Azt hiszem, hogy az egész szerkesztőség nevében mondhatom, hogy a PC Guru az a hely, ahol jó értelemben találkozik a munka és a szórakozás, valamint a hobbi és a hivatás. Az ember általában a hétvégékbe igyekszik belesűríteni mindazt, amire hétköznap nem jut ideje, köztük egy kis kikapcsolódást is, és mivel utóbbi sok esetben egyenlő a videójátékokkal, gyakran ezeken a napokon kerül elő egy régi kedvenc, egy kihagyott újdonság, vagy akár egy várva várt új megjelenés. Hétvégame rovatunkban, hétről hétre, néhány szerzőnk ad egy kis betekintést abba, hogy náluk éppen melyik cím és milyen okból került terítékre, de lássuk is, hogy mi jutott erre a hétre.
bullseye
Hát, egyfelől a briliáns tervem tökéletesen bevált: elég volt leírnom, hogy nincs mivel játszanom, és azonnal befutott a remek Lost in Play, meg egy csomó radar alá való cím, szóval lenne éppen mivel múlatnom az időt, pláne, hogy még itt a Two Point Campus is első napos Game Pass lootként.
Másfelől viszont elég nyomorultul vagyok jelenleg, így kérdéses, hogy lesz-e erőm olyen komoly feladatokra, mint a játék. Legrosszabb esetben játékközeli megoldásként belenézek a Netflix Resident Evil sorozatába, hogy kiderítsem tényleg olyan rossz-e, mint amiket hallottam róla. Mondjuk legutóbb az A holnap háborúja volt, amit hasonló okból néztem meg, és azt kegyetlenül megbántam.
wilson
Ismételten rendkívül változatos hétvégének nézek elébe. Egyrészt minden eddiginél tetemesebb mennyiségű írást sikerült felhalmoznom erre a hétre, másrészt továbbra is ott van a Xenoblade Chronicles 3 árnya, amit elképzelésem sincs, mikor fogok tudni befejezni.
A nyomás nagy: ha lerakom, garantáltan nem folytatom, időközben pedig a szezonbérletet is sikerült beszerezni, így már csak a bemutató miatt is muszáj lesz. Közben természetesen van még függőben egy tesztjáték is, amihez mindenképp szeretnék visszanézni, de lélekben már szeptemberben vagyok, amikor egy újabb jRPG-cunami indul el, és félek, hogy magával fog ragadni, mert jelenleg szinte minden nagyobb címet kívánja a szemem.
Britpopper
Igazán megbotránkoztató játékot ma már nem igazán mernek bevállalni a nagyobb játékkiadók. Vége van már azoknak az időknek, mikor emberek az utcán tüntettek a videójátékokban megjelenő erőszak miatt, és manapság már a híresen szigorú német cenzorok is sokkal engedékenyebbek. Éppen ezért voltam kíváncsi a Hell Pie-ra, ami egy obszcén, véres, brutális, de mindenek előtt hihetetlenül vicces és szórakoztató játék képét festette fel, legalábbis az előzetes videók alapján. Plusz adalék volt, hogy egyik kedvenc metalcore bandám (a német Electric Callboy) is promózta a játékot, sőt egyes klipjeikből az outfiteket ki lehet oldani benne.
A sztori nem egy nagy kunszt: főszereplőnk (Nate) egy démon a pokolban, akinek az lesz a feladata, hogy összeszedje a Sátán születésnapi pitéjébe szánt alapanyagokat. Segítője is akad, méghozzá Nugget, egy kis kerub személyében. A Hell Pie nagyon retró, néha pedig fájdalmasan retró, ami abban köszön vissza, hogy a pályák bizony elég nehezek tudnak lenni, a checkpoint-rendszer meg nem túl kegyes. Ettől függetlenül ideig-óráig lekötheti az embert, pláne az izzasztóbb platformerek rajongóit, akik Crash-t esznek reggelire, és Spyro-t vacsorára. A képi világ többnyire színes, változatos, és igen, a Hell Pie bizony tele van beteg dolgokkal: ömlenek a különféle testnedvek, darabjaikra robbannak az ellenfelek, és némi társadalomkritika is meghúzódik bizonyos részek mögött. Ha kedvelitek a retró ugrabugra játékokat, akkor érdemes vetnetek rá egy pillantást!
Trau
Ezt a hétvégét egy régi, nagy szerelemnek szentelem, ez pedig az egyetlen, nem Steames, hanem Epices játékom, a Snowrunner. Már-már el is felejtettem, hogy milyen zseniális ez a zergejárta ösvényeken dögnagy vasakkal terepezős alkotás, pedig a számláló szerint úgy nettó 19 napnyi játékidőm van már benne, pedig sok, nagyon sok. Kevés olyan játék fordult meg nálam (mondjuk a Flight Simulator-sorozaton és a Diablókon kívül), amivel ennyit vagyok hajlandó foglalkozni.
A Snowrunner miatt pedig még kormányt és pedálokat is vettem. Annyira jóság, hogy azt nehéz karakterbe önteni. Amikor a három tengelyes Tatra 813-assal állsz neki mocsárban csapatni, amit gyermekkorodban, a ködös nyolcvanas években mindig rajongással próbáltál levadászni, a jellegzetes, „szirénázós” motorhangot követve… Na, az nagyon ott van.
Nem vettem pedig elő a Snowrunner-t vagy egy éve már, mert bonyolult lett az életem, és mindig volt valami kifogás. Most viszont fut már a frissítés, hiszen a fejlesztők – jó szokásukhoz híven – már megint telepakolták ezzel-azzal a friss szezont, szám szerint a hetediket. Bizony, én ugyanis nem áltam meg az alapjátéknál, pedig a lehető legritkább esetekben szoktam fizetős kiegészítőkkel élni. Itt viszont minden egyes nehezen megkeresett eurocentet szívesen adtam oda az Epic Games Store-nak, mert olyan minőséget, olyan tartalmat és hangulatot kapok érte, ami párját ritkító.
Most azonban feldüböröghet végre a legendás ZIKZ 605R motorja, előkúszik a garázsból a nagy kedvenc, a Tayga 6436 és ismét szikláról sziklára pattogok majd a Khan 39 Marshal-lal. És akkor azt még meg sem néztem, így a nagy örömömben, hogy az ingyenes DLC-k között milyen a felhozatal.
Ez lett volna Hétvégame rovatunk e heti beszámolója. Ti melyik játékba ugrotok bele a hétvégén?
