Gondoltál már arra, milyen lenne, ha a rémálmaid valósággá válnának, és nem tudnál felébredni a látomásokból? Mit tennél, ha eltűnne az, akit a legjobban szeretsz?

Aki csak most, a PC Guru megvásárlásával találkozik először az Alan Wake-kel, el se tudja képzelni, mit jelentett a játék azoknak, akik már a kezdetek óta várták. A Max Payne 2 sikerével népszerűségi csúcsokat döntő finn Remedy 2005-ben jelentette be a következő generációs konzolok (egész pontosan az Xbox 360) és a PC új reménységeként, hogy aztán az egészből évekig ne legyen semmi. A problémás fejlesztés mögött a Remedy kísérletezése állt: az Alan Wake eredetileg sandbox játék lett volna, de ez a keret kettéhasította a horror és a félelemkeltés finom szövetét – a játékot a Microsoft pénze és az Xbox 360 exkluzivitás bevállalása mentette meg, na meg egy alapos átszabás. Az újabb egy esztendőnyi finomhangolás után az eredetileg 2010-ben kiadott Alan Wake mégis minden képzeletet felülmúlóan jó lett. Nem túlzás azt állítani, hogy a PC Guru minden idők egyik legjobb játékát tudja most átnyújtani!

A BURA ALATT

Könnyű kategóriába sorolni az Alan Wake-et: klasszikus túlélőhorror, csak épp a stílus képviselőitől eltérően filmszerű, történetközpontú megvalósítással. Főhőse egy teljesen átlagos fickó: Alan Wake ebben az univerzumban világszerte ismert, sikeres író, de egyszerűen nem boldogul legújabb regényével. Az éveken át tartó írói válságból felesége és egy vakáció lenne hivatott kizökkenteni, de az idilli kisvárosban, Bright Fallsban nem minden kóser. Mrs. Wake-nek, vagyis Alice-nek már az első éjszaka nyoma vész, Alan pedig egy héttel később, egy sziklacsúcson lógó autóroncsban tér magához. Nem tudja, hogy került oda, mi történt a kiesett hét nap alatt, az viszont még számára is egyértelmű, hogy valami nagyon nincs rendben, mert egy teljesen elborult, vérszomjas, fejszét lóbáló ürge akarja apró darabokra szedni, ez pedig mindenképp káros lenne az elméjére és az egészségére nézve, amit csak tovább tetéz az, hogy rövid időn belül belebotlik az új könyve egyik fejezetébe is. Mi ezzel a baj? Az, hogy a műből még egy sort sem vetett papírra, a borítón mégis az ő neve van, ráadásul a leírtak elkezdenek megtörténni...

A REMÉNY RABJAI

Ez a korántsem mindennapi történet egy olyan új formátumban kerül elmesélésre, mely túlzás nélkül játéktörténelmet írt. Az Alan Wake fejlesztése során az egész világ a Lost kalandjait nézte, és ez a Remedyt sem hagyta hidegen. A kifejezetten parádés sztori epizodikus formában kerül tálalásra: a játék több fejezetre bontja a fontosabb részeket, eltérő napszakokkal és helyszínekkel operálva. Ez semmihez sem fogható dinamikával ruházza fel az eseményeket, főleg, mert mindegyik végén a levegőben marad a sztori, és a váratlan fordulatok folyamatosan a következő etapig terelik a játékost. Az egészet egy kifejezetten zseniális zenei anyag fogja közre – az epizódok végére bevágott dalok legalább olyan fontos részei a történetmesélésnek, mint az átvezető videók, gyakorlatilag mindegyik szövege igazodik az eseményekhez, extra színezetet adva az amúgy önmagában is kiváló dramaturgiához. Igazán nagy előnyben azok lesznek, akik jártasak a horror és a thriller műfajában, a Remedy ugyanis hatalmas főhajtással tiszteleg a nagyok előtt. Stephen King és David Lynch neve folyton-folyvást előcitálható, és a finnek hozzáértését, zsenialitását erősíti az a tény is, hogy az Alan Wake sztorija fel tud nőni ezekhez a legendás alakokhoz és műveikhez.

A HALÁLSORON

Ez ugyanis nem az a hentelős trash, mint amivé a horror degradálódott. A rémisztgetés itt nem azt jelenti, hogy ötpercenként levágnak egy végtagot, vagy ajtókat csapkodnak egy elhagyatott kúriában. Harcolni persze kell, méghozzá nem is keveset. Szinte egy olyan szakasz sincs, ahol ne lenne ellenfél. Nem zombikról, fertőzöttekről van szó: az Alan Wake világában a gonosz maga a Sötétség, és az általa irányított emberek és tárgyak. A Sötétség gyakorlatilag bármit meg tud szállni, ha kell, több tonnás vasúti vagonokat hajigál Alanre, egy ponton pedig egy komplett tornádót is rászabadít a hősre. A legtöbb baj mégis a helyiekkel lesz, akik baltával és láncfűrésszel igyekeznek szalámiként újrahasznosítani írónk porhüvelyét. Természetesen a leghatékonyabb eszköz velük szemben a fegyverből kilőtt golyó, csakhogy mindenkit a Sötétség védelmez. Ezt a folyamatosan bekapcsolt zseblámpával lehet róluk lefejteni: a nagyobb mamlaszokról a szokásosnál tovább tart, így minden küzdelem taktikázást igényel, mert egyáltalán nem mindegy, ki és milyen sorrendben kerül a célkereszt elé. A gyorsabb hatás elérése érdekében a zseblámpa túlhajtható, de ez a véges mennyiségű elemkészlet felemésztésével jár. Ennél sokkal látványosabb és hatékonyabb a jelzőpisztoly, vagy az abba pakolható muníció ellövése: az ekkor keletkező hatalmas, vörös fényfelhő akár több ellenfelet is azonnal a másvilágra küldhet. A gyorsaság márpedig fontos, az ellenfelek akár másodpercek alatt is úgy körbe tudják fogni Alant, hogy esélye sincs a menekülésre – sok esetben célszerűbb inkább elfutni, mint leállni harcolni, mert a checkpointokként funkcionáló, pár száz méterenként megtalálható reflektorok, állólámpák menedéket nyújtanak, és az életerőt is gyorsan visszatöltik.

NEM JÖN SZEMEMRE ÁLOM

Habár a harcrendszerben sok változatosság nincs, és ellenféltípusból is viszonylag kevés van, mégis mindegyik küzdelem emlékezetes, főleg azok, amelyekben a Sötétség által megszállt tárgyak is szerepelnek. A változatosságot azzal sikerült elérni, hogy helyszínből rengeteg akad. A játék sandbox-előtörténete miatt nemcsak Bright Falls, de a környező vidék is bejárható. Az előrehaladás ugyan lineáris, a mozgástér pedig meglehetősen szűk, a látótávolság mégis hatalmas, és egy-két epizódban még némi (gyenge) járművezetésre is van lehetőség. Maga a vidék döbbenetesen hangulatos, olyan, mint egy olcsón kiváltott vakáció a thrillerek kedvenc vidékére, a Közép-Nyugatra. Bright Falls még napfényben is kifejezetten rémisztő tud lenni, de mikor leszáll az éjszaka, és feltámad a szél...

Mindezt egy mind a mai napig kifejezetten gyönyörű, saját fejlesztésű motor kelti életre, amely ha nem is maximálisan, de azért tisztességesen kihasználja a PC-kben lévő erőtartalékot. Már egy kétéves hardver is könnyedén megbirkózik a legmagasabb beállításokkal, és ezt a játék példaértékű fénykezeléssel, meseszép bevilágítással és szemkápráztató effekttengerrel hálálja meg. Hiába hároméves maga az alapcsomag (PC-re csak 2012 februárjában érkezett meg a játék), még mindig annyira vadítóan szép tud lenni, hogy akár tegnap is kiadhatták volna.

Az Alan Wake zsenialitását példázza az is, hogy a minimum 12-13 órás történet egy ponton se ül le. Az epizodikus formátum folyamatosan hajt előre, egészen a levegőben hagyott végkifejletig. Szerencsére a PC Guru vásárlóinak nem kell hónapokat várni a folytatásra, a PC-s változat tartalmazza az eredetileg DLC-ként árusított két extra fejezetet is, így Alan viszontagságai még a stáblista után is folytatódnak, elvégre a rémálmoknak csak ritkán lehet parancsolni.

Magyarítás és más fontos dolgok

Az Alan Wake ugyan nem jelent meg hivatalosan magyar nyelven, de a Magyarítások Portál szorgos fordítói pontos és igényes magyarítást készítettek hozzá. A 3 MB körüli kis csomag egy telepítőfájl, melynek használata pofonegyszerű: elindítjuk, kiválasztjuk a játék telepítési könyvtárát (ezt egyébként az installáláskor automatikus megtalálja a magyarítás), nyomunk egy okét, és ha végeztünk, máris magyar nyelven szól hozzánk a játék. A MAGYARÍTÁST INNEN TÖLTHETITEK LE.

A júliusi PC Guru mellett található teljes játék ezúttal is steames, tehát az elindításához internetkapcsolat és Steam regisztráció szükséges -- az aktiváláshoz szükséges kódot a játék DVD-jére nyomtatva találhatjátok meg. Az Alan Wake minimum gépigénye: Intel vagy AMD Dual Core 2,8 GHz processzor, 2 GB RAM, DirectX 10 kompatibilis, 512 MB-os videokártya, 8 GB szabad hely a gépen.

Dobozos teljes játék

Nem sűrűn van erre példa, de úgy gondoltuk, hogy mind az olvasók, mind Alan Wake megérdemli, hogy a szokásostól eltérő módon csomagoljuk a magazin mellé aktuális teljes játékunkat. Utoljára 2009 decemberében, a Mass Effect szerepelt dobozos formában a PC Guru mrellékleteként, ám idén júliusban megismételjük az attrakciót, így a július 11-én megjelenő magazin mellett most nem egy hagyományos papírtokot találtok, hanem egy dobozos játékot, amivel tovább lehet bővíteni a polcotokon lévő gyűjteményeteket.

A 2013/07-es PC Gurut július 11-től keressétek az újságárusoknál!