Miután én már sikoltva rohangáltam egész délután a PGO virtuális szerkesztőségének folyosóin, valószínűleg kollégáim már vadásznak rám, de engedtessék meg nekem, hogy nagyon örüljek, hiszen végre hivatalos, bíztató információk jelentek meg a Szellemirtók játékváltozatáról. Tudni kell rólam, hogy egészen pici gyermekkorom óta nagy rajongója vagyok ezeknek a filmeknek, és gyakorlatilag a lassan több, mint 20 éves C64-es változatba is szerelmes voltam évtizedekig, egy szó, mint száz, nagyon is elfogult vagyok a témával kapcsolatban. De nézzük meg alaposabban az újdonságokat.
Először is, megerősítést nyert a már eddig is ismert pletyka: a történetet Ray és Egon, vagyis Dan Aykroyd és Herold Ramis írja - igen, ezt már elmondtuk a múltkor is. Hála az égnek a csapatot a videójáték ötlete újra összekovácsolta: a két írón kívül Bill Murray (Wenkman) és Ernie Hudson is vissszatér, hogy több mint húsz év után elvarázsolja a rajongókat. Feladatunk mi más is lehetne: speciális fegyverekkel, különös őrült kütyükkel és elképesztő akciókkal megtisztítani New York városát a kísértetektől.
Kiadóként a Vivendi tiszteleg majd, akik a pénznek nincsenek híján - igen, többek között ők fölözik le a World of Warcraft havidíjainak nagy részét is. A cég állítólag készített egy felmérést pár éve, amelyből kiderült, hogy az emberek üvöltve vágynak egy Szellemirtók játékra, azonban a Blizzard istállója úgy döntött, a Sebhelyesarcú kritikai bukása után - rengeteget eladtak a termékből, de a tesztelők, jogosan, igen csak lehúzták 'szegényt' - már egy minden tekintetben minőségi alkotást tesznek majd le az asztalra. Ennek eredményeképpen tehát alkut kötöttek a Sonyval a jogokkal kapcsolatban, majd pedig a Szellemirtók két kreatív zsenijével - igen, Aykroyddal és Ramisszal - együtt vad, már-már filmek szereplőinél megszokott válogatásba kezdtek, hogy felleljék azt a fejlesztőt, aki a legtöbbet ki tudja hozni a dologból. Hosszú hetek munkája után azonban rögtön kettő stúdiót sikerült megcsípniük: a Red Flyról nem tudunk sokat mesélni (ők viszik a hátukon a cucc PS2-es, Wii-s, valamint NDS változatait), azonban a többek között a PC-s verzió fejlesztői már egy másik történet, ők ugyan is a Terminal Reality.
A vállalatot ma talán már be kell mutatni: a fiúk iszonyatos tehetségükkel tűntek ki a 90-es évek végén naponta felbukkanó stúdiók közül. Első, jelentősebb munkájuk - és sikerük - egyértelműen a Nocturne volt: a klasszikus, rögzített kamerás horrorjátékokat tömény akcióval felöntő, látványos, adrenalindús cím igazi kultuszprogram lett: remek grafikájánál csak a hangulata sikerült jobban. A fiúk tehetségét azonnal felfedezték a nagyobb kiadók: következő, jelentősebb munkájuk a Blair Witch trilógia első része volt. A Nocturne nyomdokain lépkedő - sőt, annak egyfajta folytatásának tekinthető - programban a stúdió végképp megmutatta, hogy mesterien ért a hangulatteremtéshez. A mai napig nem jelent meg még olyan atmoszférával rendelkező játék, mint a Rustin Parr volt. A szürke, hitchcocki nappali várost, és a sötét, már-már elviselhetetlenül félelmetes éjszakai erdőt variáló mechanizmus minden tekintetben megérdemelte, hogy legendává váljon. Ez után azonban megtörtént a hibás döntés: a Terminal Reality elkötelezte magát a Majesco stúdió mellett, majd két, meglehetősen közepes BloodRayne program után kis híján együtt zuhantak a becsődölő kiadóval a semmibe. Mostanság ritkán hallhattunk róluk, de minden bizonnyal tehetségük megmaradt, hiszen a Vivendi egyértelműen mellettük tette le a voksát.
Egyelőre ennyit tudunk - ez azonban bőven sokkal bíztatóbb, mint amennyit sejteni lehetett. A gigantikus kiadó a háttérben, a remek koponyák a forgatókönyv mögött, valamint a most debütált (kissé ingerszegény, de hangulatos) ízelítő videó együtt olyan optimizmussal töltöttek el engem, amelynek kiveszésétől rettegtem már a játékiparral kapcsolatban. Remélem, a kultikus Terminal Reality megszolgálja a beléjük vetett bizalmat, a cégre ugyanis ráférne egy újabb virágkor - ha valaki, ők megérdemelnék. Hajrá fiúk!
Először is, megerősítést nyert a már eddig is ismert pletyka: a történetet Ray és Egon, vagyis Dan Aykroyd és Herold Ramis írja - igen, ezt már elmondtuk a múltkor is. Hála az égnek a csapatot a videójáték ötlete újra összekovácsolta: a két írón kívül Bill Murray (Wenkman) és Ernie Hudson is vissszatér, hogy több mint húsz év után elvarázsolja a rajongókat. Feladatunk mi más is lehetne: speciális fegyverekkel, különös őrült kütyükkel és elképesztő akciókkal megtisztítani New York városát a kísértetektől.
Kiadóként a Vivendi tiszteleg majd, akik a pénznek nincsenek híján - igen, többek között ők fölözik le a World of Warcraft havidíjainak nagy részét is. A cég állítólag készített egy felmérést pár éve, amelyből kiderült, hogy az emberek üvöltve vágynak egy Szellemirtók játékra, azonban a Blizzard istállója úgy döntött, a Sebhelyesarcú kritikai bukása után - rengeteget eladtak a termékből, de a tesztelők, jogosan, igen csak lehúzták 'szegényt' - már egy minden tekintetben minőségi alkotást tesznek majd le az asztalra. Ennek eredményeképpen tehát alkut kötöttek a Sonyval a jogokkal kapcsolatban, majd pedig a Szellemirtók két kreatív zsenijével - igen, Aykroyddal és Ramisszal - együtt vad, már-már filmek szereplőinél megszokott válogatásba kezdtek, hogy felleljék azt a fejlesztőt, aki a legtöbbet ki tudja hozni a dologból. Hosszú hetek munkája után azonban rögtön kettő stúdiót sikerült megcsípniük: a Red Flyról nem tudunk sokat mesélni (ők viszik a hátukon a cucc PS2-es, Wii-s, valamint NDS változatait), azonban a többek között a PC-s verzió fejlesztői már egy másik történet, ők ugyan is a Terminal Reality.
A vállalatot ma talán már be kell mutatni: a fiúk iszonyatos tehetségükkel tűntek ki a 90-es évek végén naponta felbukkanó stúdiók közül. Első, jelentősebb munkájuk - és sikerük - egyértelműen a Nocturne volt: a klasszikus, rögzített kamerás horrorjátékokat tömény akcióval felöntő, látványos, adrenalindús cím igazi kultuszprogram lett: remek grafikájánál csak a hangulata sikerült jobban. A fiúk tehetségét azonnal felfedezték a nagyobb kiadók: következő, jelentősebb munkájuk a Blair Witch trilógia első része volt. A Nocturne nyomdokain lépkedő - sőt, annak egyfajta folytatásának tekinthető - programban a stúdió végképp megmutatta, hogy mesterien ért a hangulatteremtéshez. A mai napig nem jelent meg még olyan atmoszférával rendelkező játék, mint a Rustin Parr volt. A szürke, hitchcocki nappali várost, és a sötét, már-már elviselhetetlenül félelmetes éjszakai erdőt variáló mechanizmus minden tekintetben megérdemelte, hogy legendává váljon. Ez után azonban megtörtént a hibás döntés: a Terminal Reality elkötelezte magát a Majesco stúdió mellett, majd két, meglehetősen közepes BloodRayne program után kis híján együtt zuhantak a becsődölő kiadóval a semmibe. Mostanság ritkán hallhattunk róluk, de minden bizonnyal tehetségük megmaradt, hiszen a Vivendi egyértelműen mellettük tette le a voksát.
Egyelőre ennyit tudunk - ez azonban bőven sokkal bíztatóbb, mint amennyit sejteni lehetett. A gigantikus kiadó a háttérben, a remek koponyák a forgatókönyv mögött, valamint a most debütált (kissé ingerszegény, de hangulatos) ízelítő videó együtt olyan optimizmussal töltöttek el engem, amelynek kiveszésétől rettegtem már a játékiparral kapcsolatban. Remélem, a kultikus Terminal Reality megszolgálja a beléjük vetett bizalmat, a cégre ugyanis ráférne egy újabb virágkor - ha valaki, ők megérdemelnék. Hajrá fiúk!
A grafika egy kicsit gyenge lesz ebben a formában jövő év végére, de ez még biztos csak a kiindulási állapot, lesz még szebb is. De ettől függetlenül várom a játékot, a fejlesztőkben pedig bízok.