Azt hiszem, hogy az egész szerkesztőség nevében mondhatom, hogy a PC Guru az a hely, ahol jó értelemben találkozik a munka és a szórakozás, valamint a hobbi és a hivatás. Az ember általában a hétvégékbe igyekszik belesűríteni mindazt, amire hétköznap nem jut ideje, köztük egy kis kikapcsolódást is, és mivel utóbbi sok esetben egyenlő a videójátékokkal, gyakran ezeken a napokon kerül elő egy régi kedvenc, egy kihagyott újdonság, vagy akár egy várva várt új megjelenés. Hétvégame rovatunkban, hétről hétre, néhány szerzőnk ad egy kis betekintést abba, hogy náluk éppen melyik cím és milyen okból került terítékre, de lássuk is, hogy mi jutott erre a hétre.
Pozandr
Hú, de régen írtam ide utoljára! A Nintendo Switchet a legutolsó bejegyzés óta is nyúzom, azóta megvettem rá a Bioshock Collection-t, a Civilization VI-ot, de most nem erről akarok nektek beszélni, hanem a Star Wars: Jedi Fallen Order-ről. Jó, jó bűnös vagyok, hogy a Star Wars-filmek rajongójaként, és az összes Star Wars-játék Steames birtokosaként még nem próbáltam ki az EA alkotását, de most egy visszautasíthatatlan ajánlatra leltem a netem, így nem volt kétséges, hogy megvásárlásra kerül-e a játék.
Mindig is az egyszemélyes játékok híve voltam, a multiért nem rajongok, így a Fallen Order első órája már lenyűgözött a kezdőbolygó akciódús eseményeivel. Nekem azért nagyon hiányzott az aranybetűs, távoli csillagokban eltűnő kezdőfőcím. De ez csak apróság, mert a játék minden része élvezetes, a bolygók felépítése tökéletes Star Wars hangulatot áraszt, míg a harc, nos…a Fallen Order egyik legjobb része. Na, nem a feltámadó ellenségek, hanem annak valós idejű mechanikája miatt: a fénykarddal aprítást, az erőképességek használatát soha nem találtam még ennyire élvezetesnek. Bárcsak ilyen lett volna a küzdelem a Star Wars: Knights of the Old Republicban és a folytatásában! Bár még csak a játék közepén tartok, alig várom, hogy a történet végére érjek, és később kipróbálhassam az esetleges folytatását.
Britpopper
Az Annapurna Interactive játékai különleges helyet foglalnak el a szívemben, ugyanis mindig meg tudnak lepni valamivel, ami elől aztán nagyon sokáig nem szabadulok. Ilyen volt a What Remains of Edith Finch, a Gone Home, vagy az Outer Wilds, és ebbe a sorba illeszkedett most bele tökéletesen a The Artful Escape is. Aki közelebbről ismer, az tudja, hogy zenével is foglalkozom, jómagam is több mint 12 éve gitározom, ezért különösképp szimpatikusnak találtam a játék főhősét, Francis Vendettit, aki nagybátyja árnyékából (aki kiköpött Bob Dylan!) próbál kitörni, és bebizonyítani, hogy ő is remek zenész, illetve gitárvirtuóz.
A The Artful Escape hemzseg a pop-kult utalásoktól, David Bowie-tól kezdve Hendrixen át a legnagyobb legendák idéződnek meg, miközben egy varázslatos utazáson vehetünk részt, idegen világokon és dimenziókon át. Alapjaiban ez egy szimpla platformer, ami néha pedig ritmusjátékba csap át, de összességében az egész csak cukormáz, és a lényegi tartalom a látványban és a narratívában rejlik. Ezekben pedig remekel a The Artful Escape, és egy olyan varázslatos, már-már tripbe hajló mágikus utazásra visz el, amit nem gyakran kaphatsz meg egy videójátéktól. Ó, és az angol szinkronban is igazi világsztárokat hallhatunk!
wilson
"Like a broken record", azaz mind egy hibás lemez – talán ez jellemzi legjobban a Hétvégame beszámolóim, hiszen szinte pontosan ugyanaz a terv, mint a múlthéten. Az elmúlt egy hetet teljes egészében felfalta a Pokémon Legends: Arceus – teszt hamarosan! – és mivel még bőven van benne látnivaló, nagy eséllyel ez a hétvége is a Pokémon-vadászaté.
Emiatt viszont sajnos nem sikerült az Uncharted 3 végére érnem, így muszáj lesz leporolni és két nagy Pokémonozás közé beékelni, mert nagyon szeretném befejezni. Azonban Damoklész-kardjaként két hatalmas, márciusi játék tesztkódja is ott lebeg a fejem felett, és bizony ha abból csak egy is megjön, akkor a fenti hétvégi terv egész biztos, hogy ugrik, mert masszív, többtízórás játékról van szó.
Ez lett volna Hétvégame rovatunk e heti beszámolója. Ti melyik játékba ugrotok bele a hétvégén?
