A fiatalabbak talán nem is tudják, de volt idő, amikor az Epic Games még nem a Fortnite-tal nyomtatta a pénzt, a multiplayer címek szerelmesei mellett pedig azoknak is készített videójátékokat, akik szeretik az egyjátékos (vagy épp kooperatív) kalandokat. A stúdió talán legismertebb ilyen jellegű alkotása a 2006-ban született Gears of War, amely hamar az Xbox 360 egyik legfontosabb programjává lépett elő, hála a szemet gyönyörködtető látványnak, a blockbustereket idéző jeleneteknek, valamint a hangzatos egysorosokkal operáló karaktereknek. Na meg persze a TPS-ekben időközben szériatartozékká vált fedezékrendszernek, aminek ugyan nem cikkünk alanya rakta le az alapkövét (ahogy arról már egy korábbi írásban értekeztünk, a szisztéma vázát a 2003-as Kill Switch-nek köszönhetjük), ám kétség sem férhet hozzá, hogy a Gears of War miatt lett szinte kötelező eleme a külső nézetű lövöldéknek. Cliff Bleszinski és Rod Fergusson system seller produkciójának játékmenete ugyan ritkán tért le a kitaposott ösvényről (a folytatás jobban muzsikált ezen a téren), ám azért akadtak olyan pillanatai, amik többről szóltak a szűntelen puffogtatásnál – arra a fejezetre például biztosan mindenki emlékszik, amelyben nem (csak) a gépfegyverünkre kellett támaszkodnunk a túlélés érdekében.
Természetesen a második felvonásban (Nightfall) helyet kapó Lethal Dusk nevű pályáról beszélünk, ahol hamar megtapasztalhattuk, hogy a napkorong eltűnése után nem a Locust hordák jelentik a legnagyobb veszélyt, hanem a Kryllek, amik rajba verődve vadásznak az áldozatukra, a fényre azonban kifejezetten allergiásak. A szóban forgó terepen tehát nem az volt a cél, hogy az éj leple alatt elosonjunk a fegyvert viselő ellenfelek mellett, épp ellenkezőleg: gázpalackok felrobbantásával és égő autók tologatásával kellett biztosítanunk, hogy karácsonyfa módjára világítsanak az utcák, ellenkező esetben ugyanis pillanatok alatt „madáreledel” (persze a Kryllek nem madarak) lett Domból és Marcusból, ami ugyebár egyet jelentett a legutóbbi mentett állás visszatöltésével. A körülöttünk repkedő jószágok miatt szinte tapintani lehetett a feszültséget, hiszen egy rossz irányba történő vetődés is a halálba vezetett, a Locustok ráadásul zavartalanul szórhatták felénk az ólmot, ezzel is tovább nehezítve a dolgunkat. Szerintem egyébként az ezt követő autókázás (Burnt Rubber) is kellőképpen emlékezetesre sikeredett, szóval könnyedén előfordulhat, hogy a Gears of War nem most szerepelt utoljára ebben a rovatban – pláne, hogy a második részben szinte egymásnak adták a kilincset az állejtő szekvenciák.
A rovat korábbi cikkeit INNEN tudjátok elérni!
A borítóképek forrása: Independent, The Hollywood Reporter
