Új-Zéland az utóbbi időben főként a horror-vígjátékok terén jeleskedett igazán, elég csak visszagondolni az eléggé felkapott Hétköznapi vámpírok vagy a Házi őrizet sikerére, de persze az sem elhanyagolható tény, hogy az 1992-es Hullajó! is a Föld legelszigeteltebb államából került ki. A Mega Time Squad retró, ’80-as évekre fazonírozott, Stranger Things, Ready Player One és Turbo Kid egyvelegéből összeollózott – mellesleg egész pofás! – posztere is valamiféle elborult trash sci-fi agymenést sejtet, azonban a film tartalmilag sokkal közelebb áll az Időbűnökhöz, mintsem a Kung Fury szellemiségéhez.
John (Anton Tennet) piti bűnöző, aki egy garázsban lakik és már évek óta egyszerűen képtelen kitörni a mókuskerékből, pedig minden vágya, hogy saját bandája legyen. Főnöke (Jonny Brugh) egy nap új megbízással látja el: egy kínai régiségkereskedőtől kellene ellopni nem kevés pénzt, amivel mindannyian jól járnának. John kapva-kap is az alkalmon, és félkegyelmű barátjával rajtaütnek az öreg kínain a boltjában, ám menekülés közben John megpillant a pulton egy értékesnek tűnő karkötőt, és az öreg figyelmeztetése ellenére magával viszi. Balszerencséjére a karkötő mágikus erővel bír, a rajta található gomb megnyomásával az illető képes utazni az időben, mégpedig néhány perccel korábbra. John minderre akkor jön rá, mikor leszállítja a pénzt főnökének, aki hálája jeléül megpróbálja megöletni szerencsétlen srácot. Az időugrás következtében viszont John néhány perccel korábban ugyanott találja magát, majd mivel később minden egyes John lenyomja a gombot, egyre csak többen és többen lesznek. A végén már egy egész csapatnyi John mászkál a városban – ők lesznek a Mega Time Squad! –, az örökké tartó loop helyett azonban inkább azon kezdenek agyalni, hogy miként juttassák vissza az ellopott pénzt – és vele együtt az elátkozott karkötőt – az öreg kínai ószeresnek. Persze ez koránt sem lesz sétagalopp, hiszen az összes elvetemült talpnyaló azon szorgoskodik, hogy a sokszorozódó John ne tudja visszaszerezni a pénzt, aki azonban a kaland alatt beleszeret a gonosz főnök csodaszép lányába. És akkor az elátkozott karkötő nyomában járó ősi démonról még nem is szóltam, pedig az is végig ott lohol a kis csapat nyomában, várva az alkalmat, hogy lecsaphasson!
A Mega Time Squad nem akar sokat vállalni, nincsenek benne vérgagyi, darabosan animált CGI szörnyek, nem ömlik literszámra a művér, egyszóval a trash nem azon ligájában mozog, melyben például a Gyilkos cápa vs óriáspolip vagy a Birdemic. A vágások jók – főleg mikor több John szerepel egy adott jelenetben –, a jellegzetes angol humor is működik, és bár a filmen itt-ott erősen érezhető az amatőr jelleg, mégsem válik túltoltan ZS kategóriássá. Ugyanakkor ez a hátránya is, hiszen mivel nem mer túlságosan trash lenni, így a célközönségét sem képes megtalálni. Például az Időhurok rajongói gagyinak fogják találni, a Cápavihar rajongói ellenben túl komolynak, a film ezért a két szék között a padlóra esik, és csak az időutazós filmek elvakult szerelmesei tudják valamennyire értékelni.
És ugyan a Mega Time Squad egy lényegében a közepesnél kicsit jobb, de nem kifejezetten jó film, a minőségi kiadás túlzottan sokáig nem váratott magára, hiszen partnerünk, a Pandastorm Pictures egy igazán igényes verziót küldött a filmből, annak is retró, VHS-csomagolású dobozából. A gyűjtői változat Blu-ray és DVD kombót, mindkettőn angol hangot és feliratot, extrákat tartalmaz, plusz vannak még lobbikártyák, van filmzenei CD, poszter, egy karkötő és egy füzet. Mindez 30 eruróért rendelhető, avagy nagyjából 9600 forintért, ami egy ilyen minőségű kiadványért egészen visszafogott ár. Ha valaki kedveli a stílust, ezt a fajta gyűjtői formát, az bátran csapjon le rá.
