Nem titok, hiszen maga Phil Spencer is bevallotta: miután az Xbox elveszítette a nyolcadik konzolgenerációt, a konzolplatform messze lemaradva kullog a PlayStation és a Nintendo mögött. A Xbox Series X és S már határozott hátrányból indította a generációt, a zöldeknek azonban volt pár erős ütőkártyája - és nem, most nem feltétlenül a Microsoft feneketlen kasszájáról és az őrületes stúdióvásárlásokról beszélünk. Az Xbox új kora olyan költséghatékony és felhasználóbarát megoldásokat hozott, mint a Game Pass, a Play Anywhere és a Cloud Gaming, a kizárólag konzolos branding helyett pedig a Microsoft kiszélesítette az Xbox fogalmát, egyetlen egységes ökoszisztéma alá vonva a PC-s és mobilos játékosokat is. Ma, a 90 dollár felé kacsintgató játékok és a Trump-vámok hatására felboruló piac korában pedig egyre visszautasíthatatlanabbnak tűnik a zöldek ajánlata. Ebben pedig a játékosok is egyre nagyobb számban értenek egyet. 

De lássuk, honnan indultunk bő tíz évvel ezelőtt! Nem is volt annyira túlságosan régen, amikor a Microsoft az Xbox One elbaltázott rajtjakor a használt játékok korlátozásával és az akkor még botrányosnak hangzó állandó internetkapcsolattal rémisztgette a fogyasztókat. Egy túlárazott csomagban csomagolták a Kinectet az alapgép mellé, amelyet inkább egy központi multimédia-eszközként prezentáltak, mintsem dedikált játékkonzolként. Ez a szörnyű marketingstratégia pedig elég volt ahhoz, hogy a PlayStation 4 magasan kilőjön az Xbox One mellett – persze az sem hátráltatta a Sony dominanciáját, hogy futószalagon érkeztek az új konzoljukra a fantasztikus exkluzívok és izgalmas új IP-k. 

Olyan saját címek, amelyekből jutott bőven a PlayStation 5 2020-as rajtjára is, míg az Xbox Series X/S lényegében komolyabb exkluzívok nélkül indította a generációt. A konzolos játékosok PlayStationön építették ki az első komolyabb digitális játékkönyvtárukat - nem tévedés, hogy az Xbox valóban a lehető legrosszabb pillanatban veszítette el a konzolháborút. Ekkor már azonban érezni lehetett, hogy a Phil Spencerék stratégiát váltanak. Ha szimplán játékokkal nem tudnak rálicitálni a Sony ajánlatára, vagyis nem tudják átcsábítani a játékosokat a saját platformjukra, akkor a játékaikat viszik majd oda, ahol az emberek amúgy is játszanak. 

Az Xbox tehát megszűnt csupán konzolként létezni - már egy olyan nagyobb ökoszisztémáról beszélünk, ami az Xbox Series X és S játékosai mellett egy asztalhoz hívja a PC-s és mobilos játékosokat is. Erre a legnagyobb ajánlat természetesen a Game Pass, ami havi párezer forintért többszáz játékhoz és havonta számos újdonsághoz (köztük elsőnapos megjelenésekhez) juttatja az előfizetőit. Szintén komoly ütőkártya, hogy a Microsoft Store-ban vásárolt címek jelentős részénél adott a Play Anywhere funkció, melynek köszönhetően PC-n is megkapjuk az Xboxra vásárolt játékainkat, vagy fordítva. A folyamatosan épülő és bővülő Cloud Gaming (xCloud) pedig jóformán minden internetre csatlakoztatható képernyőre elhozza nemcsak a Game Pass címeit, de már a saját megvásárolt játékaink jelentős részét is. 

Az Xbox tehát időben nyitott a többplatformos digitális disztribúció, az előfizetéses rendszerek és a felhőalapú szolgáltatások felé, ez pedig a játékipar jelenlegi lobbanékony helyzetében a túlélés záloga lehet. Ha a dráguló játékpiacon egyetlen nagyobb cím Deluxe kiadása vagy egy teljes évnyi Xbox Game Pass Ultimate előfizetés közt kell választania a kevesebb fogyasztóerővel bíró játékosoknak, akkor nem nehéz azt látni, hogy az Xbox ajánlata még mindig eléggé verhetetlen. Itt pedig nem feltétlenül csak a költséghatékonyságról van szó. Amíg a PlayStation exkluzívjai az elmúlt egy-két évben szinte teljesen elapadtak, az Xbox fél éven belül is sorra dobja Game Passbe az olyan címeket, mint a Senua’s Saga: Hellblade II, a S.T.A.L.K.E.R. 2: Heart of Chornobyl, az Indiana Jones and the Great Circle, az Avowed, a South of Midnight, a Clair Obscur: Expedition 33 vagy a DOOM: The Dark Ages. 

Borítókép forrása: Xbox Game Studios