Kezdjük egy rövid gyorstalpalóval: tehát a Men of War a 2. világháborús, valós idejű stratégiák egyik legjobb példánya, és gyökerei egészen 2004-ig érnek vissza, amikor a műfaj koronázatlan királyai, pl. a Company of Heroes, még a fasorban sem voltak. A széria a sorozatban produkált, látványos és realisztikus epizódok mellett a remek témaválasztásaival emelkedett ki a zsánerből, lásd például a sztálini büntetőalakulatokat életre keltő Condemned Heroes-t, vagy a fekete-tengeri flotta matrózainak harcait megéneklő Red Tide-ot, ugyanakkor, a konzekvens névválasztás sosem volt a fejlesztők erőssége. 2004-ben ugyanis még Soldiers: Heroes of World War II címmel indult útjára (az orosz polcokra pedig úgy került fel, mint Behind Enemy Lines), de volt már Faces of War fejlécű állomása, a számozásokat pedig jobb, ha nem is firtatjuk.
Most mindenesetre a Men of War 2 jön, és kezdjük rögtön a "rossz" hírrel: megannyi második világháborús epizód, egy kisebb vietnámi kitérő, valamint egy irtó gyenge hidegháborús vargabetű után újra megyünk vissza a világháborús darálóba. A jó hír pedig, hogy az ukránok visszavették a gyeplőt, és ezúttal tényleg a Best Way készíti a folytatást (a korábbi részek többsége ugyanis a német Digitalmindsoft munkája). Lássuk a számokat: szóval úgy fest, hogy két kampány lesz, egy a keleti, egy pedig a nyugati fronton, és a három játszható oldal (a szovjetek, szövetségesek, valamint a germánok) összesen mintegy 300 harcjárművet és 45 különböző gyalogos alakulatot vonultatnak fel.
Elsőként a szovjet kampányból, a háború korai szakaszából mutattak néhány biztató szeletet, szemléltetve, hogy a sorozat alapjai még megvannak. Továbbra sincs ”egységgyártás”, az erősítés is ritka madár, viszont az egyszerű bakák bármely harceszköz volánja, irányzéka mögé odaülhetnek, felszedhetik a hullák fegyvereit, fedezékeket használhatnak, és úgy halnak meg, mint a 2. világháború legtöbb áldozata, vagyis nagyon gyorsan. A pályán egyébként a környezet a legapróbb részletekig ki volt dolgozva. Vannak lövészárkok, homokzsák fedezékek, távolabb tanyaépületek, fák, és amikor a haddelhadd elkezdődött, jól néztek ki a becsapódások is, de egyértelműen az egységek vitték el a pálmát. Pazarul, szinte a legutolsó rozsdafoltig kidolgozott páncélosok, félhernyók, lövegek tűntek fel, amelyekhez tökéletes sérülésmodell társult. Ami a nagyobb újításokat érinti, a támadó és a védekező fél közé egy dinamikusan mozgó frontvonal, mármint egy valódi kék-piros vonal került, amit a gyalogos egységek előrehaladása tol maga előtt (a páncélosok mozgása nincs rá hatással). Ennek feltehetően a logisztikában lesz szerepe, a sérült járművek javításában, és a sebesültek ápolásában.
Régi okossága a Men of War-szériának a Direct Control, ami kvázi szerepjátékszerű irányítást tesz lehetővé az iránygombok és az egér kombinációjával. Egy katonával ugyanúgy működik, mint egy tankkal, és az egyik legnagyobb erénye, hogy pontszerűen tudsz célozni – anno ezt egy teherautó vagy motor volánja mögött ülő sofőr kilövésével szemléltették. Most egy Tigris páncélost parkoltak le az út szélére, álcázásként pedig még egy jó nagy bokor is került az elejére. Iliya egymás után borította lángba az oszlopban érkező félhernyókat és a tankokat, miközben azt prezentálta, hogy az új egérkurzor hogyan mutatja a találati és páncéláttörési valószínűségeket amint az egyik alrendszerről a másikra viszi az egérmutatót (frontpáncélról a lánctalpra, torony oldalára stb.).
A prezentációban azonban az igazi áll-leejtős rész akkor következett, amikor bekapcsolták a Direct Vision-t. Ez egy új, nagyon közeli, kvázi first person nézet, például egy páncéloson hasonló élmény ad, mintha közvetlenül a géppuskát kezelnéd, vagy egy ágyúnál az irányzó szerepét vennéd át. Nagyon jól néz ki, és nem feltétlenül csak látványelemként használható, hisz a tüzérség például precízebben támadhat távoli célpontokat, de láttunk egy leparkolt nehézpáncélost is, ahol a bekapcsolt Direct Visionnel géppuskázták le a bokrok között bujkáló gyalogosrajt, és ekkor azért rendesen megindult a nyáltermelődés.
Az új, továbbfejlesztett grafika kapcsán bevágtak néhány légitámadásos jelenetet, gyönyörű repülőkkel és tényleg ütős robbanásokkal, külön kiemelve a tereptárgyak rombolhatóságát. A rombolhatóság persze egyben taktikai elemként is működik, tehát, ha egy célpont takarásban van, és nem látsz rá egy fától, váltsd át a tank/löveg lőszerét HE gránátra, és lődd ripityára a fát! Amikor az ellenséges gyalogság a házakban bújik el, döntsd rájuk, ha pedig egy hídon akarnak átkelni, azt is le lehet rombolni. A rejtőzködés szerepét is igyekeztek kihangsúlyozni, az egyik multis pályán például egy Sherman mutatott be ügyes manővereket, miközben 3-4 germán vasat is szétkapott – itt egyébként a képernyő tetején megjelenő új markerek is prezentálták, amelyek a látótérbe kerülő veszélyforrások irányát jelzik, illetve a fenyegetettség mértékét színkódolják – na, itt egy piros nyaláb megvillant az egyik fasornál, és a Sherman a következő pillanatban már csak egy darab füstölgő vas volt. A személyzet meghalt, feltehetően egy Panzerschrekkel lapuló katona kapta telibe.
Amit érdemes megemlíteni, hogy a multi sincs elhanyagolva, a PvP módok mellett lesz co-op is (4 játékossal), és a közösséget maximálisan kiszolgálva a teljes körű moddolhatóság is biztosítva lesz, avagy küldetés- és spéci pályaszerkesztő szintén kipipálva. 2022-ben már érkezik… kíváncsian várjuk!
