Nemcsak üt, tanít is A Majomember. Erre hívja fel a figyelmet a film alkotója, az Oscar-jelölt Dev Patel (Az oroszlán, Gettómilliomos), aki egy személyben ötletgazdája, forgatókönyvírója, rendezője, producere és főszereplője is az év akciófilmjeként üdvözölt A Majomembernek. A civilben feketeöves karatebajnok brit színész mindenkit meglepett produkciójával, hiszen eddig cizellált drámai művek érzékeny művészeként szerzett babérokat. Nem mintha A Majomember nem lenne cizelláltan drámai vagy érzékeny alkotás – sőt. Patel első olvasatra két olyan dolgot jelenít meg filmjében, amik már kisgyerekkora óta foglalkoztatják: az akciófilmek varázsát és az ősi indiai legendák iránti csodálatát. „Az akciófilmek lenyűgöznek, amióta csak az eszemet tudom – mondta Patel a Reutersnek A Majomember londoni díszbemutatóján. – Ehhez jött még a bollywoodi filmek iránti rajongásom: mindig is csodáltam az emberfeletti indiai hősöket, akik átgázolnak száz ellenségen, hogy megmentsék szívük hölgyét. Aztán ott vannak az ősi indiai mítoszok, amikről a nagyapám mesélt. A Rámájána történetei már egészen kissrác koromban lebilincseltek, köztük Hanuman, az igazságos Majomisten mítosza. Ez a történet volt A Majomember legfőbb inspirációs forrása: a legyőzhetetlen igazságtevő szörnyű bosszút áll a gonoszokon, és felemeli a megalázottakat. Ha úgy tetszik, filmem ebből a szempontból egyfajta trójai faló, mert mélyebb rétegeiben társadalmi üzenetet is belecsempésztünk a történetbe. A történet hőse elégtételt szolgáltat az elnyomottaknak, hangot ad azoknak, akiknek egyébként nincsen hangjuk a mai társadalomban.”

Patel rögtönzött megfejtést is kínált filmjéhez, dióhéjban összefoglalva a cselekményt. „Az akciófilmes toposzok remekül kijelölik az ösvényt, amelyen a történetünk kívánt haladni. Az akcióhős mindig legalul kezdi, a kasztrendszer legmélyéből küzdi föl magát egészen a nagyfőnökig, akit el kell pusztítania ahhoz, hogy az egész romlott rendszert meg tudja semmisíteni. A mi emberünk is az alagsorban, az ablak nélküli konyhában kezdi a gonoszok aprítását – az aprítást most tessék szó szerint érteni –, és így jut egyre följebb, míg szembe nem találja magát a főgonosszal, azaz a királlyal vagy inkább maharadzsával, ha stílszerűek akarunk maradni. Ez a király-maharadzsa önjelölt istenként akar uralkodni, de jön ez a srác a poklok legmélyebb bugyraiból, és letaszítja a trónjáról. Ezzel bekövetkezik az igazság pillanata. Nahát, ezt most jól elszpojlereztem.” A Majomember 93 százalékon áll a RottenTomatoes kritikai portálon. A kritikusok egyöntetű véleménye szerint az erőszakorgiát sikerült művészi szintre emelni, miközben fájdalom nélkül jön át a társadalmi mondanivaló, pedig sok hasonló film éppen ezen a ponton szokott elvérezni.