Egyáltalán mi is ez a Twitter? A magyarra csicsergésként fordítható rendszer tulajdonképpen egy netes (divatosan szólva web 2.0-ás) alkalmazás, amelyet napjainkban előszeretettel hívnak mikroblognak is, hiszen a regisztrációt követően a fő tevékenységünk kimerül abban, hogy 140 karakterben maximalizált szövegeket osztunk meg a világgal – azaz főleg azokkal, akik kíváncsiak ránk. Hogy ennek az égvilágon semmi értelme? Szavakkal leírva valóban nincs, de a helyzet az, hogy működés közben valahogy mégis értelmet nyer az egész, és a saját twitter oldalunk elkészítését követően menthetetlenül előtör belőlünk az emberi faj egy meghatározó sajátossága: a közlésvágy.
Ezen a ponton jön a képbe a Twitter, és itt nyer értelmet a mikroblog kifejezés, hiszen az alkalmazás lényege pont az, hogy röviden, mindenféle sallang és túlbonyolítás nélkül osszuk meg a gondolatainkat, élményeinket a világgal. A 140 karakternyi (vagy rövidebb) szöveges megnyilvánulásainkat a rendszer egy saját oldalra rendezi, bárki számára visszaolvashatóvá és kereshetővé válnak – akárcsak egy hagyományos blog esetében, csak ezúttal kicsiben, nem kell több ezer karakteres bejegyzéseken átrágnunk magunkat. A megosztott tartalom pedig lehet bármi: mit csinálunk éppen vagy mit fogunk csinálni az elkövetkezendőkben, egy gondolat, egy idézet, egy gyors vélemény egy aktuális témában vagy egy esemény, ami épp lezajlott a megelőző pár pillanatban. Kötöttségek nincsenek és a csicsergés nem áll meg a szöveges tartalmaknál, hiszen linkeket és képeket is csatolhatunk a bejegyzéseinkhez, azaz a 140 karakterben akár komolyabb tartalmat is megoszthatunk az olvasóinkkal.
Apropó: olvasók. Ha már írunk, akkor ugye azt szeretnénk, hogy mások el is olvassák azt (habár van lehetőség arra is, hogy blokkoljuk a twitterünket és csak az arra érdemesekkel osszuk meg). A Twitter rendszerében természetesen egymás nyomon követésére is van lehetőség, ha tehát vannak fenn barátaink vagy olyan emberre akadunk, aki számunkra érdekes információkat közöl, akkor feliratkozhatunk az adott egyed twitterére és abban a pillanatban, ahogy ő elküldi saját csiripjeit, azok azonnal megjelennek a mi rendszerünkben is. Ennek köszönhetően naprakészek lehetünk a barátainkat illetően, nyomon követhetjük az életüket és elsőként értesülhetünk a minket érdeklő témákról. A kommunikáció persze nem egyoldalú, kommentelhetjük egymás bejegyzéseit, üzenetet küldhetünk a másiknak, így az egész rendszer rendkívül interaktív, sőt, a Twitter által olyan emberekkel is kontaktusba kerülhetünk, akikkel a való életben nem biztos, hogy lehetőségünk lenne.
Arról nem is beszélve, hogy egyes programok az általunk követett emberek csoportosítására is alkalmasak, így nem vesznek el az információk a rengeteg csirip által keltett "zajban". Szerencsére a fejlesztők azt is hamar felismerték, hogy a szolgáltatásuk akkor lesz igazán népszerű, hogyha megoldják, hogy az minél több emberhez eljusson, ennek érdekében szabadon felhasználhatóvá tették a Twitter API-ját (az alkalmazás programozási felületét), minek köszönhetően tovább bővült a funkciók és a twittert használó programok száma, továbbá létrejöhettek olyan "mutációk", mint például az itthon igen népszerű www.yamm.hu, amely nemcsak, hogy magyarul kommunikál a felhasználóval, de szűri a twitter azon felhasználóit, akik Magyarországról vagy magyarul csiripelnek, ezzel is könnyebbé téve a kommunikációt és a csivitelést.
Ne fojtsd magadba
Az ember (de legalábbis az emberek nagy része) szereti kiadni magából a gondolatait, nem csak szóban, de írásban is. A blogok virágkorát éljük, az interneten megszámlálhatatlan webes naplót találhatunk, amelyekben az írók a magánéletükkel, a szakmájukkal, a hobbijukkal (a lista végtelen) kapcsolatos élményeiket, gondolataikat osztják meg az olvasóközönséggel. Habár a blogolás nem egy keretek közé szorítható "műfaj", azért aki egy kicsit is komolyan veszi ezt a tevékenységet, az tudja, hogy egy igényes blogbejegyzés megszerkesztése figyelmet, energiát és nem utolsó sorban nem kevés időt igényel – ezen tényezők pedig nem mindig állnak az ember rendelkezésére.Ezen a ponton jön a képbe a Twitter, és itt nyer értelmet a mikroblog kifejezés, hiszen az alkalmazás lényege pont az, hogy röviden, mindenféle sallang és túlbonyolítás nélkül osszuk meg a gondolatainkat, élményeinket a világgal. A 140 karakternyi (vagy rövidebb) szöveges megnyilvánulásainkat a rendszer egy saját oldalra rendezi, bárki számára visszaolvashatóvá és kereshetővé válnak – akárcsak egy hagyományos blog esetében, csak ezúttal kicsiben, nem kell több ezer karakteres bejegyzéseken átrágnunk magunkat. A megosztott tartalom pedig lehet bármi: mit csinálunk éppen vagy mit fogunk csinálni az elkövetkezendőkben, egy gondolat, egy idézet, egy gyors vélemény egy aktuális témában vagy egy esemény, ami épp lezajlott a megelőző pár pillanatban. Kötöttségek nincsenek és a csicsergés nem áll meg a szöveges tartalmaknál, hiszen linkeket és képeket is csatolhatunk a bejegyzéseinkhez, azaz a 140 karakterben akár komolyabb tartalmat is megoszthatunk az olvasóinkkal.
Apropó: olvasók. Ha már írunk, akkor ugye azt szeretnénk, hogy mások el is olvassák azt (habár van lehetőség arra is, hogy blokkoljuk a twitterünket és csak az arra érdemesekkel osszuk meg). A Twitter rendszerében természetesen egymás nyomon követésére is van lehetőség, ha tehát vannak fenn barátaink vagy olyan emberre akadunk, aki számunkra érdekes információkat közöl, akkor feliratkozhatunk az adott egyed twitterére és abban a pillanatban, ahogy ő elküldi saját csiripjeit, azok azonnal megjelennek a mi rendszerünkben is. Ennek köszönhetően naprakészek lehetünk a barátainkat illetően, nyomon követhetjük az életüket és elsőként értesülhetünk a minket érdeklő témákról. A kommunikáció persze nem egyoldalú, kommentelhetjük egymás bejegyzéseit, üzenetet küldhetünk a másiknak, így az egész rendszer rendkívül interaktív, sőt, a Twitter által olyan emberekkel is kontaktusba kerülhetünk, akikkel a való életben nem biztos, hogy lehetőségünk lenne.
Mindenhol ott van
A Twitter népszerűségéhez nagyban hozzájárult, hogy egyszerűségének köszönhetően szinte bárhonnan elérhető és könnyű dolgozni vele. Gondoljunk csak bele, a száznegyven karakter kevesebb, mint egy átlag sms, begépelni még telefonnal sem megerőltető, gondolkodni sem kell sokat és ha megfelelő mobilkészülékkel rendelkezünk, akkor szinte azonnal közölhetjük bárkivel, hogy a vonaton egy csinos lánnyal ülünk szemben, és éppen azon jár az agyunk, hogy miképp szólítsuk meg. A rövid bejegyzéseinket külön kis widget formájában beilleszthetjük akár a saját (rendes) blogunkba, a rendszert összeköthetjük az olyan közösségi oldalakkal, mint például a Facebook és nem muszáj a twitter.com-ot használni a kezeléséhez, hiszen számtalan desktop alkalmazás (pl: Twittdeck) könnyíti meg az életünket: a twitter alá fejlesztett programok hozzák, viszik az üzeneteket, képet tölthetünk fel a segítségükkel, rövidíthetjük a linkjeinket, mindezt annak érdekében, hogy minél több információt sűríthessünk a twittjeinkbe.Arról nem is beszélve, hogy egyes programok az általunk követett emberek csoportosítására is alkalmasak, így nem vesznek el az információk a rengeteg csirip által keltett "zajban". Szerencsére a fejlesztők azt is hamar felismerték, hogy a szolgáltatásuk akkor lesz igazán népszerű, hogyha megoldják, hogy az minél több emberhez eljusson, ennek érdekében szabadon felhasználhatóvá tették a Twitter API-ját (az alkalmazás programozási felületét), minek köszönhetően tovább bővült a funkciók és a twittert használó programok száma, továbbá létrejöhettek olyan "mutációk", mint például az itthon igen népszerű www.yamm.hu, amely nemcsak, hogy magyarul kommunikál a felhasználóval, de szűri a twitter azon felhasználóit, akik Magyarországról vagy magyarul csiripelnek, ezzel is könnyebbé téve a kommunikációt és a csivitelést.
