűnő ellenfeleket. Szóval egy a lényeg: ne adjátok fel! A sikert kísérő öröm garantált, és sokszor többet ér, mint a felderítés bája, vagy az innen-onnan összeszedett loot világi izgalma.

HULL A PELYHES VÖRÖS HÓ

Habár a Lords of the Fallen a megjelenésekor meglehetősen hányattatott állapotban látott napvilágot, a jelenlegi steames verzió eléggé ki lett pofozva, már ami a bugokat és a teljesítményt illeti. Egy 2016-ban közepesnek számító gépen is vígan elszalad a motor. A program nem forgatja fel látványával az aktuális piaci megoldásokat, viszont a mai napig képes olyan helyszínek prezentálására, amelyek technikailag és a hangulatukban is megkapó, maradandó élményt nyújtanak a játékosnak. A művészeti dizájn hűvös-fagyos atmoszférája erős alapokat ad a sötét-fantasy műfajnak, viszont az ellenfelek kinézetében és a terepek kidolgozottságában elég sok ismerős hivatkozás visszaköszön (azonban a fegyverek és páncélok kialakítását látva egyből elégedetten csettinthetünk). Ennek köszönhetően bátor kijelentés lenne újszerűnek, vagy eredetinek nevezni a játék vizuális nyelvezetét. Sebaj, az európai fantázia és a japán alapok keveredése miatt a Lords of the Fallen így is rendelkezik némi egészséges művészeti öntudattal, a színskála ügyes alkalmazása pedig tovább fokozza az összkép hatásos mivoltát.

Harkyn, legyen elég most ennyi útravalóul! Neked, kedves olvasó pedig kívánjuk, hogy sikerüljön hamar ráérezni a játék ízére, és ha még nem játszottál a stílus keresztapjával, akkor itt a lehetőség, hogy egy picit könnyedebb és (szó szerint) színesebb oldaláról ismerkedj meg a zsánerrel. Kitartást a küzdelmekhez – garantáljuk, hogy jutalmad az út végén nem marad el!

KÓDBEVÁLTÁS

A tartalomjegyzéknél lévő matricán található matricára nyomtatott kódsorokat nem a Steamen kell felhasználni, hanem a PC Guru Online kódbeváltó oldalán. Ehhez mindössze egy ingyenes regisztrációra van szükség, majd a belépést követően el kell navigálni a kódbeváltás oldalra, ott be kell ütni matricán található kódot, az eredmény pedig egy Steam-kód lesz, amit már beválthattok a Valve áruházában.

A matricán található kódot csak egyszer lehet felhasználni, de összesen tízszer lehet megpróbálni a beváltást, így ha elgépelsz egy karaktert, akkor sem kell félned, nem fog eltűnni a teljes játékod. Ha mind a tíz alkalommal hibás kódot adsz meg, a rendszer 24 órára letiltja a kódbeváltás funkciót, úgyhogy csak óvatosan! Ha problémát okozna a kódbeváltás, olvasd el a Kódbeváltás tudástárunkat a PC Guru Online-on!

 A DECEMBERI PC GURU DECEMBER 8-TÓL KAPHATÓ

AZ ÚJSÁGOSOKNÁL ÉS A HIPERMARKETEKBEN.

PC GURU 16/12