Ha már a Konc és a Hellboy is reflektorfénybe került, lecsaptam a lehetőségre és az Alvilág című kötetre is, mert nyitott vagyok mindenre, még úgy is, hogy természetesen van téma, ami annyira nem áll közel a szívemhez. Ilyen a bűnözésé, a bűnszervezeteké, ami bár a Szemtől szemben vagy a New York királya, esetleg a Sebhelyesarcú idejében azért ütött, távol áll tőlem az a fajta stílus és életvitel, amit ezek a történetek feldolgoznak. És a helyzet az, hogy miközben ellenérzéseim akadtak bőven, ezen a helyzeten nem segített David Gibbons előszava sem, melynél tipikusan elitista stílusban előadott monológot kapunk arról, mennyivel felnőttesebb, ha valaki az emberi bűnözés mocskában turkál, mint az, ha szuperhősökkel foglalkozik. Köszi, ebből nem kérek, ha akarok, Kockást vagy Bobót veszek elő, esetleg Pókembert vagy Spawn-t, hogy végül Murena és Transmetropolitan párossal öblítsem le a gyerekes, felnőtthöz nem méltó anyagokat. De lapozzunk inkább a Marvelnek és DC-nek is bedolgozó író, Ed Brubaker sztorijára, mert leginkább amiatt ülök le képregényt olvasni.
Alvilág Omnibus (1. kötet)
- Író: Ed Brubaker
- Rajzoló: Sean Phillips
- Oldalszám: 392
- Ár: 14 000 Ft (csak a kiadó webshopjából vásárolható)
Leo nem keresi a bajt. A baj keresi Leót. Ez egyértelművé válik, mikor a titkos menekülőutat minden egyes esetben eltervező bűnöző egy spéci lopás következtében üldözötté válik, miközben a rendőrség simlis emberei sincsenek biztonságban a megbízótól. Leo, bár sejtette, hogy gond lesz, a kialakult helyzettel így sem számolt, emiatt egy időre eltűnik a kíváncsi szemek elől, méghozzá az általa gondozott, heroinista, idős férfival, aki meghalt apja barátja és “munkatársa” volt, illetve egy nővel, aki a balhé során sérült meg, és maga is drogfüggő volt. Aztán persze, kiderül, hogy sem így, sem úgy nem lehet jól kijönni egy ekkora balhéból, de ezt talán mindenki sejtette.
Ahogy azt is, hogy a háborúból és katonaéletből jött Tracy-t nem várják majd tárt karokkal, ha öccse halála után nyomozva látogatja meg a helyi alvilágot, így inkább beépül a szervezetbe, jókor a jó helyen megjelenve. De van még itt más is, megismerjük Teeget és éjszakai, bűnnel teli életét, és ugyan azt gondolnánk, hogy az Alvilág 1. kötet három különálló sztorija semmiben sem kapcsolódik, igazából mindegyiknél látunk némi átjárást, avagy az időben ugrálva ismerjük meg a kötet szereplőit, akik így vagy úgy, de máshol is tiszteletüket teszik. Ez egyébként egy pozitívum.
Hamvában holt szerelmek
Tudom, bennem van a hiba, de nem látom a mesteri húzásokat és a még soha nem tapasztalt mélységet a szereplőknél. Persze, értem én, hogy a bűnözőknek is van emberi oldaluk, és hogy ebben a világban aztán tényleg senki nem bízhat senkiben, de ezt eddig is tudtuk, az x-edik nagykutya meg ezúttal is éppen úgy szimplán gonosz és abszolút gátlástalan, mint máshol, de nem látjuk közben, hogy otthon a kisgyereket a vállára véve ringatja őt, amíg el nem alszik. Helyette csak dühös, káromkodik és semmibe veszi az életet. Ahogy a simlis zsaruk is. Az meg, hogy a főszereplők kapnak némi árnyalatot, megismerjük emberi oldalukat is, hát, oké. A legnagyobb hatással rám a szerelmi életük volt, mert tragikusnak találom, hogy még akkor sincs esélyük a boldogságra, ha esetleg a szerelem már ott kopogtat az ajtón, de talán pont ezért (sem) nem leszek bűnöző. Meg mert amúgy sem, és nehezen tudom sajnálni azt, aki mégis ezt az utat választja.
A morális és erkölcsi kérdéseket félretéve viszont a Vad Virágok Könyvműhely ezúttal is kitett magáért, avagy a kötet maximálisan megéri az árát, főleg, ha valaki bírja a bűnözők életének feldolgozását, amihez ráadásul Sean Phillips jellemző stílusban elkészült rajzai járnak, néhol gyönyörű, 2 oldalas munkákkal, amik abszolút feldobják az egyébként is látványos összképet. A realista külső nem túl durva, nem túl explicit (az sem lenne baj, ha már…), a sztori sem a végtelenül eltúlzott, teljes gátlástalanság tükröződése, szóval alapvetően ajánlható, csak én nem látom a belbecsben azt a nagyívű dolgot, amit Gibbons például annyira odaképzel. A közel 400 oldal ettől még igényesen van tálalva, a keménykötéses, jelzőszalagos, a védőborító alatt dombornyomott omnibus a téma kedvelőinek ajánlott, extraként még érdekes munkafolyamatokat is megismerhetünk a szokásos vázlatok mellett, de akit ez a világ nem vonz, annak még mindig ott a (szerintem) sokkal igényesebb Konc, amit viszont szívből tudok ajánlani.
