Mi újság a Lucas Artsnál?

Képzelj el egy világot, ahol mindent lehet: 1982-t írunk, csillognak a szemeid, az agyad duzzad az ötletektől, előtted a számítógépes játékok szűz területe, és egy olyan biztos lábakon álló cég, mint a Lucas Film Games, amely a Csillagok Háborúja sorozattal bebiztosította magát anyagilag bármire. Bármire képes lehetsz, és bármit megtehetsz: a kreatív döntéseket rád bízzák, kalapból sorsolós rendszerrel neveznek ki a divíziód élére, és olyan programokat írhatsz, amilyeneket csak szeretnél. A kezdeti időkben ez még remekül megy, kitalálsz valamit, egy éjszaka lerajzolod, a fiúk megveszik, jön a Pipe Dream, a Ballblazer. Túlteszed magad a dolgon, güriztek tovább, telnek-múlnak az évek, királyságotok tökéletesen működik - és akkor berongyol a főnök, és átszervezi ezt az egész hóbelevancot, mondván, némi ésszerűsítés kell a vállalatba. A haverokból főnökök lesznek, a vezetőkből fejlesztők, és mire észbe kapsz, nem vagy szomorú a posztod miatt: 1986 környékén ráhelyeznek egy kalandprojektre, a Labyrinthra. Az összes nagy főnök téged vesz körbe - te magad is szinte nagyfőnökké leszel újra -, és dolgoztok, dolgoztok, mint a kutya. A főleg szöveges kalandjáték pedig nem csak, hogy győz, de valósággal vihart arat! A rajongók akarnak még, ti pedig újra nekiláthattok: érkezik a Zak McKracken, a Maniac Mansion, majd a Monkey Island sorozat, és a Sam & Max - egy szó, mint száz, alig tíz év alatt megteremtitek és létrehozzátok a kalandjátékok új generációját, amely a legjobban eladható kreálmánnyá válik szerte a PC-piacon: a szaksajtó imád titeket,  minden új és újabb játékaitokat várja, aztán... Aztán 1998-ban már biztossá válik, amiben addig még csak félve hittetek, amelyek olyan papírokban voltak találhatóak, amelyeket nem raktak a szemetek elé (vagy az anyacéget kihagytátok a számításból, úgyis annyi pénzük van, biztos nem figyelnek rátok) Rádöbbentek, hogy az a stílus, amit megteremtettetek, a stílus, amiben uralkodtok, és amelyhez kizárólagosan értetek, elpusztult - ti pedig ott vagytok megint, egy új főnökkel, beosztottként, barátaitok zöme felháborodva távozott, de neked dolgoznod kell, újra. Ráállítanak olyan projektekre, amelyeken soha nem dolgoztál, átvezetnek olyan területre, amelyben még soha nem gondolkoztál, stratégiát tervezel, amely végül megbukik, aztán filmes játékot, amely miatt az öklüket rázzák feléd, azok, akik még egy-két éve éltettek téged. Te változtál meg? Vagy ők?

Mennél, de nem tudsz menni, túl rég óta vagy te itt ahhoz - aztán felcsillan a reménysugár. Ismét kalandjátékot kell csinálnod, de a csapat már nem a régi, a producerek beleszólnak mindenbe, és közlik veled: bárhogyan is lesz, ha csak csoda nem történik, veszteséges, senkit sem érdeklő munkát adsz majd ki a kezeidből. Létrehoztál egy műfajt, most kaptál még egy esélyt, amelybe beledöglesz. A padlóról azonban felállsz, csapatban dolgozol, közvetetten a kezeid közül kerül ki a Grim Fandango és a Monkey Island 4. része - előbbit imádják, utóbbit utálják. De te csak dolgozol tovább, te, műfajok megteremtője, kapod a legújabb megbízásokat, olyan játékokat, amelyekkel életedben nem foglalkoztál, olyan címeket, amelyek abszolút nem hoznak lázba, olyan döntésekkel, amelyek miatt pár éve még, mondjuk a Monkey 1 fejlesztése közben vérremenő csatákat kellett végezned egy-egy Mortal Kombat alatt a vállalat irodáinak folyosóin. Senkit nem érdekelsz, de szeretnél itt maradni... Aztán kapsz egy levelet...

A levélből kiderül, hogy idáig nem akartál menni, most már menned kell. Kiderül, hogy azok a programok, amelyeken eddig szenvedtél (az új Indy kaland, amelybe a produceri nyomáson túl azért régi kreativitásodból is csurrant-cseppent) átkerülnek más fejlesztőkhöz, te pedig csomagolj. Több mint 20 éve vagy a cégnél. Ott voltál szinte kis bedolgozóként, amikor a nagyok kikérték a véleményedet, és részed volt azokban a csodákban, amelyeket napjainkig emlegetnek a játékosok. És egyedül maradtál - végtelenül egyedül egy cudar világban, ahol dollármilliárdok forognak kockán, és ahol a szoftveriparosok zöme fiatal, jól képzett, de tapasztalatlan újonc. Azt sem tudod, a világnak szüksége van-e még rád? Te nem dizájner vagy, az csak akkor működött, amikor egy apró irodában voltatok. Te szakember vagy, képzett és tapasztalt, de öreg, ehhez a szakmához, öreg, mint az országút, és elveszítetted minden hitedet. Egyedül maradtál...

A hír tehát: a Lucas Arts saját fejlesztődivízióját a szélnek ereszti, a maréknyi emberét még arra összpontosítja, hogy befejezze a Force Unleashed című konzolos akciójátékot, aztán mostantól olyan külsős cégekre bízza a program fejlesztéseit, mint tette azt már mostanában, a sikeresség érdekében: nekik fog melózni a TT Games, a BioWare, a Pandemic - azonban a kiadó valaha nagy becsben tartott fejlesztői divíziója innentől fogva gyakorlatilag a múlté. A cégnek köszönhettünk ugyan már hideget (Force Commander...), de meleget is (az összes kalandjáték), én pedig bevallom, szomorú vagyok, hogy mostantól csak a kiadó logóját pillanthatom meg egy-egy program elején, nem a fejlesztőét, amely, ha nem is mostanában, de hosszú-hosszú évekig garancia volt. Garancia az élvezetre, a kikapcsolódásra, és a játékra. Egy korszak véget ért.