Emlékeztek még? Volt egy időszak, amikor három nagy háborús játék uralta a háborús akciójátékok szegmensét a piacon. Az Activision a Call of Duty-sorozattal, míg az EA a Battlefieldekkel és a Medal of Honor-szériával. Mostanra viszont utóbbi úgy eltűnt, mintha sohasem lett volna. Hová lett? Készül még valaha is játék ezzel a címmel? Van esélye visszatérni a nagyok köré? Ezeket a kérdéseket járjuk most körbe.

A történelem

Akár hiszitek, akár nem, a három nagy trióból a Medal of Honor már a harmadik résznél járt, mire a Call of Duty és a Battlefield megjelent. Igaz, a DreamWorks Interactive által készített első két epizód, a Medal of Honor és az Underground alcímet viselő folytatása csak PlayStationra jött ki, mi PC-sek a – sokak által legjobbnak vélt – harmadik etappal, az Allied Assaulttal ismerkedhettünk meg először. Ez a program 2002-ben jelent meg, nagyjából nyolc hónappal megelőzve a Battlefield 1942-t, és több mint egy évvel a Call of Duty-t.

Az Allied Assaultot tizenegy további epizód követte (és két nagy kiegészítő), amik hol csak az aktuális PlayStationra és Xboxra, hol csak PC-re jelentek meg – illetve akadt egy csak Game Boy Advance-re és egy csupán PSP-re kiadott mellékhajtás, továbbá két Wii-exkluzív spin-off is. Tulajdonképpen csak az utolsó három MoH, azaz az Airborne, a 2010-es Medal of Honor és a Warfighter volt az, ami mindhárom fő platformon tiszteletét tette.

Az egyes epizódokon néhány kivételtől eltekintve végig a DreamWorks Interactive dolgozott, annak ellenére, hogy a 2000-es években EA Los Angelessé alakultak, 2010-ben Danger Close lett belőlük, 2013 óta pedig DICE Los Angeles néven futnak.

Érdekesség viszont, hogy az Allied Assaulthoz semmi közük, azt a 2015, Inc. jegyzi. Ebből a csapatból vált ki a MoHAA befejezése után az a 22 ember, akik aztán megalapították a Call of Duty-t elkészítő Infinity Wardot. A másik ilyen irányú érdekesség, hogy a 2010-es Medal of Honor multiplayerét a Battlefieldeket hegesztgető DICE hozta tető alá. Tehát elmondhatjuk, hogy a Medal of Honor-sorozathoz a két másik nagy széria fejlesztőinek is köze van.

Persze ez annyira nem meglepő, hiszen a DICE és a 2015, Inc. is az EA égisze alatt futott, illetve fut.

Mi ment tönkre?

Talán az egyik legnagyobb baj az volt a Medal of Honorral, hogy nem változott a piaci igényekkel. A DICE a Battlefield 2-vel már 2005-ben a modern hadviselésre váltott, az Infinity Ward is követte őket a Call of Duty 4: Modern Warfare-ral 2007-ben. Ezzel szemben az akkor éppen Danger Close Games néven futó csapat csak 2010-ben állt elő a jelen csatatereit feldolgozó Medal of Honorral, amit egyben a széria rebootjának is szántak (ezért azonos a címe a ’99-es első résszel).

Magyarán még akkor is a második világháborút nyomatták, amikor már a kutyát sem érdekelte, és akkor váltottak a modern érára, amikor az emberek már azt is kezdték unni. Úgyhogy hiába volt az Airborne még egész korrekt világháborús játék – az egyik utolsó mohikán –, már nem tudott igazi sikereket elérni. Bár ehhez valószínűleg az is hozzájárult, hogy 2007-ben az Airborne mellett kijött két borzalmas MoH is a Vanguard és a Heroes képében, és ezek bizony hozzájárultak a zuhanórepülés megkezdéséhez.

2010-ben jött a reboot a Medal of Honorral. Ez még egész szépen teljesített. A küllemre, az egyszemélyes kampányra és a hangulatra nem volt panasz, de a játékmenetileg amúgy dicsért multiplayer hemzsegett a komolyabb hibáktól és hiányosságoktól. Ez valószínűleg újabb szög volt a sorozat koporsójában, hiszen addigra a CoD és a BF nem csak a modern kort hozta el, de már bőven eltolta a háborús akciójátékok piacát az online lövöldözés irányába. Erre fel a MoH nem csak késve futott be a modern korba, de a többjátékos módja technikailag felemásra sikerült.

A 2010-es játék ennek köszönhetően igencsak vegyes fogadtatásban részesült, és mondhatjuk, hogy a sorozat ezzel kezdte meg igazán a gyors és meredek pályán végigmenő zuhanását. Mert ugyan a Medal of Honorból még eladtak több mint hárommillió példányt – bár állítólag nem tudta felülmúlni a két legkelendőbb epizódot, a Frontline-t és a Rising Sunt –, a folytatása ordas nagyot bukott.

Az utolsó szög a koporsóban a Warfighter lett, aminek ásításra ingerlő kampányát csak ritka unalmas többjátékos módja tudta alulmúlni, ráadásul annak ellenére, hogy ezt is a Frostbite 2 hajtotta, nem volt olyan szép, mint az egy évvel idősebb Battleifeld 3, de legalább sokkal-sokkal többet töltögetett. A Warfighter kritikailag és anyagilag is bukott, ezzel pedig nem csak a Danger Close-nak fellegzett be, de a Medal of Honor-sorozat is kikerült a rotációból.

Lehet ebből még valami?

Én azt mondanám, hogy nem igazán. Mostanában biztos nem. A Danger Close bezárt, pontosabban fogalmazva, átalakul a DICE Los Angeles-i divíziójává, és leginkább a Battlefieldekbe segítenek be, például ők készítették el a negyedik részhez a Dragon's Teeth és a Final Stand című DLC-ket. Persze akár még Medal of Honort is fejleszthetnének, de a DICE-t jelenleg eléggé leköti a Battlefield 1, a Star Wars: Battlefront és annak jövőre érkező folytatása.

Az EA-nak sem érdeke jelenleg, hogy a Battlefield mellé visszahozza a hasonló stílusú Medal of Honort. Bár talán úgy, hogy a Battlefield 1-gyel a múltba tévedtek, míg a Titanfall 2-vel lefedik a jövőt, esetleg bepróbálkozhatnának egy jelenkori MoH-val, de én kétlem. A jelen hadviselése már ugyanúgy „kihalóban” van a játékok piacán, mint ahogy anno a második világháború.

De talán pont ez lehetne az a vonal, amin vissza lehetne hozni ezt a klasszikus szériát. A jelen hadviselését meguntuk, a jövőt is kezdjük, a Battlefield 1 viszont bebizonyította, hogy a múltat újra komáljuk. Talán itt az ideje, hogy a 2010-es évekre, némi túlzással élve húsz évvel az első Medal of Honor után újra divatba hozzák a második világháborút. 2019-re nem is lenne rossz egy feltámasztás.

Ti szeretnétek viszontlátni a Medal of Honor-sorozatot?