• Évekkel ezelőtt egy petíció látott napvilágot, melynek aláírói egy 1956-os Assassin's Creedet kértek
  • Az ötlet sajnos nem valósítható meg
  • Nem véletlen, hogy nincs 20. századi Assassin's Creed sem
  • 21. századi van, csak épp Watch Dogs a címe

Évekkel ezelőtt, október 17-én került fel a Change.org nevű petíciós oldalra egy érdekes aláírásgyűjtő projekt: az „1956-os forradalmat szeretnénk az egyik következő Assassin's Creedbe!” című petíciót egy magyar fiatalember, Ballán Csaba indította el, célja pedig egyértelmű a cím elolvasása után. Az aláírásgyűjtés elég jól indult, később viszont lelassult, végül pedig ott tartott, hogy az egyébként Ubisoft-vezérigazgató Yves Guillemot-nak célzott petícióhoz még több mint 8 ezer aláírásra lett volna szükség. Összesen egyébként 20 ezer volt a cél.

Attól függetlenül, hogy az aláírásgyűjtés sikeres lett-e vagy sem, felbolydult a magyar internet, hisz mindenki szívesen látta volna viszont azt a forradalmat a monitoron, amihez neki is személyes kötődése van.

Sajnos azonban minden az Assassin’s Creed ’56 ellen szólt és szól mind a mai napig.

(A PC Guru egy korábbi cikkének újra használata.)

Kezdjük mindjárt a legfontosabb érvvel, az eladhatatlansággal! Az 1956-os forradalom szimbolikus jelentősége ugyan az Egyesült Államokba is eljutott, valós megmozdulásokat azonban csak a Szovjetunió irányából generált, ami egyrészt az USA épp lekötött kezének (szuezi válság), másrészt egy harmadik világháborútól való félelmének tudható be. Senki sem szerette volna, ha a ruszkik és a jenkik közvetlenül is összecsapnak, mert még ha valahogy el is kerülik a totális háborút, Magyarországból valószínűleg csak a cím és pár írásos emlék marad, arról nem beszélve, hogy az egyébként is ingatag amerikai-szovjet viszony örök kibékíthetetlenségbe torkollik. Lényeg a lényeg, a világ egyensúlya nem került veszélybe, és így az ’56-os forradalom sem maradt meg úgy a világtörténelem köztudatában, mint az Assassin’s Creed-sorozat eddigi részeinek témái.

Ez pedig nagy érvágás, hiszen a Ubisoft soha nem hasraütésre választott korszakot az AC-játékokhoz. Láthatóan minden alkalommal két szempontot vettek figyelembe:

  • az adott kor ismertsége a célországokban (USA, Egyesült Királyság, Németország)
  • a feldolgozott konfliktus korbeli elhatárolódása a jelenlegi politikai helyzettől

Előbbi faktor sajnos ’56-tal kapcsolatban a fent taglalt, viszonylag alacsony nemzetközi részvétel miatt kiesik, utóbbi pedig aztán végképp problémás, főleg mostanában. Mint az tudható, Oroszország kivetette a hálóját a szomszédos Ukrajnára, ahol a korábbi polgárháborút immáron megszállás követte. Az Oroszországot vezető Vlagyimir Putyin elnök egyértelműen megszállottja a nagy orosz egység megvalósításának, ami lehet nacionalista hatalomvágy, vagy csak túlfűtött hazaszeretet eredménye – nem a mi tisztünk eldönteni a kérdést, az 1956-os eseményekkel kapcsolatban bőven elég észrevennünk az áthallást. A játékosoknak egy Assassin’s Creed ’56-ban nemcsak magyar, de szovjet katonákat is meg kellene ölniük, azok ugyanis épp tankokkal nyomulnának be az egyébként is puskaporos Budapestre.

A magyar és az ukrán konfliktus közti áthallás olyan veszélyes, politikailag inkorrekt üzenet, amit a Ubisoft jó okkal nem kockáztat meg.

A francia óriáskiadó ugyanis nagyon érzékeny a saját feddhetetlenségére: a Far Cry 4-ben nem véletlenül hívják Tibetet Kyratnak, az Assassin’s Creed-játékok pedig pont az őket körülölelő kor legsarkalatosabb kérdéseit kerülik ki. Az AC3-ban például alig került szóba a rabszolgaság témaköre, helyette az amerikai szabadságharcosokat szinte egytől egyig feddhetetlen, kemény, de a hazájáért bármire képes karakternek festették le az írók. Ugyanez a helyzet a Unity jófiú forradalmáraival, vagy a Brotherhood minden tekintetben sablongonosz Borga családjával.

1956 - harckocsi egy aluljáróban

Ez persze nem szabad, hogy meglepjen bárkit is, hiszen az Assassin’s Creed-játékok eleve nevetségesen egyszerű konfliktusok köré épülnek fel. Valaki vagy gonosz templomos, vagy rendes aszaszin, átfedés nincs, nem is volt soha. Az üzenet egyszerű és tiszta, komolyabb konfliktusnak pedig nincs helye benne. (Ez egyébként már csak azért is érdekes kérdés, ami akár egy extra cikket is megérdemelne, mert a történelem szerint pont az aszaszinok voltak a rossz arcok, méghozzá az iszlám bérgyilkosai... bár ez egyben sok mindent rögtön meg is magyaráz, miért próbálják őket immáron a jó oldalra állítani.)

És akkor a játékmenetbeli nehézségekről nem is beszéltünk.

A 20. században egy Assassin’s Creed-játék nagyon nehezen működhetne. A játékmenet a személyes harcmodoron, a lopakodáson és az épületek megmászásán alapul. Mindez pedig nem igazán fér bele a gépfegyverekkel, elektromos kütyükkel és hatalmas reflektorokkal operáló korszakba. Nem véletlen, hogy sem az első, sem a második világháború nem kapott saját feldolgozást – pedig utóbbi korszak nem is lenne rossz választás, elvégre a náciknál jobb templomosi-vadékot kitalálni is lehetetlen. (Más kérdés, hogy Németországban egy második világháborús Assassin’s Creed csak komoly cenzúra árán jelenhetne meg, ami ellentmondana a sorozat filozófiájának, miszerint valós történelmi személyekkel és eseményekkel dolgoznak a fejlesztők).

Akármilyen furcsán is hangozzék, egy Assassin’s Creed sokkal jobban működne a 21. század digitális korszakában, mint a 20. században – és bár meglepő analógia, de

a szintén ubisoftos Watch Dogs-széria talán megfelel a modern AC-nek.

A főszereplő egy titokzatos hackercsapat tagjaként a nagyobb jóért küzd, miközben árnyékban maradva, a sötétből előlopózva gyűri le áldozatait, akik szinte minden esetben valamilyen sötét összeesküvés rosszarcú résztvevői.

Minden veszve tehát? Sosem lesz magyar történelemmel foglalkozó Assassin’s Creed? Én nem mennék olyan messzire, hogy ezt kijelentsem, főleg, hogy van itt két olyan korszak, amik igenis beleillenének a sorozat profiljába. Az egyik az Oszmán Birodalom kora, azaz a török ellen vívott középkori háborúk. A másik az 1848-as forradalom. Könnyen démonizálható Habsburg templomosok? Pipa. Pozitívan bemutatható, szabadságért küzdő magyar főurak? Pipa. Nemzetközi visszhang? Pipa. Ráadásul egy sokkal nagyobb kiterjedésű konfliktusról van szó, mint az október 23-i forradalom. Csupán egy bibi van: ez a szabadságharc is elveszett, az AC-játékok „nagy ügyei” pedig mindig pozitívan érnek véget. Hiába, a játékpiac egy hatalmas üzlet, ami akkor is a bevételekről fog szólni, ha százezren írják alá a petíciót. Majd tízmilliónál lehet reménykedni!