Overgrowth bemutató

Kicsit meglepődtem, bár nagy megtiszteltetés volt számomra, amikor a Wolfire Games egyik embere válaszolt levelemre. Így nem is csoda, hogy azonnal (oly felfokozott állapotban, mint a kisgyerekek karácsonykor) belevetettem magam készülő játékukba. Azonnal magamra is öltöttem Robbert, a nindzsanyúl irháját, kíváncsian várva, hogy milyen kalandok várnak rám Lugaru gyönyörű és vad világában.

„Nyuszi ül a fűben....”

A játék címét olvasva rutinos WoW-felhasználók talán egyből rávágnák, hogy a druidák egyik képessége. Nos, bárki könnyen eshet ezen hibába, még jómagam is, de jelen esetben nem erről van szó: a játékban ugyanis a 2005-ben, a Wolfire Games kezei közül kikerült Lugaru: The Rabbit's foot nevet viselő, kellő mennyiségű bundás jószággal és harcművészettel fűszerezett TPS-ének örökösét tisztelhetjük. Az indie (független) fejlesztők mindig is nehéz helyzetben voltak, és általában, ha nem is az áll-keresgélős grafikával, de kiváló humorukkal vagy elképesztő ötleteikkel mindig megtalálták a maguk célközönségét. Ebből természetesen a Wolfire Games sem kivétel, hiszen az innovatív harcrendszerrel megfűszerezett Lugaru, ami ötvözte a klasszikus külső nézetes akció/kaland játékokat a meglepően jól sikerült fizikával, rövid időn belül saját rajongói táborra tett szert. Az Overgrowth fejlesztői gárdája nem több, mint négy emberből állm és mindezek ellenére már most is hihetetlen dolgokat értek el a játék motorjával.

„A wonderful world...”

A játéknak, minthogy még „alfa-éveit” éli, majdhogynem hetente jön ki új változata, melyet a játék fórumáról csak azon kevés kiváltságosok tölthetnek le, akik tesztelik a játékot vagy már idő előtt az előrendelők táborát erősítik. Miután a kötelező köröket (letöltés, telepítés...) lefutottuk, azonnal indíthatjuk is a legújabb verziót. Ami elsőre határozottan szembetűnő az Overgrowth kellemes hátterén kívül, hogy korántsem a jól megszokott módon indul a játék. A jó öreg főmenü elment téli vakációra az Alpokba (de aggodalomra semmi ok, hiszen alfa-verzióról beszélünk), s egy egészen más látvány tárul szemünk elé. Első dolgunk, hogy választunk egyet a hét előre elkészített pálya közül, ekkor azonban meglepő módon nem csöppenünk az akció közepébe, hanem egy meglehetősen könnyen kezelhető pályaszerkesztő válik elérhetővé. Jól megszokott módon, a WASD billentyűkkel és egérrel szabadon navigálhatunk az FPS-ek szerelmesei számára jól ismert „spectator” módhoz hasonlóan, teljesen szabadon. Ami először letaglózza az embert, az az elképesztő grafikai fejlődés a Lugaru óta. Ahogy szokták mondani, teljes a „next-gen” érzés: kiváló textúrák, elképesztő lens flare effektek (a nap sugarainak hatása) és szinte valóságos bump mapping (a felületek érdességének, egyenetlenségének érzete) jellemzi. Jelen állapotában a grafikus motort legjobban talán a Mount&Blade HD-változataként jellemezhetnénk. Valójában teljesen egyedi erőműről van szó, amit a semmiből építettek fel a készítők, még az említett pályaszerkesztő is jóval túlmutat funkcióin: scripteket, shadereket, árnyékokat és még sok mást lehet beállítani vagy készíteni vele. Gyakorlatilag megkapjuk a játék motorja felett az uralmat, és ki-ki kedve szerint szabadon garázdálkodhat benne. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy magát a játékélményt nem lehet tesztelni. Szabadon rakhatunk a pályára karaktereket, tárgyakat, és akár kedvünk szerint át is szabhatjuk a terepet, míg végül úgy érezzük, hogy elérkezett az igazság pillanata...

„A nyúlon túl!”

A Monty Python által híressé vált „vérnyúl” is szerepet kapott a tesztelésben -- természetesen átvitt értelemben, hiszen a srácok létrehoztak egy olyan tapsifülest, akinek külseje „vérből áll”, hogy így tudják tesztelni a létrehozott és később alkalmazott véreffekteket. De térjünk át a valódi szereplőkre! Mint fentebb említettem, a játékban jelenleg hét pálya és öt karakter közül választhatunk. A küzdelmek színteréül többek között egy sivatag, egy kihunyt vulkán krátere, de akár egy kellemes fenyves is szolgálhat; mindezek megfelelő terepet biztosítanak a tesztelésre, de természetesen kidolgozottságukon a szép grafika ellenére érződik, hogy még alfa/béta stádiumban van a játék. A karakterek között négy különféle nyúl és egy farkas kapott helyet. A nindzsanyulak, hála az egyedi fizikának, Neót megszégyenítő módon képesek a falakon futni, mászni és szaltózni, valamint Chuck Norrist bealázó rúgásokkal tudják ellenfelükkel elfogadtatni határozott érveiket. Az ordas ezzel szemben karmaival téríti jobb belátásra azt, aki útjában áll. Az MI (mesterséges intelligencia) még kezdetleges, de szépen fejlődik. Jelenlegi állapotában, ha ellenfelet lát, kíméletlenül nekirohan kamikaze módon és addig nem nyugszik, míg valaki a földön nem végzi. Természetesen később jóval több figura fog rendelkezésünkre állni, és az MI is kihasználja majd a karakterek adta lehetőségeket.

A legutóbbi alfa-verzióban újításnak számít még a később majd jelentős szerephez jutó különféle közelharci fegyverek használata. Kardok, tőrök és egyéb eszközök tárháza fog rendelkezésünkre állni, hogy rendet teremtsünk az állatvilágban. Bár még nem lehet alkalmazni őket, de az első fegyverek már bent vannak a játékban és alakíthatóak -- valószínűleg nemsokára már bevethetőek is lesznek.

„A bensőnkben rejtőző vadállat”

A program bár még messze van az üdvösségtől, kétségtelenül az egyik legérdekesebb ötletek egyikével bír a jelenlegi játékpiacon. Grafikája már most szemet gyönyörködtető, a harcok élvezetesek, és még korántsem a végleges állapotát mutatja mindannak, ami majd ránk vár. Sőt, a játék történetének előzményeibe még bepillantást is nyerhetünk a fejlesztők által készített képregényből. Ha ki szeretnéd próbálni, milyen megszemélyesíteni a benned rejlő vadat, ne habozz: irány az Overgrowth!