Immáron az ötödik Dragonero kötet érhető el a Goobo kiadó választékában (aki az elsőt még nem szerezte be, az igyekezzen, a készlet lassan ki fog fogyni), ez a rész a többivel ellentétben azonban másfélszeres hosszúságú, és három teljes történetet foglal magába. Ez a méret már látványosan megnöveli a kötet vastagságát, na meg ugye az sem utolsó szempont, hogy az eddigi kötetekhez nagyobb gerincképpel járul hozzá a sorhoz. A nagyobb kiadók hasonló próbálkozásaival ellentétben azonban a Dragonero esetében sosem panaszkodtak eddig az olvasók gerincproblémára, és reméljük ez a jövőben is így lesz.
Az első történetben Ian és Gmor a megbízásuk helyszíne felé közeledve egy Gyógyítóba botlanak, aki látszólag önzetlenül gyógyítja meg az embereket különböző betegségeikből, de a felszín alatt több van, mint ami elsőre látszik. Luca Enoch részletes és aprólékos történetvezetési stílusának köszönhetően kicsit jobban megismerkedhetünk a Gyógyító múltjával visszaemlékezések formájában, melyek szervesen kapcsolódnak a történet jelenéhez is. A Dragonero világában megkapó az a fajta realisztikus részletesség, amivel a történetmesélés operál; ellentétben mondjuk több más mainstream képregénnyel, itt az is felmerül, hogy épp hol aludjanak, vagy hol egyenek a szereplőink. A másik oldalról persze ott vannak a hatalmas erejű lények és szörnyek, így a realitás-irrealitás kettősége remek összhangot teremt a történetekben.
A második és harmadik egybefüggő történet a Vérfiak királynőjéről már sokkal elrugaszkodottabb talajon dolgozik, és a Dragonero világára oly jellemző változatos lények és szörnyek is jócskán felvonulnak benne. A királynő kiléte igencsak meglepő volt, a sztori pedig végig pörgős és izgalmas hangnemben tárta elénk ezt a monumentális küldetést. A kötet végén, a harmadik történethez szorosan kapcsolódva helyet kapott egy amolyan „spin-off” történet is melyben az egyik mellékszereplő Védnővér tragikus sorsát követhetjük nyomon. Megismerjük küldetése kudarcának súlyát és következményeit, és azt a különös kultúrát, amit a Védnővérek képviselnek. Ahogy már említettem, a képregényre jellemző részletesség itt is kiütközik, amit amúgy különösen kedvelek a sorozatban.
Az eddigi egyik legjobb köteten vagyunk túl, de az eddigi tapasztalatokból ítélve egyre fordulatosabb és érdekesebb lesz a történet, a különböző ismeretlen helyszínek és különös lények felvonultatásával. A folytatásra pedig nem is kell már sokat várni.
Ajánlónk legutóbbi felvonásában a Diabolik 6. és 7. részéről olvashattatok. Ha pedig szeretnél még hasonló tartalmakat, akkor érdemes tenni egy látogatást vendégszerzőnk, Beny DeVito weboldalán, ahol számos képregényes írást találtok.
