Bevallom őszintén, hogy nem sok tapasztalatom van a Nacon kontrollereivel, és az a kevés sem feltétlenül pozitív. Egyedül a PlayStation 4-hez használtam eddig egy Revolution Prót a gyártó egyre terjedelmesebb kínálatából, és bár magával a kialakítással meg voltam elégedve, sikerült egy ezüst színben pompázó példányt kiválasztanom, ami aztán olyan hamar elezdett kopni, mint a fene. Persze tudom, hogy ez csupán esztétika, és teljességgel irreleváns az élmény szempontjából, de azért nem volt túl jó ránézni a szerkentyűre, ráadásul nem sokkal a vásárlást követően már driftelt is a bal analóg kar – bár ez vélhetően a Dark Souls 3 platinázásból eredő frusztrációmnak „köszönhető”. Ebből adódóan egy picikét szkeptikusan álltam a hivatalos Xbox licenccel rendelkező Evol-X Pro teszteléséhez, és bár összességében nézve egyáltalán nem bántam meg, hogy csatlakoztattam a Series X-hez, azért messze nem volt felhőtlen az örömöm.
Magára a csomagolásra azért nem pazarolnék túl sok szót, mert egy hagyományos papírdobozban érkezett az eszköz (melynek hátulján még fel is hívják a figyelmet a környezetvédelemre!), amiben csupán maga a kontroller, a hozzá tartozó háromméteres kábel, valamint az alapvető információkat (termékleírás, biztonság, garancia) tartalmazó papír található – magyar nyelvet persze ne is keressetek rajta. A kontrollert a kezembe véve rögtön feltűnt, hogy jóval könnyebb, mint a konzolhoz kapott vezérlő, aminek én speciel nem örültem annyira, mert szeretem, ha van egy kis súlya ezeknek a perifériáknak – a már említett Revolution Pro esetében is a legnehezebb fémdarabokat pakoltam a markolatokba. Ennél is nagyobb különbséget tapasztalhatunk azonban méretek terén, az Evol-X Pro ugyanis jóval testesebb lett, mint a gyári változat, amivel szerintem egy kicsit át is estek a tervezők a ló túloldalára. Értendő ezalatt, hogy bár nekem relatíve nagy kezem van (legalábbis azt mondják), hiába örültem például annak, hogy érdes borítást kaptak az LT-RT gombok belső oldalai, nemes egyszerűséggel el sem tudtam érni ezeket a részeket – de az LB-RB ravaszok használatához is hozzá kellett szoknom. Öröm az ürömben, hogy ezzel együtt a gombok is megnőttek egy picit, így kényelmesebben zongorázhatunk rajtuk az akció közepette, de ettől még tény, hogy cikkünk alanyát csak azok fogják tudni igazán jól használni, akik az átlagnál nagyobb tenyérrel rendelkeznek.
Ha pedig már szóba kerültek a gombok, érdemes megjegyezni, hogy a D-pad ezúttal hagyományos (értsd: + alakú) dizájnt kapott, ennél azonban fontosabb, hogy sokkal halkabb, mint a Microsoft megoldásának esetében – kár, hogy a bekapcsológomb viszont már úgy recseg és kattog, mintha egy falusi búcsúban lőttük volna a kontrollert. Szintén örvendetes, hogy kissé magasabbak lettek az analóg karok, így könnyebb és kényelmesebb a használatuk, mint az eredeti esetében – bár nekem éppenséggel azzal sem volt gondom soha. Az Evol-X Pro legnagyobb pozitívumának viszont egyértelműen a hátsó részen elhelyezett extra gombok (S1-S2) tekinthetők, hiszen ezekhez bármilyen funkciót hozzárendelhetünk. Ez persze egyáltalán nem újdonság, hiszen számos szerkentyűn találkozhattunk már a megoldással, de talán mondanunk sem kell, mekkora segítséget jelent, ha egy multiplayer meccs közben nem kell levennünk az ujjunkat a jobb analóg karról ugrás vagy újratöltés miatt. Emellett pedig egyedül játszva is remek szolgáltatást tesznek, a Doom Eternal „mariós” szekvenciáit például sokkal egyszerűbb teljesíteni ezek segítségével, de a Destiny 2-ben is könnyebben lavírozhatunk a tucatszám támadó ellenfelek között. A rezgés szerelmesei pedig valósággal el lesznek kényeztetve, mivel négy vibrációs motor is elfért a burkolat alatt, bár jómagam mindig kikapcsolom ezt a funkciót, szóval nem én vagyok a célközönség. Az pedig voltaképpen magától értetődő, hogy egy 3,5 mm-es Jack csatlakozót is találunk a ketyerén, így igény szerint használhatunk fej- illetve fülhallgatót.
A „vevőcsalogató” kategóriába sorolhatnánk még a markolatok elviekben csúszásgátló borítását is, ám én azt vettem észre, hogy a felület egyáltalán nem látja el a funkcióját, sőt, sokkal kevesebbszer éreztem úgy az előző vezérlő esetében, hogy ideje megtörölnöm a kezem egy-egy pörgősebb program közben. Az előlap matt textúrája pedig mágnesként vonzza az ujjlenyomatokat és egyéb szennyeződéseket, tehát intenzív használat esetén rekordidő alatt válhat rút kiskacsává az eszköz – pláne a fekete színű változat, ami nálam is landolt. Mindettől függetlenül viszont visszakanyarodnék a néhány sorral ezelőtt megfogalmazott gondolatomhoz: aki nagy kézzel lett megáldva, az egészen biztosan kényelmesnek fogja találni az Evol-X Pro használatát, ami az Xbox Series konzolok és az Xbox One mellett még PC-vel (a doboz szerint Windows 10-11-gyel) is kompatibilis – bár számítógép esetében azért már zavaró lehet a kábel hosszúsága.
Ha viszont felteszi valaki a kérdést, hogy megéri-e lecserélni a zöldek sokak által kedvelt kontrollerét csupán a hátsó gombok, a valamivel halkabb D-pad, illetve a nagyobb mozgásteret biztosító analóg karok miatt, akkor a válaszom nem. És nem azért, mert rossz lenne az Evol-X Pro (pláne az árához képest, hiszen a „sima” változat már 12 590 forinttól beszerezhető), hanem azért, mert egyszerűen nem nyújt annyi pluszt, hogy megérje miatta letáborozni az üzletek előtt – persze csak képletesen, hiszen manapság már nem csinálunk ilyet.
