Azt hiszem, hogy az egész szerkesztőség nevében mondhatom, hogy a PC Guru az a hely, ahol jó értelemben találkozik a munka és a szórakozás, valamint a hobbi és a hivatás. Az ember általában a hétvégékbe igyekszik belesűríteni mindazt, amire hétköznap nem jut ideje, köztük egy kis kikapcsolódást is, és mivel utóbbi sok esetben egyenlő a videójátékokkal, gyakran ezeken a napokon kerül elő egy régi kedvenc, egy kihagyott újdonság, vagy akár egy várva várt új megjelenés. Hétvégame rovatunkban, hétről hétre, néhány szerzőnk ad egy kis betekintést abba, hogy náluk éppen melyik cím és milyen okból került épp terítékre, de lássuk is, hogy mi jutott erre a hétre.
Britpopper
Sokan szidják az évente érkező új Call of Duty epizódokat, pedig az egyik legkritikusabb pontjuk, az egyjátékos kampány általában kifejezetten jól szokott sikerülni. Klisékből építkezik, agyon van szkriptelve, de simán hozza a hollywood-i blockbuster akciófilmek szintjét, és sokaknak ez már bőven elég. A 2019-es Modern Warfare viszont némileg változtatott a formulán. A hangvétel sokkal komolyabb lett (minden indításnál fel is hívja rá a játékos figyelmét, hogy itt bizony nincs helye finomkodásnak), és inkább mozdult el a Zero Dark Thirty irányába, mint egy újabb B-kategóriás akciómozi szellemisége felé. Az egész egy terrortámadással indít Londonban, majd a Közel-Keleten át egészen Oroszországig vezet az utunk, miközben kibontakozik egy remekül felépített sztori, ami néha a múltba réved, de többnyire ijesztően aktuális fenyegetésekkel operál.
Bár maga a játékmenet szinte egy centit nem haladt előrébb az előző részekhez képest, a látvány egyszerűen büntet. Remek példa erre a Clean House misszió, ami tényleg olyan, mintha egy valódi felvételt nézne az ember egy rendőrségi akcióról Camden Townban, Londonban. A fejlesztők ezúttal a realitást helyezték középpontba, ami nem csak a már-már fotorealisztikus grafikában köszön vissza, hanem a hangvételben is. Terrortámadás, vegyi fegyverek, halmokban hulló civilek (köztük nők és gyerekek is), és mindennapos borzalmak szivárognak át a képernyőn, miközben végigküzdjük magunkat a kampányon. Nagyon kellett már ez a felnőttesebb, érettebb hozzáállás a szériának, és a Modern Warfare maradéktalanul eleget is tesz neki. Csont nélkül az utóbbi évek legjobb Call of Duty játéka, és ha a folytatása valóban a mexikói kartellek felé veszi az irányt, akkor bizony lesznek még itt izgalmak a jövőben!
bullseye
Nos, a múltkori kísérlet vegyes eredménnyel zárult: kicsit játszadoztam össze-vissza, de semmi komoly. Ennek persze részben az az oka, hogy sem az Outriders sem a Marvel’s Avengers nem tudott igazán megfogni 1-2 óra próba után, de persze így a hónap elején máris vannak új érdekességek a Game Passban, amiket kipróbálnék.
Így a tervem (vagy a nem-tervem, kezd kicsit bonyolult lenni ez a fordított dolog) nem sokat változott. Belenéznék pár új vagy újonnan elérhetővé vált játékba, Forza Horizon 5-ben is szívesen mennék még pár kört, amennyiben valaki elárulja, hogyan lehet átugrani a videókat, amikhez nyilván túl öreg és menőtlen vagyok – vagy legalább megnyugtat, hogy ritkulnak a játék előrehaladtával. Vice City is visszavár no és persze a Yakuzát is illene lassan befejezni, vagy legalább jelentős lépéseket tenni a vége felé. Csak éppen nem hiszem, hogy minderre túl sok időm lesz a következő napokban, persze álmodozni szabad.
Trau
Nem is emlékszem, pontosan milyen összefüggésben jutott eszembe a „van az a repülő városépítős izé” mondatfoszlány, de betalált. Ezért most szombaton (leszámítva a garázspakolás sürgető feladatát) az Airborne Kingdom-mal fogok reményeim szerint számos órát eltölteni.
Igencsak kellemes emlékek fűznek a játékhoz: az alapötlet már eleve magával vitt, aztán az steampunkos környezet, a város fizikai és gazdasági kiegyensúlyozásának folyamatos parái, a tájak felfedezése és a tökjó feladatok végleg rabul ejtettek. Szerettem na, és szerintem most is szeretni fogom… Szénre fel!
Wilson
A változatosság kedvéért ezt a hétvégét is a Ruined King vívta ki magának: egyrészt, mert a teszt megírásának nemes pillanata végre eljött, másrészt mert rendkívül élvezem, és minden nap alig várom, hogy a munkából hazaérve folytathassam. Hamarosan részletesen is kifejtem, hogy miért! Éppen ezért igyekszem nem is nagyon kacérkodni más játék gondolatával, bár igaz ami igaz, a múlt hétvégén sikerült eléggé beleszerelmesedni a World War 3 jelenleg futó bétájába, így naponta 1-2 meccset muszáj lenyomnom vele.
Azonban folyton-folyvást is a decemberi tervem jár az eszemben: az év gyakorlatilag egyetlen szabadságát CRPG-hétnek szoktam hívni, idénre pedig rögtön három, a feltételnek többé-kevésbé megfelelő játékot terveztem be. Szinte kizártnak tartom, hogy a Disco Elysium - Knights of the Old Republic - Planescape Torment triót sikerül befejezni ennyi idő alatt, de az embernek legyenek álmai. Az én fő álmom például az, hogy egyszer lesz elegendő szabadidőm!
Ez lett volna Hétvégame rovatunk e heti beszámolója. Ti melyik játékba ugrotok bele a hétvégén?
