Noha nem kifejezetten vagyok oda a hosszabb ideig futó sorozatokért, amik egy adott témában indultak, a Fumax az egy-kétkötetes, lezárt sztorik mellett általánosságban jó érzékkel választ ezek közül is. Így például kifejezetten jó látni a filmes változatot is kapott Orgyilkos osztály fejlődését és alakulását, ahogy a különleges farkaskölyök politikai intrikákkal és sötétséggel teli kalandjait is.
Orgyilkos osztály – Deadly Class 7.: Szerelem akár a vér
- Író: Rick Remender
- Rajz: Wes Craig
- Oldalszám: 104
- Ár: 4995 Ft (a kiadó webshopjából olcsóbban megvásárolható)
A SyFy-on is futó Deadly Class igencsak belecsapott a lecsóba: Marcust többen is el akarják kapni, az életére pályáznak, Saya a saját családjának poklában ég, az egészen összeszokott Helmuték pedig igen komoly slamasztikába keveredtek. Magyarul összecsapnak a hullámok az orgyilkosok felett, életük nagyjából egyetlen pezót nem ér, nyomukban pedig gyilkos bandák, rendőrök járnak, hogy a gyors és kíméletlen halállal csapjanak le rájuk.
Bár a történetből ezen a ponton már nem sokat ért, aki eddig nem követte figyelemmel a tanulók kálváriáját, de azt gondolom, hogy aki eddig nem csatlakozott be a sztoriba, annak most lehet azt mondani, hogy gyorsan szerezze be az előzményeket és álljon neki a pótlásnak. A Szerelem akár a vér ugyanis olyan szinten engedi el a gyeplőt és hagyja száguldani hőseit, hogy azt öröm nézni. Sokszor kétoldalas, teli grafikákon át zúdul a halál, a könny és a vér az olvasó arcába, hogy ott egy végzetes árnyékharcos formáját felvéve a szemét kivágva ordítson a fülébe. Wes Craig rajzai, sajátos stílusa mellett eddig is jól mutattak, de a hetedik kötetre egészen új dimenziókba lép át.
Ebben a dimenzióban pedig már nem a tanulók a rosszak, hanem az élet volt velük kimondottan kegyetlen. Egyre jobban megismerjük múltjukat, egyre jobban sajnáljuk őket azért, amivé váltak vagy válhattak volna. És sajnos, még akinek úgy tűnik itt-ott, hogy érkezik a megváltás, az sem biztos, hogy eljut odáig, mert a sors néha csúnyán keresztbe tesz. Az Orgyilkos osztály, így a 32-35. szám környékére maga a metal, a hangos és zajos zúzás, amely fejeket szakít le és füleket dugít el vérrel, hogy az elvágott torkú áldozatok hörgése adja a hangerőben minden mást felülmúló vokált. Brutális, de nagyon látványos, nagyon hangulatos, egyre jobban tetszik. Bár ezzel együtt egyre fájdalmasabb is.
Monstress – Fenevad 5. – Hadiárva
- Író: Marjorie Liu
- Rajz: Sana Takeda
- Oldalszám: 176
- Ár: 6495 Ft (a kiadó webshopjából olcsóbban megvásárolható)
A Monstress egy igazán különleges, sötét mágiával, fura teremtményekkel, ősi istenekkel, intrikával, politikai csatározásokkal teli világot mutat be, itthon immáron az ötödik kötetben, a 25-30. számmal. És míg az előző kötet már úgy tűnt, hogy kezd kifutni valahova, szépen kerekítve egy nagy és grandiózus konklúzió felé a történetet, ebben a könyvben most megint csak azt látjuk, ahogy különböző erők egymást fenyegetve döngetik a mellüket. Ravenna, az arkánok fallal övezett városa kerül éppen célkeresztbe, Farkasvérű Maika pedig leginkább önmagával küzd, miközben elég sok esetben a múltba nyerünk betekintést a jelen és a jövő helyett.
Nem mondom, látni a Monstress világát még mindig élmény, emellett Kisróka egy jelenete az egyik legszebb az egész szériában (eddig), miközben a boszorkányok igen hatásos megjelenéssel bírnak, de mintha valahol elszakadt volna a gépszíj. Korábban is voltak csapongó részek, nem mindig volt egyértelmű, mennyire készül a mű ténylegesen az olvasóknak, de a negyedik kötetnél azt éreztem, hogy sikerült a különböző szálakat és karaktereket nemcsak összerázni, de még egy irányvonallal is ellátni, ami kifejezetten jót tett a történetnek, de még az egységesebbé váló látványvilágnak is. Most pedig, az ötödik kötetben, ennek pont az ellenkezőjét éreztem. A sztori mintha csak még kuszábbá vált volna, megint (és mégjobban) belekedveredve a viszonyokba, amikből így már olyan, mintha nem is lenne értelmes kiút, de legalábbis nem egyhamar. Már-már öncélúnak tűnő időhúzás és kavarás érződik ebből a 176 oldalból, amiért az előzmény tükrében kifejezetten kár. Nem mondom, hogy nem szívesen olvasom tovább, mert ez már csak Sana Takeda munkája miatt sem lenne igaz (pár vázlata az extra), emellett azért nagyon erős pillanatokkal rendelkezik a mű, de picit most csalódott vagyok a nagyszerű negyedik könyv után. Persze, lehet, hogy bennem van a hiba.
Közben megjelent a Death Vigil és a negyedik Sandman, hamarosan jön a legújabb Thor, a Hellbound vagy éppen a Batman: Az utolsó lovag a Földön, szóval van mire várni, és remélhetőleg ezekről is be tudunk majd számolni. Addig is, a nyomdaipari és egyéb problémáknak hála nehéz időszakban támogassátok a magyar kiadókat és a különleges, igényes műveket, így a Fumaxot és kiadványait is!
